Önismeret, mint mindennek kezdete... (beszélgetős fórum)

Valójában nem kell hozzá egy időben és térben együttrezegni, ahogyan Te fogalmaztál :)

Ezért LÉLEKtárs.

Jó, ez csak egy kérdés volt.

huhúhú:)) (hangos kacaj)

MONCHA!

Érted?

nem tudom értelmezni a lélektárs fogalmát, nem tudom mi tartozik ebbe a kategoriába :)

Én vagyok. Te vagy. S ha térben és időben együttrezgünk sem leszek én a tied vagy te az enyém. :)

S ha már én sem leszek és te sem leszel, akkor társ-éntelen-ek leszünk egy-én-ben :)

De jó ezeket olvasni...

Na mingyá lelépek az oldalról, elfordulok és kivágom magam az ablakon :DDDD

Különálló vagyok a kultúrától:)

De most komolyan, akkor fogalmazzunk úgy, hogy tudom, hogy nincs mitől félnem

Szerintem most is lehet félni, de megijedni mindenképp!:)))

Én önző módon ismerőseim halálától félek, mert én maradok itt nélkülük....

...de az is lehet, hogy csak úgy csinálok

Bármi lehet :))))

szived joga, ám minden egyetnemértés az elkülönült én illuziója. Minden tagadás a saját árnyékszemélyiségedet erősiti, amivel még nem szivesen azonosulsz... Szavak... szavak... :)

A neutorikus kultura, neurotikus egyedekből áll, az belőlem és belőled is...

Az, hogy most éppen nem "tudod", hogy féled a halált, nem jelenti azt hogy nem félsz tőle:)

mi lesz utána? Mivel kezdödik az "utána"? :)

:))

Miért mire számítottál?

Nem zörög a haraszt...

Jó, én olvastam Brian Weiss könyvét, ez a címe: Lélektársak.

Inkább másképpen kérdezek:

Van lélektársad?

nem értek egyet.

CSak a mi neurotikus kulturánk fél a haláltól.

.....Na jó mások is.

De én nem. És meggyőződésem,hogy nem a haláltól félnek a legtöbben, hanem attól, hogy nemtudják mi lesz utána, na meg hogy tök egyedül kell megcsinálni és nem lesz kire mutogatni.

Biztosan, attól függ ki mit ért ezen szó alatt:)

ha az egy szemszögéből nézem minden lélek társa a másiknak...

A félelem értelme megteremti a kérdést: mi lesz az elJÖVŐ?

Hiszen attól félni ami már most itt van, nem igazán lehetséges...

A halál is csak addig félelmetes, amig el nem jön értünk... Ha már itt van, nincs mitől félni...

Open

Szerinted létezik Lélektárs?

Milyen a sárgarépa íze?

(bövebben) :)

Most élek, most érzek legfeljebb most (még) nem jut el az a tudat figyelméig, ha a múlt emléke vagy a jövő vágya lepelként ereszkedik ránk, s az élet helyett az elménkben tomboló gondolatviharra figyelünk...

"mi lesz, hogy lesz? Mi volt, mikor, merre, miért?" - ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel aktivizáljuk az elmét, amikor valamit nem tudunk elfogadni, s ez az ellenállás megteremti bennünk az elképzelt én illuzióját, ami már nem a jelenben él és érez...

Mit jelent élni? Együttrezegni az energiával...

Nézz meg egy gyermeket miközben a napon ugrál és ÖNfeledten játszik, kacag ha tetszik és sír ha fáj, de nézd már megy is tovább, mintha mi sem történt volna, mintha az a volna ott sem volna... :)

Halad, a JELEN pillanattal :)

Na igen.

Előbb volt most, de most (most kimegyek a klotyóra) :D

Ez egy jövőre vonakozó terv, mert érzem kell...

:)))

:)))

Jövő most van? Na most ne keverjetek :)