Párkapcsolati kérdések, avagy mit tennél te, hogyan látod te? (beszélgetés)

Pedig sajnos csak a harmadik vagy...!

Ezt vagy elfogadod vagy....

De jó, hogy ilyen sokan írtatok, köszi!:)

Semmi bajom az anyukájával, és tulajdonképpen nem is azzal van a probléma, hogy anno segítette anyagilag. Nem akarom, hogy bárki félreértse,amit írtam, hisz én is ugyanezt tettem volna az ő helyében. Csupán az zavart, hogy saját pénzéért kellett "könyörögnie". És nem csak ebben az esetben,mert máskor is mindig az anyukájától kellett kérnie. Legalább is amikor én tapasztaltam, és saját fülemmel hallottam. Én mondtam neki többször, hogy ez talán nem helyes,de amúgy nem érdekelt, hisz nekem semmi közöm nem volt az ő fizetéséhez. A második randinkon pl én hívtam meg vacsizni,mert tudtam hogy nincs pénze.

Tavaly juniusban kezdődött a kapcsolatunk... Többször voltam náluk, az anyukája kedves volt, jól kijöttem vele, és tulajdonképpen most is jól kijövök vele. Úgy alakult, hogy a párom ez év májusában Kinába ment 1 hónapra dolgozni. Kértem ne menjen,de végül nem hallgatott rám. Nagy fizetést,és előrelépést remélt a külföldi kiküldetéstől. Mivel valamennyire kiismertem a céget,ahol dolgozik, erre esélyt nem láttam. De mivel a huga és az anyukája is biztatta, így elfogadta. Valahol ekkor kezdődtek a problémák. Tudom, hogy 1 hónap nem olyan sok, de tudtam, hogy nehezen fogom viselni. Kiutazása előtt már 2-3 hónappal megbeszéltük, hogy addig az autója nálam lesz. Aztán egyszer elszóltam magam az anyukája előtt,ami nem várt fordulatot hozott. Ekkor kijelentette, hogy a kocsinak otthon kell állnia a garázsban. Teltek-múltak a hetek, és egyszer felhívott a huga... Kérdőre vont hogy kinek volt az az ötlete, hogy nálam lesz az autója, és hogy ilyet ki ne találjak. És kérte, hogy beszéljek a testvérével, hogy ne hagyja nálam az autóját. Nekem azt adta elő, hogy ő akkor fog szülni, és neki szüksége lenne az autóra, ha a gyerekét el kell vinnie valahova. Mondtam neki, hogy jó, nálam nem marad az autója. És ekkor megkért rá, hogy ezt a beszélgetést ne említsem már a páromnak. Amire azt mondtam neki, hogy ezt nem tudom megígérni. Úgy gondoltam akkor, hogy akit szeretek, az előtt nem fogok titkolózni, így természetesen elmondtam neki. Ekkor derült ki, hogy emiatt már többször viták voltak közte az anyukája és a testvére között. Mint utólag számomra kiderült inkább az anyuka nem akarta, hogy nálam legyen az autó,mert egész Kinában tartózkodása idején a garázsban állt a kocsi. Viszont a páromnál a laptop-om ott volt,amire persze 1 megjegyzést sem tettek, hogy én vajon miért adtam neki oda. Én nem sajnáltam tőle, és most sem sajnálok tőle semmit.

Lesz még folytatás,de erre is véleményeket várnék.:) Mondjuk ki hogyan tett volna a helyében!?

Mi úgyis rég beszéltünk:)

Hogy vagy?

És mi lenne, ha Te mennél hozzájuk? Akkor is veszekedne? Hogy viselkedik veled az anyukája, amikor te ott vagy náluk?

Mert az is elképzelhető, hogy valóban nem telik plusz útiköltségre nekik és bizony akkor nem fogtok tudni sűrűbben találkozni, ha Te sem tudsz menni....

Nem normális dolog, hogy veszekedést csapott.

27 ezer forint havonta nagyon kevés.

De nem tudom, nincs-e más jövedelme és azt sem tudom, hogy a párodnak mennyi a fizetése. Lehet, hogy kettejük összfizetése is nagyon kevés.

Sajnos a szegénység gonddal és idegeskedéssel jár.

Bár tudnék valami okosat mondani!

Most "jól" kisegítettelek, igaz? Elnézést kérek.

(Még csak a nyitó hszt látom.)

Az anya szemszögéből normális, mert félti a fiát és annak pénzét és tök mind1, hogy hol laksz, az csak kifogás!

Objektív szemszögből: nem normális!

A párodnak kellene kiállnia melletted....és ha valóban szeret, akkor megtalálja a módját, hogyan függetlenedjen az anyai terrortól.

Olyan megoldást kellene találni, ami az édesanya számára is és a ti számotokra is elfogadható kompromisszumot jelent.

Üljetek le hármasban megbeszélni, hogy hogyan legyen tovább és ki-mit szeretne a jövőben és hogyan!

Nyilván nem lehet a másik problémáját megoldani,de azért ki lehet beszélni, úgyhogy számítok rátok!:)

A párom az anyukájával él együtt, van egy huga,de ő már férjhez ment. Kapcsolatunk elején úgy alakult, hogy a párom anyukája nem dolgozott (szociális járadékot kapott,havi 27.000-t), így a páromnak be kellett neki segíteni anyagilag. Ami úgy nézett ki, hogy az anyukája felvette a számláról a fizetését, befizette a rezsi költségeket, a többit pedig magánál tartotta, és a páromnak úgy kellett mindig tőle pénzt kérnie. A saját fizetéséről van szó!!! Kapcsolatunk első hónapjában kértem, hogy jöjjön el hozzám egy hétköznap,mivel addig csak hétvégén tudtunk találkozni. Erre az anyukája nagy veszekedést csapott, hogy ő nem ad neki rá pénzt. A párom elmondása szerint az is zavarta, hogy én olyan messze lakom tőle. (60km) Szerintetek normális dolog, hogy ilyen veszekedést csapott?