Nős pasikkal lenni (beszélgetős fórum)

valószínűleg nem tudom a biztosat. de egy bizonyos kor után szerintem igenis tisztelni kell annyira a mellettem álló embert,hogy nem kezdek nyitottá válni más kapcsolatra!

nagyon szeretem a párom és mindennél jobban tisztelem és becsülöm,minthogy félrenézzek egy pillanatra is.

tudjátok mit vettem észre magamon? mióta a párommal élek,tehát ő az akivel összekötöttem az életem,azóta a más pasikra nem úgy nézek mint előtte.azóta sima emberek,nem pedig potenciális jelölek.

Milyen jol megfogalmaztad! :)

Sajnos az a "baj?",hogy nem mindenki gondolja ugy,mint te!

(Akinek nem inge ne vegye magara!Senkit nem szeretnek megbantani!)

Igen, az egy év már szerintem is eléggé plafon. :) Sokmindenen lehet csámcsogni ebben a témában, kezdve a Pitzburg által felvetett "ne házasodj, míg nem vagy biztos az érzéseidben" gondolattal. Hiszen biztosan tudod, mi a biztos? :) Én nem kételkedem az őszinte érzésekben, abban, hogy minden elhatározás kérdése, ha nem akarod, nem nézel másfelé. De biztos, hogy soha nem jön semmi új, lobogó, tüzes? Ezt szerintem nem lehet előre látni...

Vétkeztél, de szereted? Hmm, azért érdekes, melyik ember mire gondol a háttérben... :) Mi eddig a szerelemből elhagyást ecseteltük, de Te? Lebuktáááááál! ;D

Kérdés, hogy az a bizonyos átmeneti időszak milyen hosszú lehet. 1-2 hónap, félév, 1 év? Az egy év mindenképpen "plafon"-nak tűnik. Nem tudom, lehet rajta filózni.

Az tényleg undorító, ha az ember csúszik-mászik. Én azt mondanám az asszonynak, hogy bár vétkeztem, de szeretem. De ha úgy dönt, hogy mennem kell, akkor megyek.

nos,az én szememben akárkiről is derüljön ki,hogy nős pasit szeret el a családjától,azt nem tudom elfogadni. nyílván,nem fogom megtépni és fúrni a háta mögött,de a véleményem akkor sem fog változni. nekem a házasság egy nagyon szent dolog. nem kell elkapkodni,manapság nem szólnak meg senkit ha 30 éves kora után lép frigyre valakivel. de ha úgy érzi,hogy még lehet hogy jöhet egy igazibb,akkor még 30 évesen sem érett meg.

azt gondolom,ha valaki házas,az ne legyen nyitott az esetleges érzelmi kilövelésekre. ilyen szempontból vegyen szemellenzőt és igenis a párjának éljen érzelmileg. nem tudom érthető-e mit akarok ebből kihozni?

ha egy barátnőmről kiderülne,hogy egy nős pasival kavar,akkor megpróbálnék mellette állni abban,hogy kilépjen ebből a kapcsolatból. ha nem tenné,akkor pedig a tudtára hoznám,hogy ezen döntésében NEM támogatom.

Ezzel, nem azt mondom, hogy én nekem tetszek, ha valaki ilyet csinál. Nem, nem tetszik. De, vannak olyan dolgok, amiken nem lehet változtatni.

Megcsalás és megcsalás között szerintem sok különbség van. Attól, hogy valaki egy nős férfi szeretője, lehet jó anya, jó testvér, jó barátnő, jó kolléga, stb...

Nem hiszem, hogy az én dolgom, bárkire is követ vetni ezért.

Én azon, jobban kiakadtam, amikor a 30 év alatti nős férfi kollégám, a szememre vetette, mert neked ilyen barátnőd van, te sem lehetsz különb nála, és kitört, mint Pitzburg. De, nem csak ő volt az egyedűli. Mivel barátnőm vidéken él, ott is elég sok megjegyzést, megvetést kapott ezért.

Volt amikor egy társaságban voltam, és arra figyeltem fel, hogy a barátnőmet szapulják, de ez is csak addig tartott, mig nem közöltem mosolyogva, hogy most a barátnőmről beszéltek ám. Amikor én is és a férjem is nyiltan vállaltuk, hogy ő jó barátunk , másra terelődött a szó.

Mondanom sem kell, az szapulta a legjobban, akit a férje rendszeresen csal. Nem nagy községről van szó, itt mindenki ismer szinte mindenkit, mindenki tud vagy tudni vél mindent, de csak a másikról!! Az, hogy nála otthon mi van az nem számít!

Igazából csak... nekem furcsa azt látni, hogy van, aki ebben a témában mindent egy kalap alá vesz. (Szíve joga, Isten őrizz, hogy erről most vitát nyissunk.)

De most már látom, nem csak én vagyok az, aki nem. Én sem minden esetben ítélem el ezt a dolgot.

Nézd, én nem itélek el senkit, ezt már mondtam az elején is.

Gyerekkori barátnőm, 17-évig volt egy nős pasi szeretője, gyermek is van a kapcsolatból, aki a nagyfiam egyik legjobb barátja. Kb. 40 km-re laknak egymástól, de a pasi hetente 2-3szor elment hozzájuk, barátnőmet naponta hívta telefonon. De, csak ennyi. A szülésnél, ha a gyerek beteg volt, ha valami probléma volt, a barátnőm mindig egyedül volt. 1 napos kirándulásokra el-el mentek, ennyi. A férfi a családjához ment haza minden éjjel, a családjával nyaralt, a családja mellett volt mindig amikor ott baj volt. A barátnőm, ennek ellenére szerelmes volt bele fülig és azt mondta ő csak ennek a férfinek szül másnak nem és ha csak ennyi jut neki abből a férfiból ő azzal is megelégszik.

17 év után jutott el a barátnőm arra a pontra, hogy neki elege van ebből az egészből, belefáradt. Megkereste egy fiatalkori szerelme, elkezdett neki udvarolni és a barátnőm hirtelen rá jött, hogy van más férfi is a gyermeke apján kivül is. A barátnőm, aki a "leköpendő" szerető szerepét töltötte be 17 évig, csak akkor kezdett el ezzel a férfival járni, amikor lezárta a viszonyát a gyermeke apjával. A dolog pikantériája, a gyermeke apja teljesen megsértődött, hogy mit képzel ő hogy csak úgy ott hagyja őt, elvégre 17 éve együtt vannak és van egy gyerekük is.

Csak azért mesélem ezt el, mert ez a nő annak ellenére, hogy nős férfi szeretője volt 17 évig, a mai napig a barátnőm. Soha nem szóltam neki azért, mért így él, az elején megbeszéltük, hogy ez van és kész. Elfogadtam ilyennek a helyzetett.

A munkahelyemen, tudtak erről, és volt és van is olyan aki ezért, engem itél el.

Szerintem sem elítélendő. Bár ennek is vannak fokozatai. Le lehet úgy is zárni az előző kapcsolatot, hogy hosszú ideig félrejárunk, aztán nagy nehezen erőt veszünk magunkon és kilépünk a rossz házasságból. De lehet úgy is, hogy az új szerelem felbukkanásakor véget vetünk az előzőnek.

Azt hiszem, a legtisztességesebb az volna, ha az ember, amint ráébred arra, hogy a meglévő kapcsolata nem jó már neki, akkor befejezi azt. Sajnos ez nehéz, mindig megpróbáljuk menteni azt is, ami már nem menthető... :) De az én véleményem szerint mindenképpen az a jó megoldás, ha nem két vasat tartunk a tűzben, hanem vállaljuk önmagunkat és az új kapcsolatunkat.

Na persze, ez csak az én véleményem...

Én is nős pasival vagyok együtt!!!!!!

.

.

.

.

.

.

Ő a férjem!:-DDDDDDDDDDD

(Bocsika, vicces kedvemben vagyok!:-DDDD)

Nem akartam beleszólni a témába, de most muszáj.

Szóval, szerintetek, ez az első eset, ez is épp olyan elítélendő, a benne szereplők épp olyan "leköpendők", mint a többinél?

Ezt nem sikerült eddig kihámoznom a hsz.-okból.

Szerintem több típusa van a megcsalásoknak.

A

z egyik, amikor az egyik fél találkozik valakivel és rájön, hogy neki Ő kell. Fogja magát lezárja az eddigi kapcsolatát és elkezdi újra az életét egy másik oldalán. Tiszta ügy.

A másik, aki félre-félre lépeget, de amikor kiderül a dolog, "kuszik mászik" az asszony előtt mindenre megesküszik, hogy többet ilyen nem lesz. Aztán majd kiderül, vagy nem, hogy mennyire szavatartó az illető. Kevésbé tiszta ügy.

Aztán vannak akik, házasságban élnek, de mindenki járja a saját útját. Azonban, este, nyaraláskor, ünnepekkor, joban-rosszban együtt a "család". Ez az amit fel nem foghatok.

Itt, én is egyet értek Pitzburg-gal. :)) És azt mondom: inkább egy nős pasi jöjjön be nekem, mint egy férjes asszony!:)))

Bár, nekem van egy nős pasim lassan 20 éve, és úgy gondolom, megtartom még vagy 40 évig, mert nekem nagyon jó vele!:)))

Szerintem mindenki gondoljon arra,hogy mi lenne ha o lenne a ferfi megcsalt felesege/baratnoje.O mit erezne mikor alattomosan atvagjak...?Mindenkinek aki hasonlo dolgot csinal csak azt tudom kivanni,hogy attol az embertol kapja ugyanazt vissza akit a vilagon a legjobban szeret es o is erezze at azt a hatlmas nagy fajdalmat es csalodottsagot amit egyszer pl o is okozott masnak!!!

Egyertelmuen elitelem!!

Bar ez csak az en velemenyem,mindenki ugy eli az eletet ahogy akarja...

Szia pitzburg!

Teljesen egyet értek veled!Jó érzés ilyeneket olvasni!!!!!!! :)