Önismeret, mint mindennek kezdete... (beszélgetős fórum)

Ragaszkodik? Sok esetben nem foglal állást. Keresztes háborúk mellett említhetnénk sok mást is, bőven lenne min javítania a katolikus egyháznak. Istent nem félni kell.

Nincs azzal semmi baj, hogy te ebben hiszel. Biztosan boldog ember vagy mert úgy gondolod, hogy megtaláltad a hitedet, és az Istenedet. De ne küldd máglyára azt aki nem úgy gondolja, és ne kiáltsd ki a te hitedet és Istenedet kizárólagosnak és egyetlennek.

S miért ragaszkodunk olyan 2000 éves értékekhez amik egykor nem általottak embereket mészárolni ezen "erények" védelmezésének érdekében?

Mélyen egyetértek veled. Az igazság keresés belső oldala azonban nem valósítható meg pusztán kivülről megtanult információkkal és tanításokkal, mert ha azt az egyén nem önmagában fedezte fel, akkor az a belsőtartás és alázat nem lesz egyéb mint egy hangzatos szerep...

és ezért az egyetlen "igaz" hitért, akár ölünk is, igaz? :)

Isten VAN. Igy bizony. Itt és MOST, benned és bennem. S nem a könyvek szabályaiban, nem a tiltásokban létezik...

A hite mindenkinek a sajátja, s HINNI és azt gondolni, hogy én hiszek, két különböző dolog...

A tartás ez esetben az a dogmatikus merevség, ami nem engedi, hogy nyitottan és megértőan álljunk hozzá más nézeteket képviselő emberrel szemben?

Szerinted mi a megoldás a "hitetlenekkel" kapcsolatosan? Erőszakosan téritsük öket, s mondjuk meg nekik a tutit, vagy egyszerűen radirozzuk ki az élők sorából azt, aki "rossz" istent követ? :)

Ismét a régmúlt keresztes háborúk...:)

Szerintem ma az egyház hősiesebb harcot vív, mint valaha. Ezer oldalról nyomják, hogy liberalizáljon (abortusz, eutanázia és egyéb bioetikai kérdések), de ő ragaszkodik a 2000 éve ráhagyott tanításhoz.

Igen, elismerem, hogy az intézményes vallásosságnak lehet hátulütője a bürokratizmus, körülményesség, DE: a történelem folyamán állandó a tisztulási folyamat, és egyre jobban az EMBER kerül a középpontba.

Azt gondolom, hogy az Igazság keresésének van egy külső és egy belső oldala. A belső a lelki érlelődés, vajúdás, keresés folyamata, a külső pedig az emberek, akikkel kapcsolatba kerül a kereső, és akik már előrébb vannak az úton. Segítő emberek nélkül az ember csak tévelyeg, és nem bolyong, viszont a keresés mindenkinek egyéni feladat, a rátalálás pedig egyéni élmény.

Igen, valóban, akik érveket akarnak gyűjteni a kereszténység ellen, legelső hivatkozásuk az egyház bűneire mutogatni. Nem kétlem, hogy ezek megtörténtek, bár azt sosem szokták ilyenkor emlegetni, hogy volt egy II. János Pál, aki az egész Egyház nevében megalázkodott és bocsánatot kért...

Az is elfelejtődik, hogy manapság ugyanúgy folyik a keresztényüldözés, papok és hívek megölése a hitük miatt...

Ami számodra kívülről az Egyházban a hiererchia fanatikus követése, azt belülről úgy hívjuk engedelmesség és alázat....

Na szóval az ember megannyi érvet atlál arra, hogy miért ne kelljen belátnia saját nyomorúságos bűnösséget, gőgjét és lázadását. A legegyszerűbb elhárító mozdulat a másokra mutogatás... De hát ez sajnos mindnyájunkra jellemző viselkedés...

Csókok Gyöngy,

Olvastam a korábbi bejegyzéseket, igazából én konkrétan nem szeretnék hozzászólni a témához.

Egy valami, az utolsó mondat:

"Én azt a tanítást nem nevezem vallásnak, amit az emberek összetákolnak"

Valahol azért be kellene látni, hogy mindben van egyfajta összefonódás, és függetlenül mindenféle vallástól azt hiszem a legfontosabb, hogy azt az utat járd, amiben hited van.

Ha valakinek az összetákolásban van hite és élete, akkor tegyen úgy.

Mert választani lehet.

Kérdés az, ki mit tanul...esetleg milyen pozitív változást hoz az életében a járt út. Így mindenkinek szuverén joga...

De persze véleménye mindenkinek lehet mindenről...

Szia moltnak és Open!

Háát... szóval...

Hogy miért NEM lehet a vallásokból válogatni, szemezgetni, annak szerintem a következő a magyarázata. Óriási hazugság azt gondolni, hogy az ember összebarkácsolhatja magának a hitet és a saját istent egy kis buddhizmust keverve kereszténységgel és egyéb más vallásokkal.Ez színtiszta önbecsapás. Nem lehet szemezgetni, hogy pl. a kereszténységből elfogadom a szimpatikusat, összegyúrom egy kis buddhizmussal és nagy örömmel nyugtázom, hogy rátaláltam az "igazságra". Ez teljességgel lehetetlen dolog, bár sajnos sokan így csinálják... Ez gyakorlatilag isten-csinálás, ami szemben áll azzal a ténnyel, hogy Isten VAN, és a cél az Ő megismerése, nem pedig emberi szempontok szerinti formázása. Az gondolom, hogyha valaki nyílt szívvel, őszintén keresi Istent, az meg is fogja találni, de úgy, ahogy Isten VAN. Az Isten keresés tehát nem istencsinálást jelent, hanem rátalálást az IGAZSÁGRA.

Open...látom kissé cinikus vagy a kereszténységgel kapcsolatban, én is egy fanatikus vagyok a szemedben...:) no nem baj... nekem legalább van hitem, amit képviselni tudok:)

Igen, a kereszténység nem hajlítható és alakítható vallás. Pont azért ad tartást az emberenek a hétköznapokban. Nagyon helyes, hogy az Igazságot az emberek, még a pápa sem alakíthatja kedve szerint. Pontosan ez az a jellemző, ami a vallás hiteleségét adja. Én azt a tanítást nem nevezem vallásnak, amit az emberek összetákolnak.

"Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

te vagy magad ki e jelet vonja

s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

mint tükröd, vagyok leghűbb barátod."

Weöres Sándor

"Amikor a zsidó-keresztény Atyaúristen megteremtette a világot, szellemi erőinek legjavát az elválasztásra fordította. Először is elválasztotta a létezést a nemlétezéstől. Erre a célra a "legyen" szót használta. Azután elválasztotta a világosságot a sötétségtől, a szérazföldet a víztől, a mennyek alatti vizeket a mennyek feletti vizektől, a jót a rossztól és így tovább. Majd elfelejtettem: a lelket is elválasztotta a testtől, éppen azáltal,hogy időlegesen egyesítette őket.

Mindezt -egyebet nem tehetvén- helyeslem, mert egyrészt az én fejem is erre a srófára jár, másrészt mert be kell látnom, hogy mégiscsak imponáló kultúra alakult ki a dolgok szétválasztásának tréfás ötletéből. Különben is az isteni tökéletességből nem hiányozhat a humor. A humortalan, komor vallásosság biztosan eltévesztette az éghez vezető utat.

Ámde intellektuális csipeszem segítségével mégis kiemelem és a szemem elé tartom ennek a szellemi építménynek pirinyó alapkövét, egy szót: "vagy"! Ugyanis ha nem tudnánk, ő a Logosz, az Ige. Ami kezdetben vala. Így szól hozzám:

-Az ön világnézete? Katolikus? Vagy protestáns?Vagy marxista? Vagy buddhista? Valljon színt!

-Az ön tudományos elkötelezettsége? Freudista! Vagy reflexológus! Vagy a viselkedés-lélektan híve? Feleljen!

-S az ön érzelmei felesége őnagysága iránt? Szereti? Vagy közömbös? Vagy utálja? Nyilatkozzék!

Ám ha én így nyilatkoznék:

-Kedves Logosz! Én egy keresztény marxista vagyok, aki a hinduizmus híve! Én egy analitikusan orientált reflexológus vagyok, aki belegyúrtam eklektikus fejembe a viselkedés-lélektant és a kognitív pszichológiát is! Én szeretem a feleségemet, ami nem zárja ki azt, hogy időnként végtelenül közönyös vagyok iránta, néha pedig kifejezetten gyűlölöm!

Akkor a kis "vagy" csipeszem szorításában így sikoltozna:

-Himpellér! Szélhámos! Csaló!

Mert a nyugati kultúra Logosza ezt követeli:

-Törd magad egyértelművé! Válassz! Legyél "Igen" vagy "Nem", s ami ezen túl van, az a Gonosztól való!"

Popper Péter

Édesapám mondogatta sokszor nekem, hogy jegyezzem meg jól: Nem az számít, hogy én mit mondok, hanem az hogy te azt hogy érted.

Utólag tudom(naná, hogy utólag ha akkor megértettem volna..), bölcs gondolat.

Igen, ám az elvakult fanatikusoknak nem szúr szemet ez a két szembetünő ellentmondás sem, hisz minden megvan ideologizálva. Nem véltlenül nem értelmezhették sokáig maguk a hivők a bibliát, s csak papi iránymutatást kérhettek egy-egy kérdés értelmezéséhez...

S a papok biztosan meg is magyarázták, hogy a "ne olj" parancsolat miért nem vonatkozik azokra a lelkekre, akiket az egyház eretneknek, istentagadónak vagy pogányak ITÉLT meg a saját értékrendje alapján...

A kereszténység nem egy toleráns vallás, nem tür meg más igazságot... S mint ilyen Jézus, egy igaz tanitó tanításainak egyik legkomikusabban félreértett paródiája az emberiség történelmében...

Ölni a szeretet nevében? Mások felett ítélkezni egy könyvre mutogatva? :)

De könyörgöm, miért kellene ketté törnie magát?

Miért kellene pálcát törnie a kereszténység mellett? Nem lehet valaki olyan ember, aki hisz valamit a kereszténységből és hisz valamit a budhizmusból netán valami szimpatikus neki a Koránból vagy a kabbalából? Miért kell azt mondani, hogy csak és kizárólag a kereszténység az üdvözítő dolog?

Ha valaki azt érzi magáénak ám tegye, de engedje meg nekem is azt, hogy úgy és abban vagy azokban higyjek amiben én akarok.

Szia Open!

Nem értem, konkrétan milyen "egyéb tanokra" gondolsz?

Úgy gondolom, hogy ahogy így átérzem a gondolataidat, te elutasítod az Abszolútum, az Igazság létezését. A hozzád hasonló gondolkodók szeretnek mindent relativizálni, és egyénre szabni. Azonban: vannak dolgok, tények amik nem egyénre szabhatók, hanem az egyénnek kell annak megfelelően átalakulnia. Ha nem így lenne, az egész világ, és benne az ember is szétesne. (Erre lehet egyébként ma sajnos példát látni)

Kifogásoltad bizonyos kifejezéseim használatát.

Azért merészelhetem azt mondani bizonyos kérdésekre, hogy "tévedsz","nincs igazad", mert az előbb említett és megismert Igazság fényében ebben vagy abban a kérdésben igenis tévedhetsz. Tehát itt nem a saját, relatív igazságomról van szó, hanem a nagybetűs Igazságról, ami fehéren-feketén megismerhető.

"S bizony mondom néktek, akinek Krisztus egy évszázodokkal ezelött elhunyt ember, az távolabb van tőle, mint aki Biblia nélkül, de magában keresi a Krisztusi én-t"...

A keresztényegyház hivőiben az a legkomikusabb, hogy az elmúlt évszázadok óta, ők játszák a Pilatus elötti tömeget, akik anno a Keresztre küldték Jézust...

Jézus mindenegyes szavában magam is számtalan értéket fedeztem fel, ám meglátásom szerint aki érti Jézus szavait az egy percig sem tud azonosulni a dogmatikus keresztényegyház egyéb tanaival..

Ezek a "nincs igazad" vagy "abban tévedsz" kezdetű mondatok miértjének meglátásáshoz, pedig ajnálom figyelmedbe mégegyszer a cikket :)

Ha nem csak az egod azon részére figyelnél, akinek az a fontos, hogy igaza legyen, akkor felfedezhetted volna, hogy "tapasztald meg" éppen arra vonatkozik, hogy nem filozofálgatva, gondolatokat olvasva fogod megismerni önmagad...

Azzal én is egyet értek, hogy ugyanazt nem fogom átéllni, egy elmesélt történet alapján. Viszont nagyon sokat tanulhatok egy ilyen történetből.

Egy ilyen történetet olvasva egy kicsit megismerhetlek, és egy kicsit jobban megismerhetem önmagamat is. Rájöhetek arra, hogy jé van aki másképp gondolkozik, mint én, és rájöhetek arra, hogy mégis van amiben hasonlítunk.

Ha elmondod biztonságot kelt bennem a kakaóscsiga, mert gyerekkoromban azzal jutalmaztak, akkor eszembe jut, jé milyen érdekes, bennem a csoki kelt ilyen érzetet, mert engem azzal jutalmaztak, és ez a felismerés elősegíthet abban, hogy kordában tartsam a csokifüggőségemet. Mert rájövök, hogy valójában nem is csokira van szükségem.

Igazad van, nem fogom tudni ugyanúgy megélni a kakaóscsigád ízét, viszont ha legközelebb elkeseredett, szomorú leszel, akkor nem csokival, hanem kakaós csigával ajándékozlak meg, mert tudom, hogy számodra az biztonságot jelent.:)

Szia Open!

Sejtettem, hogy ezt a cikket csakis férfi írhatta:)

Na de ettől függetlenül több dologban is szerintem tévedsz....

- "ki vagyok én " kérdésre mind a mai napig nincs valamire való válasza az emberiségnek.

Mély meggyőződésem szerint, amivel sokak mellett szerintem nem vagyok egyedül, a válasz már 2000 éve megszületett. A kereszténységben a kereső ember tökéletes választ talál az élet minden kérdésére. És nem csak választ talál, hanem mély elégedettséget, örömet és békét is.

Hogy manapság akkor miért nem a kereszténységben, Krisztusban keresik a választ az emberek? Szerintem ennek az az oka, hogy Jézus tanítása már a saját korában is "kellemetlen" volt. Hiszen azzal kezdte a működését, hogy felszólított mindenkit a bűnből való megtérésre. Még több ilyen, az emberek számára nehézséget jelentő kérése is volt, pl. hogy "aki követni akar engem,vegye fel a keresztjét". Szóval mi úgy döntöttünk, hogy megöljük, elhallgattatjuk Őt.

- Úgy gondolom, abban sincs igazad, hogy az olyan "elvont" fogalmak, mint a szeretet, hűség, jóság, bizalom mindenki számára mást jelentenének. Szerintem pont, hogy EZEKEN a jenetős fogalmakon ért mindenki Egyet. Az élet mindennapi, kis jelentőségű fogalmaival kapcsolatosan, pl.: "buta", persze lehetnek eltérő szóhasználatok. De nem ezeken a fogalmakon fordul az ember élete.

- Az sem igaz, hogy minden tanító azt hírdeti, hogy "tapasztald meg, aztán fogadd el". Speciel a kereszténység pont az ellenkezője: "higgyj, és élni fogsz", avagy "higgyj, és megtapasztalod mindazt, amiben hittél".

Az én személyes véleményem az, hogy ha az önismeret útja csak a filozofálás, akkor az embert a túlzott, felesleges, értelmetlen belebonyolódás, súlyosabb esetben a megőrülés fenyegeti. Az élet ugyanis valójában gyakorlat, mert emberek között élünk, és nem szigetek vagyunk. Elismerem, hogy kell a mély elmélkedés,magambafordulás, ima, DE: ezt azonnal a gyakorlat kell, hogy kövesse, azaz a körülöttünk lévőkkel való szeretetteli kapcsolat alakítása. Úgy gondolom, az ember EBBEN a gyakorlatban ismeri fel és találja meg igazán önmagát, és nem a köldöknézős filozofálásban.

Nem azt írta, hogy nincs értelme, azt írta, hogy nemtudja visszaadni azt, amit akkor ő ott érzett, gondolt.

Ami valóban így van. Minden ember egy zárt kozmosz, élményekkel, tapasztalásokkal, fogalmakkal. Elmondhatom neked, hogy milyen finom a kakaóscsiga, de te nem fogod ugyanolyannak érezni, mint én. Mert lehet, hogy te nem is szereted a kakaóscsigát. Vagy sokkal kakaósabban szereted mint én. De tételezzük fel, hogy szereted és pont úgy ahogyan én, mégsem fogod ugyanazt átélni amikor elmondom neked, hogy milyen is volt az a kakaóscsiga, mint amit én átéltem amikor megettem. Arról már nem is beszélve, hogy lehet, hogy bennem biztonságot kelt az a kakaóscsiga, mert mondjuk gyerekkoromban rendszeresen jutalom ként kaptam. De lehet, hogy te csokit kaptál jutalom ként. És akkor már mindjárt nem ugyanúgy gondolunk a csokira és a kakaóscsigára.

Osztom Popper Péter gondolatát, mely szerint olybá tűnik, hogy minden ember az élete nagy dolgait egyedül éli meg. Nem tudod átadni. A szavak ilyen esetben mankók, amikre támaszkodhatunk, de attól a mankó még csak mankó marad.

Ha leírom, hogy hogyan szültem meg a gyerekemet, te vagy bárki más rajtam kivül tudni fogja milyen volt az nekem? Hogyan éltem meg? Sosem. Elképzelésed lehet róla, de sosem fogod azt érezni,tudni mint amit én éreztem ott és akkor. És az elképzelésed függ attól, hogy te önmagában véve a szüléshez, az anyasághoz, a gyerekekhez hogyan viszonyulsz.

Persze vannak egyértelmű szavak, mint az asztal, vagy a levonó, de ezek tárgyak. Az ember az érzéseivel és a gondolataival, pedig nem tárgy, nem ilyen egyszerüen megfogalmazható.

Azt halottam ki a szavaidból, hogy nincs értelme szavakkal megfogalmazni azt, amit érzel.

Arra próbáltam rámutatni, hogy igenis van értelme neki. Szándékosan a te példádat felhasználva.:)

Tudod mit jelent az a szó, hogy honlap? Tudtad 15 évvel ezelőtt?:)

Én 18 évesen tudtam meg mi a levonó. De a hajdina szó is új volt számomra. Most még nem tudom mit jelent a küs, de ha segítesz meg fogom tudni:)

Fény, hang, szag, illat, tapintás és egyéb érzet vs. SZAVAK és a fantázia, gondolkodás

így már kevésbé esélytelen:)