Pofon egy pár hetes csecsemőnek?! (beszélgetés)

Miért tetszene! SZÁZSZOR LEÍRTAM HOGY NAGYON SZÖRNYŰ!

DE nem tetszik, az sem hogy a sok tökéletes anyuka egy megtévedt embertársunkon csámcsog.

Egy hónap választ el a szüléstől, tele vagyok félelemmel, milyen anya leszek. Jó anya szeretnék lenni. De nagyon félek, mert túl nagyok az elvárások.

Elképzeltem, mi lenne, ha én is depressziós állapotba kerülnék, és nem segítene senki - bárki kerülhet ilyen állapotba, hogy egyedül van, ki van borulva, és senkibe sem tud kapaszkodni.

A párom keveset van otthon, sokat utazik, szüleim kétszáz kilométere vannak.

Én is, ti is kerülhettek depressziós állapotba, és akkor hogy fog esni, ha mások ítélkeznek felettetek?

Egyébként az anyukám gyerekkoromban többször felpofozott, meg is érdemeltem, de ennek ellenére imádom, mert a legjobb anya a világon.

Nem arról van szó, hogy itt mindenki tökéletes!!!!!

Hanem arról, hogy a nagy többség elítéli azt, aki megüt egy pár hetes, hónapos pici gyereket!!!!

Vagy neked ez tetszik?

Érdekes, ebben a topicban csupa tökéletes ember van, akik fantasztikus anyák, soha semmi hibát nem követnek el.

Az ítélkezés persze megy.

Nem akarok gonosz lenni, de legtöbbször az ítélkezik mások felett, akinek takargatnivalója van.

Lehet, fura, de

Kisbabát ütni nagy bűn, de lehet csak egyszer fordult elő, nem biztos, hogy otthon is csinálja.

Honnan veszitek, hogy otthon is veri? Láttátok?

Én optimista vagyok, veletek ellentétben.

Nekem is van egy 7,5 hónapos tündéri kisfiam! Kirázott a hideg a beszámolódtól! Egy "anya" nagyot üt a falba, hogy feszültségét levezesse, és ne a szerencsétlen, vétlen, síró babája kapja azt....!

Arról nem hallottál, hogy egy babának is lehet rossz napja, akár csak egy felnőttnek? Amikor sírósabb, étvágytalanabb, nyűgösebb!? Azért vagyunk mi anyukák otthon velük, hogy gondozzuk, ápoljuk, nyugtassuk, szeressük őket, akkor is, ha rossz napjuk van! Mivé lenne ez a világ, ha minden anyuka agyba-főbe verné síró pici gyermekét?!

Ugyan csak pocakban van még a babám, de nem értem, mi a baj a hozzászólásommal?

MONDOM, HOGY NEM A MAGÁT A POFONT VÉDEM, MINT TETTET, SAJNÁLOM NAGYON A KISBABÁT, DE MÉGIS EGY EMBERTÁRSUNK A NŐ! TOTÁL FÖLÖSLEGES EZEN AZ ESETEN CSÁMCSOGNI!

Hát igen,különbséget kell tenni,szóval, ha ideges az ember akkor nyugodtan megverheti a gyerekét,mert ugyebár víz nincs a közelben csak a gyerek???Gratulálok a szemlélethez,keressünk mentséget:körülmények,idegesség akármi...,keressük mentséget a brutálisabbra: ezt látta és kapta otthon,így nevelkedett,megrontották gyerekkorukba....Sorolhatnám,de nincs mentség,mert ha gyerekkorunkba bántottak vagy molesztáltak nekünk nem kell ilyen felnőtté válnunk,ha idegesek vagyunk,ne hivatkozzunk a körülményekre,mert nem a gyerek a hibás,meg ha az is lenne,miért rajta vezetnénk le? Miért rendelnének ki mellé pszichológust,lehet hogy annyiba marad az egész,különben meg, ha mindenki elött megüti a gyerekét, mit csinál otthon amikor nem látja senki?

Tudom kicsit túlzásba estem a brutálisabbal,hisz nem ide tartozik,csak leírtam a véleményemet.

Valahol igazad van, nem kell a szőnyeg alá söpörni, szemet hunyni, de tegyünk már különbséget az ismétlődő, brutális, aljas szándékkal elkövetett gyerekbántalmazás, és egy egyszeri, feldúlt állapot között! Jó ötlet a pohár víz, de az utcán hol talált volna vizet?

Szerintem nem egy kategória, még akkor sem, ha a babának baja lehetett volna belőle!

Kíváncsi lennék, hogy ha a pofozkodó nő olvasná ezt a topicot, mit tudna írni a mentségére.

Lehet, ha látnánk az életét, valamennyire meg tudnánk érteni, talán azok is, akik most a pokolba kívánják. Nem biztos, hogy aljas ember, csak kivannak az idegei, és nem kapott segítséget, mikor kellett volna.

Nem biztos, hogy őt kell elítélni, biztos sok rosz körülmény is közrejátszott.

Nem a baba kárára védem, de úgy érzem, ez a dolog talán helyrehozható, ha a nő megbánta a tettét.

Emberek vagyunk, hibázhatunk. A baba valószínűleg meg gyógyul, a nőnek meg kirendelnek egy pszihologust. Legyünk már optimistábbak!

Egyébként szülés előtt állok, első babámat várom, jól felidegesítettem magam a topicon, de legalább tanulságos volt.

Ha a pofozkodő nőnek megvan a maga baja, dugja bele a fejét egy tál hideg vízbe, és hűljön le, de megütni egy csecsemőt, brutális, és aljas dolog.

Senki sem sokkolni akar, az igazságot meg nem lehet elsüllyezteni, mert eláruljuk vele azt a védtelen babát.

Nem elsüllyeszteni kell az ilyet, hanem világgá ordítani, keményen büntetni, hátha elérnénk valamit sok-sok kis ártatlan gyermek érdekében!!!!!!!!

Sokszor, nagyon sokszor nem tesznek semmit, és az a védtelen gyerek ki van téve "anyuka, apuka"

Kénye Kedvének.

HA SZEMET HUNYUNK, NEM TESZÜNK SEMMIT, MI IS BŰNÖSÖK VAGYUNK:

Én már jelentettem fel egy családot, mert nem tudtam nézni, és azután jobban tudtam aludni.

Lehet hogy csak egy két pofonnal kap kevesebbet, de talán ennyit elértem.

Ez a topic de kellett! Miért kell sokkolni ilyen témával az anyukákat? Aki ilyet lát, egyértelmű, hogy a Gyerek védelmiseknek kell szólni, hogy vizsgálják ki.

A pofozkodós nő életét meg nem ismerjük, biztos meg van neki a maga baja. Panni babával értek egyet, mindenki elsiklott felette, hogy fel volt dúlva, biztos nem volt szándékos, ha normális, akkor most nagyon bánja.

Süllyedj topic!

Az eredeti témához szólnék, hogy Hanna leírta, hogy az anya éppen fel volt dúlva, amiatt, hogy a férje külföldön valószínűleg balesetet szenvedett. Emellett mindenki elsiklott...

Egy felnőtt, amikor gyermeket vállal csak úgy tegye szerintem, hogy lelkileg, idegileg, fizikailag fel van készülve az anyaság minden velejárójával, és minden megpróbáltatáskor megállja a helyét.

Nekem is volt már ismerősöm aki szülés utáni depresszióba esett, az még arra sem volt hajlandó, hogy megszoptassa, tisztába tegye a gyereket, rá sem nézett - meg vannak a tünetei.

Nem hiszem, hogy Hanna azért írt volna ide, hogy bárkit is felingereljen. Segítséget, támogatást kért, hogy mi lehet a gyerekkel, mert akkor tovább lép az ügyben.

Az, hogy valóban beteg, vagy sem, és hogy mire van szüksége a nőnek már a gyámügy feladata, hogy kiderítse, eldöntse. És lépéseket tegyen a pici és az anya érdekében.

Egy biztos, ezzel, ha még nem is látszik a gyereken, de szakadékot teremtett meg magának az anya és a gyermeke között, és amennyiben nem igyekszik ezt a szakadékot megszüntetni, egy életre eláshatja magát a gyereke előtt, mert ha testi sérülést nem, de lelki sérülést biztos, hogy okozott a picinek, ami ki fog hatni az egész életére.

A kis Peter még két napig élt azt követően, hogy anyja élettársa eltörte a gerincét. Mint amikor eltörnek egy száraz gallyat, olyan volt a hangja, ahogy a 17 hónapos kisfiú gerince elpattant a 32 éves férfi ütése alatt – számolt be egy 15 éves lány, aki szemtanúja volt az eseménynek. „Néhány másodperc csönd, aztán egy velőtrázó, keserves sikoltás. Lerohantam a lépcsőn, ki az udvarra, és befogtam a fülemet, de a sikoltás tovább szólt, már a fejemből” – írta le 2007. augusztus elsejének szörnyűségeit.

A mellkastól lefelé megbénult Petert a kiságyába hajította a nevelőapa. A következő két napon sem ő, sem a vele lakó bátyja, sem a kisfiú édesanyja nem törődött az ájult gyermekkel. Peter szenvedéseinek azok okozója vetett véget: a nyöszörgő kisfiút augusztus harmadikának éjjelén a fejére és az arcára mért több ütéssel a nevelőapa megölte. Peter koponyája több helyen beszakadt, nyolc bordája eltört, gerince kettévált, ajkai és orra szétmorzsolódott, két fogát a torkában találták meg.

Nagy-Britannia polgárai fellázadtak. Nap mint nap tömegek tüntetnek az országot felkavaró esemény helyszíne, egy londoni szegénynegyed polgármesteri hivatala előtt. A november elején a három felnőtt ellen megkezdődött bírósági per első tárgyalásán ugyanis kiderült: a helyi gyámügy születésétől fogva veszélyeztetettnek tartotta Petert. Ám a kisfiút az után sem vették el anyjától, hogy kilenchónapos korától kezdve (ekkor költözött a lakásukba az élettárs és bátyja) heti rendszerességgel jelentek meg arcán, testén kék-zöld foltok, horzsolások.

Nem lehetett bizonyítani, hogy a nyomok verésből származnak – védekezett a gyámügy vezetője hozzátéve, hogy egy gyermek kiemelése a családjából csak a legvégső lépés. Időközben azonban kiderült: három orvos és a rendőrség is azt kérte a gyámügytől, hogy helyezze Petert nevelőszülőkhöz. Mindössze 17 hónapos élete során Petert hatvanszor látta gyámügyes, orvos, rendőr.

Egyszer láttam egy filmet, annyira tetszett, bár az életben is így lenne

Mikor el akarta követni a tettét az ember, az utolsó pillanatban visszafordult rá ugyanúgy amit ő akart tenni a másikkal. de akkor már élesben.

Elég horror volt, de nagyon igazságos.Bár így lenne az életben is.Gondoljatok bele. Míg a gondolatában volt, nem volt baj, de mikor már tettét meg akarta valósítani, hát ő vált áldozattá.

Én beleegyeznék ha így működne az igazság,

Ez borzalom! Kivert a víz ettől az esettől, kár is volt a topicba nézni, allergiás vagyok az ilyen esetekre!

Csak azt nem értem - ha nyílt sebek voltak a testén - azaz gyakran ismétlődő súlyos gyerekbántalmazásról volt szó - akkor miért nem vették el tőlük a gyereket?

Én eddig próbáltam nagyon humánus lenni, de erre a "nevelőapára" enyhe büntetés lenne a halálbüntetés!

Egész életében kísérteni fogja ez a szörnyű tett, még a cellatársai is undorodni fognak tőle!

Volt egy ismerősöm, aki dolgozott fogyatékos gyerekekkel - ott több megrázó dologgal találkozott: volt ott olyan értelmi fogyatékos gyerek, aki teljesen normálisnak született, és azért került ide, mert anyja csecsemőként a földhöz vágta, mert nem bírta a gyereksírást.

Olyan gyerek is volt ott, aki tele volt sebbel, mert a nevelőapja azzal szórakozott, hogy csikkeket oltott el a gyerek testén.

Borzalmas dolgok ezek, nincs rá szó!

Nem jól tudod mert Magyarországon történt, nem írom le a lapot, kikerestem, másnap reggel a szomszéd lánya vette észre aki már többször szólt a gyámügynek, fontolgatták hogy elveszik a kicsit, mivel már egyszer eltört 8 oldalbordája, és nyílt sebek voltak a testén.

Tehát mégegyszer leírom ,az ártatlanok védelme nem megoldott sem itt, sem sehol!!

Az első percben mikor olvastam olyan tehetetlen dühöt éreztem ,hogy talán abban a pillanatban a saját kezemmel tudtam volna megölni.

A magyar jogrend sajnos egyre kevesebb ítéletet ad, nem az ártatlanok védelme, megtorlása a lényeg, pedig

ha kőkemény ítéletet hoznának, kevesebb ilyen FÉREG lenne közöttünk.

Egy nevelőapa térdére fektette a másfél éves kisgyermeket, és eltörte a gerincét, majd ágyba fektette, a kicsi meghalt.

Letartóztatásban van.

Kérdem megérdemli az ilyen ember egy percig is tovább az életet?!

Szép dolog a segítség. és nagyon kell is, de hány és hány olyan anya, apa van aki üti veri a gyermekét, sajnos ezek a kicsik rossz helyre születnek,és nagyon sokat szenvednek ártatlanul.

Az ilyenektől mindtől el kellene venni a gyermeket, és odaadni azoknak akiknek nem tud babája lenni és tudnák szeretni.

Ha ilyet tesz nyiltan az utcán, mit tesz akkor, ha nem látja senki.

Egy csecsemő még igy tud jelezni mi a baja.

Embertelen amit tett, nincs rá magyarázat, nem anyának való.