Ó, hogy a fene esne ebbe az egész világba! (beszélgetés)

Egy ilyen embernek hátat kell fordítani, és messziről elkerülni a továbbiakban. Kár bosszankodni miatta, mert nem tehetsz ellene semmit.

Fogadd el, hogy vannak olyan emberek, akik kihasználják a másikat, és ha már nincs rád szükségük, akkor egyszerűen tovább állnak.

Az ilyenek miatt nem érdemes saját magadat felhúzni. Töröld az agyadból még az emlékét is, és akkor nem fog fájni a sok közös, együtt megélt pillanat.

Mindig magadban keresd a segítséget, társat, barátot. Senki segítségére, támogatására, szeretetére ne számíts.Az energiádat tartalékold magadnak, hisz magad számára Te vagy a legfontosabb. Tudom furcsának hangzik, de én is így éltem túl életem legnehezebb szakaszát!

Mélyen magamba néztem a zuhanás után, és kizártam a külvilágot, minden neheztelést,kétségbeesett keresést, haragot, csalódottságott magam mögött hagytam, és már csak magamra figyelek.

Sok sikert és kitartást!

Erre csak ennyit :

“Egyszer egy indiai hercegnõ édesapjától kapott gyûrûvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tõle, hogy véssen a gyûrûbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog idõszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyûrût. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik..”

Nekem csak annyi, nagyvonalakban, hogy éveken keresztül mindig próbáltam segíteni azoknak, akiket szeretek. Próbáltam erős maradni. Most, egy ideje már nem bírtam tovább, kicsit én is megzuhantam, és jött a hideg zuhany, pont az hagyott magamra, akinek a legtöbbet segítettem, aki mellett a legnehezebb helyzetben is kitartottam, akit bátorítottam, vigasztaltam, de mennyit vigasztaltam, segítettem a bajban. Átlépett rajtam és lenéz, mert már nem vagyok elég erős a szemében.

Itt mérgelődöm most ki magam. :)