Nős pasikkal lenni (beszélgetős fórum)

"..., hogy vannak olyan típusú pasik, akik szeretik a párjukat (a maguk módján), de kell nekik a friss hús."

Jómagam kihagynám azt, hogy a "maguk módján".

Teljes hittel vallom, hogy az idézet igaz!

ez is olyan jó és érdekes, amit írsz.

egyszer nemrég Ő mondta nekem, hogy "Te kihasználsz engem"

mire én hüledeztem: "Ééééén téééged?"

Igen. Nos. Néhány éve még persze én sem gondoltam volna sosem, hogy én egy ilyenbe bele fogok menni, és tessék. Most meg itt van. Éveken keresztül boiztosan nem menne. Azért nekem is ketyge már az a bizonyos... ó, jaj, a pasiknak meg de könnyű lébecolni harmincon túl... ez igazságtalanság!

és én is kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyom - de eddig nem sikerült. :((( lehet, hogy én magam sem vgayok kiegyensúlyozott? hát, bizony nem. :(((

igen, hát igen. értem, amit mondasz. sajnos, nagy bánatomra amúgy, nem tudok a pasik fejével gondolkodni.

lehet, hogy csak a szexért kellek neki, sőt. talán biztos. de tényleg nyakig benne vagyok.

viszont azt gondolom, mégiscsak szereti azt a csajt. hiszen nem hagyja ott. senki miatt. vagy eddig legalábbis nem hagyta ott. lehet, hogy mi, nők azt gondoljuk, hogy ha valaki valakit szeret (pasi), akkor azt nem csalja meg. soha és senkivel. de lehet, hogy vannak olyan típusú pasik, akik szeretik a párjukat (a maguk módján), de kell nekik a friss hús. nna, asszem, most elkezdtem magam ellen kampányolni. hajrá én! :)

nincs két egyforma kapcsolat - így persze nem lehet sablonokat ráhúzni a másik ember életére sem! az biztos, hogy Téged valóban a rózsaszín köd lebeg körül:) - ami nagyon jó érzés, DE ez meddig tarthat így..?:( és nem is az a kérdés, hogy meddig tarthat - hanem hogy Te meddig leszel képes ezt a helyzetet élni..?

Én a saját szemszögemből azért nem csinálnám ezt sokáig, mert így 31 (bakker, lassan 32) évesen úgy érezném, hogy csak az időmet pocsékolom el - és esetleg emiatt nem szülhetek majd soha gyereket.. mert aki nem választ engem pár hét/hónap után, az nem hiszem, hogy közös jövőről álmodik velem..:(

De az, levezette egyszer a párom, és valóban az.

Valóban nem tudom, hogy mit tennék, ha ilyesmi történne, bár az csak úgy fordulhat elő, ha nem tudok a fix barátnőről, feleségről. Ha meg kiderül valószínű olyan dühös lennék, hogy azonnal kivágnám mint macskát sz*rni (már bocs). Egen, hírtelen haragú vagyok és ebben nincs bocsánat (legalább is nálam).

Nemcsak az, hogy használnak, és kihasználnak, hanem milyen fájdalmat okozok a fix nőnek, avval, hogy én vagyok a szerető. Nameg igen, nem tudnám elfogadni egy csodás percért sem, hogy én vagyok az undok harmadik...

:)) jaja, én is ezt mondom - az önzést meg ironikusan írtam, mert szerintem ez egyáltalán nem önzés, hanem valahol egy természetes igény..

sajnos előfordulhat az ember életében, hogy ilyen helyzetbe kerül (és nem lehet kijelenteni, hogy "ez velem elő sem fordulhat" - szerintem!) - de biztos vagyok benne, hogy éveken keresztül nem lehet tolerálni a szerető-szerepet önmagunkkal szemben.. egy valamennyire is kiegyensúlyozott ember (úgy gondolom) kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyik - azt meg szeretőként nem lehet kialakítani.. nekem biztosan olyan érzésem lenne, hogy használnak és kihasználnak..:(

Persze volt ilyen, bár a szex korántsem volt fergeteges... de nem volt nős csak exnős (bár tudjuk, hogy az ex-feleség azért nem sámli tud lenni, ha feltűnik az exe életében egy másik nő).

De az érdekessége az volt, hogy ugyanígy forrott a levegő köztünk, mégsem működött közöttünk jól az ágyjelenet fejezet...

Erről tudod mi jutott az eszembe? Nagy színészek a pasik, de komolyan (na mintha a nők nem lennének, de itt most a pasikról van szó).

Miért tartja meg a barátnőt, ha szeret?

Nekem azonnal az jön le, hogy csak a szexért kellesz, Te meg már nyakig benne vagy...

Nehogy félreértés legyen, nem megbántani akarlak, csak ilyenkor nekem azonnal ez jön le, lehet magamból indulok ki, hogy avval akarok lenni, akit szeretek, tehát a kettő nem jön szóba egyáltalán.

Tehát ha szeretek valakit nincs félrekacsintgatás, ha meg nem szeretem, még ugyan együtt vagyok vele, de jön egy másik, és netán szeretni fogom, akkor meg az elsőt faképnél hagyom, mert rögtön az első állítás lép életbe: azaz avval akarok lenni, akit szeretek.

na szia! :) privi ment ám! :))) várom a tiedet is, meg közben dolog is van sajna... bár most annyira tán nem sok...

szóval: alapvetően én is egy önző dög vagyok, és mindig is szőröstül-bőröstül akartam azt, akit szerettem. és mindig féltékeny típus voltam. DE: mára ez rettentő sokat változott. Nem is tudom, mi lehet ennek az oka. A féltékenység elmúlásának vagy csökkenésének nagyon örülök! Mert azzal már nem egy pasit kergettem az őrületbe, és a szakításban valszeg ez is közrejátszott akkor. Birtoklásmániás vagyok tehát. De tényleg.

A mostanim nem hiteget. Nem ígér. Nem ámít. Tudok a barátnőjéről. Alig látok a szerelemtől, sőt szerintem nem is látok. És ez a birtoklásvágy meg a féltékenység talán most épp azért nem olyan erős bennem, mert annyira szerelmes vagyok ebbe az emberbe, hogy nem érdekel. Azok a pillanatzok, amikor felhív, amikor kedveskedik, amikor rám gondol, amikor velem van, azok az enyémek. A miénk. És ezt már nem veheti el tőlem/tőlünk senki.

És már azon sem tipródom, hogy "de miért nem hagyja el miattam a barátnőjét?". Nem érdekel.

Na persze majd lehet, hogy lesznek pillanatok (mit pillanatok, hö, lehet, hogy hosszú hónapok), amikor szenvedni fogok.... sőt. néha már most is szenvedek, mert sokszor van, hogy hiányzik, de az sem érdekel. Már elpazaroltam egy emberre tíz évet az életemből - csak azért, mert (el)hagytam magam szenvedni. Na, hol is tartottam? Ja, ott, hogy nanáhogypersze, hogy ( :-) ) én is azt szeretném, ha otthagyná a csajt, és velem élne, amíg meg nem halunk. Igen, ezt szeretném. De erőltetni nem lehet semmit.

Elfelejtettem, mit akartam még írni :((((

Erre szoktam mondani, hogy kutyából nem lesz szalonna...

A párom is mindig szabad pórázon volt előttem, valószínű csomót kötnék a nemesebbik szervére, ha más nőt döngetne az ágyban. Igaz vele elbántak, nem is kicsit, így nem akar ismét beleesni ebbe a dologba, így vénségére úgy döntött mégis jó dolog a monogámia :). De ehhez kellett, hogy "megnyomorítsa" az életét egy csaj...

:)) ezt én sem hiszem el, hogy Te írtad!:)

csak semmi hosszúpóráz!!;)) Egészséges szabadság oké, de azért ne felejtse már el hosszú időre, hogy én is létezem.. nem?;))

sziamia!:))

lehet, hogy én csak szimplán önző vagyok..:)) nemtom.. én ha szerelmes vagyok vkibe, akkor azt szőröstül-bőröstül akarom, és attól meg kikészülnék, hogy tudom, hogy neki más (is) van rajtam kívül..

egy ideig biztosan tudna ámítani, hogy "majd elválik, elköltözik és onnantól indul a közös életünk.. blablabla.." - de ezt csak ideig-óráig hinném el.. (MOST legalábbis így gondolom - de mondom, nem voltam még ilyen helyzetben, így lehet hogy akkor ott "élesben" tök mást produkálnék!!)

A kapcsolatotoknak van jövője? A feleség mellett nem hiszem.És olyan fiatal vagy...

Nem vagy rossz ember, de lehetne fordítva is, te lennél a feleség...

sziasztok. az enyém csak barátNŐS... :(

és én sem ezt vártam, nem így akartam, és egyszer biztos vége lesz, bár még vagyok olyan naiv, hogy... satöbbi

igen, ezek a tényezők mind fönnállnak, amiket cskata említ, de ezek szerint én még a rózsaszín ködben leledzem, és a toleráló szakaszban...

szia cskata! :)

és nem gondolod azt, hogy előbb-utóbb annyira szerelmes leszel belé, amikor már nem tudod tolerálni, hogy Te csak egy "mellékszereplő" vagy az életében...?

nem voltam még ilyen helyzetben, de ha mégis lennék, akkor úgy gondolom (most!!:)), hogy csak egy ideig lennék képes tolerálni azt, hogy nekem csak a lopott percek jutnak, hogy velem nem lehet utcán/szórakozóhelyen mutatkozni, hogy engem nem lehet a rokonainak bemutatni - de mégcsak a létezésemről sem tudhatnak az ismerősei.. egy szerelemtől én nem ezt várom..

Sziasztok!

Én is azok közé a nők kőzé tartozom,akinek egy nős férfival van viszonya, és sztem ilyenkor sem lehet általánosítani,hogy akkor az a szerető biztos egy ribi, mert minden szituáció más és más. Én most vagyok először ilyen helyzetben, nem így terveztem, de megismertem azt az embert, akivel a világon a legjobban érzem magam.Ő se tudatosan kereste az alkalmat, hogy végre félreléphessen vkivel,egyszerűen megismertük egymást,és kész.Soha nem buktatnám le a felesége előtt, nem követelőznék, nem hisztiznék.(mert ugye ez is elég gyakori). csak szeretném kiélvezni azt a kis időt, ami megadatott nekünk. És sztem ettől még nem vagyok rossz ember.