Régi időkben.... (beszélgetős fórum)

Hűtőnk nem volt, a kútba engedtük le vödörbe az ételeket!

Soha nem ettünk romlott ételt!

Mi a lisztet a kamrába tartottuk, ilyen ászoknak vagy minek nevezett helyet csináltak szüleim. 2-2 tégla egymás tetejére, azokra egy hosszú széles deszka, vagy palló, és azon sorakoztak az ilyenek, hogy liszt, meg kukorica-dara, stb. stb.

A krumpli + zöldségek a pincében ládákban, ugyanígy, a pince többi részében szépen a szén + tüzifa sorba rakva, és a gyujtós felvágva! :)))

Ha egyáltalán van erkély!

No és azért volt az, hogy verőfényes nyári napon, a padlást kitakarítottuk, felsöpörtük, újra mázoltuk ezzel a törekes vályoggal vagy mivel. Mert télen nemcsak a ruhákat szárítottuk ott, hanem a disznóvágási kolbász-szalonna-füstölt sonka és egyebek is oda-kerültek. Le a kamrába, csak az egy hétre való adagot hozták le a szüleim, a többi a padláson, ahol jól járt a levegő, ott várt a sorára!

Nálunk nem így volt.

Igaz, minden szombat délután sült sütemény, kötelező módon. De valahogy nem volt elég egy hétig.

Rengeteg mindent csináltak házilag, és sok mindent megjavítottak.

HA elromlott egy óra (régi fajta), a férjem megjavította.

Istenem!:)

Van kettő, barna sárga belsővel.

Már 3 éve nem kerültek elő.

Valóban, amihez tojás kellett, az így kezdődött:

"végy x tojást" = persze, ez a "végy" gondolom valamikor azt jelentette, hogy "végy elő", később az értelme "végy" = vásárolj.

Egy idő után pedig tréfásan átírtuk = "lopj x tojást" kifejezésre. :)))

A palacsintát is kézzel keverték ki, én most is úgy szoktam.

De van, aki géppel keverteti ki.

Nálunk a Nagypapa kevergette. :)

Egy nagy világoskék műanyag tálban.

De szép is volt! ♥

Igazad van, hülyén írtam, rugós száru volt.

Hogy ne essen le a fülemről, azért kaptam ilyet. Nézd meg a goo...ban!

A régi receptekben ilyenek vannak:

- végy 10 tojást...

- kavargasd a sárgáját a cukorral egy óra hosszáig.

Jól kifáradt a háziasszonyok karja.

Kiskoromban rugós szemüvegem volt. Már nincs meg, sajnos.

Viszont van olyan olyanom, amire rá van csatolva a napszemüveg:)

A pöcegödörnél volt távolugró verseny.

Én, hogy-hogy nem beleestem!:(

Jó, hogy nem merültem el benne:(

Nem voltam túl jó gyermek:):(

Mondjuk a disznó-ölést gyerekként jobban élveztem, mint felnőttként. Nem is tudom miért??? :)))

De a méz-pergetés az tényleg nálunk is nagy esemény volt! Hogy utánna mennyit nyalakodtunk! :)))

Legjobban azt a mézet szerettem, ami az 5 literes üveg aljára bekristályosodott, és lehetett véskélni belőle. Persze, ha kiütöttük az üveg oldalát, oda a méz és oda az üveg... Hát amit azért kaptunk, az már nem volt akkora öröm!