Nős pasikkal lenni (beszélgetés)

fiatal lányként soha nem tudtam elképzelni, hogy valaha nős pasival lesz dolgom. Aztán megtörtént.

Feleségként soha nem hittem volna, hogy meg tudom bocsájtani férjemnek egy félrelépését. Aztán több gyerekes anyukaként azt is átéltem.

egyik oldalon sem könnyű állni.

Most beszéltük meg, hogy amíg tart a kapcsolata, nem keressük egymást.

Minden előzetes fogadkozás ellenére rohadt nehéz volt, egy hajszálra voltam attól, hogy mégis...

De amikor kimondta, hogy igen, valakit be kellene csapnia ahhoz, hogy újra tudjunk találkozni, akkor azt mondtam, hogy ezt nem...

Tudom, hogy helyesen döntöttem. De akkor is fáj. Nagyon fáj.

A születendő gyerek apaságával a kapcsolatban a pontos helyzet a hatályos Családjogi Törvény szerint (dolgoztam vele sok évig):

Ha az anya férjes családi állapotu a gyermek születésekor, akkor automatikusan a férj nevére anyakönyvezik a gyereket. Ez az un. törvényi vélelmen alapuló apaság. Ezután két lehetőség van: 1.) Ha a férjet "zavarja" ez a helyzet (mert sokatkat nem szokott), akkor indit a biróságon apaság vélelmének megdöntése iránt pert. Ha a biróság megállapitja, hogy nem ő az apa, akkor a gyerek rendezetlen családi jogállásuvá válik és akkor már el lehet a tényleges apának ismernie a gyámhatóságon vagy az anyakönyvi hivatalnál.

2.) A tényleges apa és az anya a gyerek születését követően megjelenik a gyámhivatalnál és kéri az apaság vélelmének megdöntése iránti per meginditását.

A törvény egyébként nemcsak akkor anyakönyvezi automatikusan a férj nevére a gyereket, ha a születésekor házasok voltak, hanem akkor is, ha ugyan elváltak, de a válás a gyermek születése előtti 300 napon belül történt.

Egyszer már belekeveredtem egy ilyenbe.

Ha másra nem, hát arra jó volt, hogy most nem teszem meg még egyszer.

De ez sem egyszerű ám...

Lehet, hogy most leszeditek a fejem, de szerintem egy párkapcsolatban élő ember az tabu kell, hogy legyen! Mindegy, hogy jó vagy nem az a kapcsolat, de valamilyen szinten elkötelezte magát az aktuális párja mellett. Ha már nem működik a kapcsolat, akkor először azt le kellene zárni, hogy egy újabbat kezdjen az ember. Nem tartom tisztességes dolognak más emberek érzéseivel játszani, visszaélni, becsapni stb. még akkor sem , ha annyira elviselhetetlen a partner akivel az illető együtt van! Márpedig, ha nős pasiról, vagy férjes asszonyról beszélünk akkor ezek a dolgok elkerülhetetlenek (a titkolózás, hazudozás, becsapás stb.) ! Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy mi a biztosíték arra, hogy aki egy bármilyen formában, (jól vagy rosszul) működő kapcsolatba harmadikként belép az előbb vagy utóbb maga is nem jár -e hasonlóképpen? Hiszen ha ezek a dolgok beleférnek az erkölcsi normákba, akkor ez mindig benne van a pakliban. Ezek a helyzetek pedig alapvetően fájdalmat, szenvedést és csalódottságot hoznak.

Mindezek ellenére senkit nem ítélek el, ha számára nem visszatartó erő egy párkapcsolat, hiszen sokfélék vagyunk és sokféleképpen élünk. Tőlem azonban teljesen távol állnak ezek a dolgok.

Hát nálunk is ez volt..

Amikor megismerkedtünk még nös volt, én nem akartam belemenni, mert tudtam mi vár rám.

Aztán tévedtem.

Most már az én Férjem, szeptember óta.

Nálunk is két évet kellett várni a vállásra, de megérte!

Ha tényleg szereted akkor kitartás!:)

Hát akkor nálatok, nem az alap szítú van, én arról mondtam el a véleményemet.

Hogy mit csinálnék a te helyzetedben? Én semmit. Gondolom, amikor összekerültetek tudtál a helyzetről. Ahogy írtad se közös vagyon, se gyerek nincs a párodnál és annak feleségénél. Tehát egy papíron kívül semmi sem köti össze őket. Nekem az a véleményem, ha a párod el akart volna válni, beadthatta volna ő is a papírokat. De valami miatt nem tette, okot lehet találni, százat. De a helyzet az, hogy nem adta be.

Anyakönyvezésnél nem az apa számít, hanem az, kivel van papíron házasságban az asszony. Ő számít hivatalosan az apának, még ha biológiailag nem is . Egyszerűbb lenne előbb elválni, mert biztos, hogy a leendő férj nevét kapja a gyerkőc.

Az én párom is nős volt még mikor összejöttünk, de annak a házasságnak már mindegy volt.Én is elvált vagyok, tudtam miken megy keresztül. Viszonylag hamar elrendeződött a válás is. Én nem bántam meg.

Isten ments! Nős férfival soha nem kezdenék. Tudom, hogy most sokan azt mondjátok, hogy soha ne mondd, hogy soha! Ennek ellenére mondom, mert lett volna rá lehetőségen, nem 1x, nem 2x, de köszi szépen ebből nem kérek.

És lehet, hogy birkának gondoltok, de nem lenne szép a feleséggel szemben sem. Mer ugye ez velünk is, megtörténhetne, és biztos nem tapsikolnánk örömünkben? Vagy igen?:P

Nagyon sok helyen a vagyon tartja így együtt az embereket.

És sok helyen van úgy hogy megvan a bontó per, de a vagyon megosztás még évekig húzodik és sokáig kell bíróságra járni. Bár akkor már nem számítanak házasnak de az is egy nyűg.

Én 18 évesen keveredtem ilyenbe. Ha te most ebben benne vagy, akkor nem mesélek részleteket, nem szeretném elvenni a kedvedet. Nekem elég vacakul ért véget, három év után adtam fel.

Mai fejjel már nem vállalnám.

De szerintem nem lehet általánosítani.