Párkapcsolatnál számít, hogy nem azonos végzettségűek a felek? (beszélgetős fórum)

Na de miért kellene beleokoskodnunk a másik szakmájába? Mi az, hogy egy olyan papol a szakmámról, aki közel sem került hozzá? És most itt nem a végzettség szintjére gondolok, hanem teljesen másra. Pl. egy varrónő mit tud az asztalos munkáról? És fordítva? Vagy egy atomfizikus mit dumálna egy jogi kérdéssel kapcsolatban?

Szerintem nálad sem az volt a baj, hogy nem egyszintű volt a végzettség, hanem a párod jelleme.....

Ha az otthoni babázás teszi lehetővé, hogy a másik fél 100%-osan oda tudja magát tenni a munkában, akkor legalább olyan fontos és produktív a család szempontjából, mint a munkahelyen végzett munka.

Szerintem mindig meg kell nézni, mi a jobb a családnak, mint egységnek, és e szerint élni a lehetőségekkel.

Szerintem számít, hogy a "nem azonos végzettségű" mit takar.

Nálunk a férjem technikus, nekem számviteli főiskolám van. Nálunk nem zavaró, nem is téma, végülis két évvel tanultam többet iskola rendszerű oktatásban, mint ő. (Utána felnőttképzésben, szakmai téren pedig kb. ő kétszer annyit még, mint én).

Nálunk sem intelligencia, sem tájékozottság, sem viselkedés terén nem érzünk különbséget. De mondom, ez ilyen alig különbség.

Mondjuk 8 osztály meg egyetem, az már talán más lehet, bár szerintem sokat számít az is, hogy melyik fél milyen közegben szocializálódott.

Nem ezt magyarázzuk szerintem.

Hanem azt, hogy nem a végzettség számít, hanem az intelligencia, érdeklődés, logika.

Egyébként sok diplomás nem nagyon dicsekedhet a logikájával, az nem feltétel a diplomához.

Persze az sem mindegy, milyen diploma. Nem ugyanaz egy orvosi diploma, és egy noname "felsőoktatási intézmény" által kiadott.

Persze, ez oda és vissza igaz is, de miért gondolod, hogy a végzettség szintjétől függ a bevétel?

Már volt itt példa az asztalos, aki elvégez egy szakmunkás és esetleg egy technikumot is vagy mestervizsgázik, de enélkül is lehet jó egy asztalos. Egy jó asztalos rengeteget tud keresni, ha meg vannak a kapcsolatai.

És van a csúcsdiplomás, aki el sem tud helyezkedni a szakmájába vagy ha el is helyezkedik mondjuk egy állami cégnél, akkor épp csak megkeresi a minimálbért, esetleg kicsit többet.

Tehát? Számít a végzettség?

Ugye tudod, hogy egy segédmunkás lehet diplomás is?

Az én "elveim" szerint minden munka betanított munka, hiszen akkor is meg kell újra tanulni egy munkakört egy új helyen, ha elvileg ugyan azt végezzük. Az meg, hogy valaki kiesik egy iskolából nem jelenti azt, hogy ő lesz a szakma guruja.

Nekem van egy bizonyos végzettségem, amit 1995. óta használok a munkámhoz. Ezt a munkát azóta 3 helyen végeztem és mindenhol meg kellett tanulnom újra a helyi specialitások miatt, azaz betanultam és így végzem:D

A végzettség egyáltalán nem számít. Az , hogy azonos tájékozottsági, logikai szinten legyenek az igen. De ezeknek semmi köze a végzettséghez.

Nagyon sok házasság van, ahol totál más szinten iskolázottak a felek. De pl ugyanolyan olvasottak. Hasonló a zenei ízlésük, hasonlóan gondolkodnak a családról stb. Az iskola többségében csak papírt ad, max arra garancia, hogy valaki jobban tud magolni. (ok van egy két szakma, ami csak diplomával leszel, egy két mérnökszak, orvosok.. de kb ennyi. Az hogy valaki jogot végzett pl, vagy közigazgatásit, vagy tanárit, semmire sem garancia, max arra, hogy beseggelt egy pár tankönyvet. Ettől viszont nem lesz több, meg ügyesebb az életben)

akkor te ne nézz fel a férjedre :)

sztem meg ez a természetes állása a dolgoknak.

Miért?

A pasi nem tud felnézni a nőre? És fel kell egyáltalán nézni valakinek valakire?

Most a magasságot tegyük félre:D

Nem értek veled egyet.

A intelligencia, tájékozottság, stb. nem attól függ, hogy milyen bizonyítványok vannak a szekrényben.

Ha jól választunk, akkor nem kell felzárkózni (nem bizonyítványokra gondolok).

Szerintem egy kapcsolatot úgy érdemes kezdeni, hogy ismerjük a másik felet, azaz tudjuk, hogy számunkra elég tájékozott, elég okos, elég intelligens, stb. és nem arra kell várni, hogy majd felzárkózik hozzánk. Az érdeklődés körünknek csak részben kell fednie egymást. Csak annyira, hogy közösen is legyenek programok.

Csak egy példa: Én szeretek kreatívkodni, pl. most tojásokat gyártok, karácsonykor karácsonyi díszeket, szoktam csinálni szőnyeget, szeretek festeni is, de biztos a kardomba dőlnék, ha a férjem is leülne velem húsvéti tojást pingálni:DDDD Ő meg szereti a kézilabda meccseket nézni, szerelgetni, de nem várja el tőlem, hogy mellette üljek és együtt szurkoljunk, elég neki, hogy van némi rálátásom és tudom kiről beszél. És vannak a közös dolgaink pl. sport. Közösen bicaj, egyébként én tornázok, ő meg focizik. És még sorolhatnánk.....

Miért? Neked ez miért okozna problémát?

Nincs ebben semmi rossz. Valószínű, hogy ők így is szeretik egymást, illetve így rendezkedtek be.

Akinek igénye van rá biztosan él vele.

Nekem tetszik, amikor hátizsákos diákokat látok az Operában, a Zeneakadémián.

Itthon csodaszámba megy, aki hazai párra lel ott.

Sok országban működik, nálunk, többektől tudom nem igazán. - és akkor finom voltam.

Ilyen előfordul, de nagyon-nagyon ritka.

Én már biztosan nem mennék bele olyan kapcsolatba, ahol a végzettség, képzettség tekintetében nagy a különbség. Nem engem fog zavarni, a pasit fogja zavarni előbb-utóbb...

Nem osztom ezt a véleményt. Aki tényleg tud,az nem görcsöl csupán egy valamire rá. Akinek van igénye a tudásra, azt a természetes kíváncsisága hajtja és igaz az a mondás is, mindenki arra szakít időt, amire akar, amire igénye van. A többi kifogás.

Én ismerek olyan szakmunkást, aki imádja a szakmáját, az általános műveltsége, sok diplomást kenterbe vág.

A diploma nem egyenlő az igazi sokrétű tudás vággyal.