Normális, ha egy nagyszülő... konkrétan nagypapa... (beszélgetős fórum)

Még belegondolni is szörnyű, ha netalán a lányodnak kistestvére születik rajta fogja gyakorolni, amit a nagypapától "tanult"!

Ó, de sajnállak! Remélem ügyes leszel és kitalálsz valamit, mert ez így nem mehet...

Ez az ember nem normális, a pszichiátrián lenne a helye!

És a felesége mit szól?! Nem védi meg az unokáját egy ilyen retardált embertől?!

Egy felnőtt, aki ilyet csinál egy gyerekkel, az

egy szadista állat!!

Méghogy nagypapa :((

Még idegenekkel sem csinál ilyet egy normális

ember, nemhogy az unokájával!!

(Én kezdésnek azonnal rákiabáltam volna, hogy mindenki tudja meg, miért nem engedem a közelébe sem a gyerekemet!!)

Én is így érzem, hogy a kisebbeken, a védteleneken (tehát ez esetben) az unokáin tölti ki az abnormálisan beidegződött viselkedési stílusát.

Jól írod, szeretetből kínozza... tényleg kínozza őket. Csúfolódik, kineveti, a kárukra röhög... azért ez nem szeretett, vagy valamilyen elferdült.

Én úgy próbálom megvédeni az enyémet, hogy ritkán engedem fel hozzájuk, mert a beszéd már nem segít. De azt hiszem, ezek után már azt fogom mondani a lányomnak, hogy ha családi eseményre megyünk, még véletlenül se menjen közel a papájához.

Akkor jó, s nem azért, mert anyaként nekiugranék, mint egy tigris. Én sem nevelek anyámasszony katonáját a lányomból, de ami sok az sokk!

Nem tudom, mi ez a viselkedés a részéről, ami néha rájön, sajnos gyakrabban, mint kéne. Amikor a lányom még kisebb volt, olyan is volt, hogy dalolva szökdécselt az asztal körül, s apósom hirtelen (mindig ezt csinálja, hirtelen!), hogy elhallgattassa, hirtelen bedugott egy dugót a szájába azzal a szöveggel, hogy maradj már csendben.

Ez legalább olyan abnormális dolog, mint a "majomszeretet".

Még akkor sem normális, ha pusztán szeretetből kínozza. A kis gyerek fogékony, beleplántálódik a kínzás érzése és fogalma.

Borzasztó, azonnal hagyja abba!!!!

Kisebb korában meglátszott, a mostanit nem néztem meg, mert "fent" vigasztaltam. Épp egy családi nyugdíjazást ünnepeltünk egyébként, a lányom odament az asztalhoz egy sütiért, sajna épp a nagyapja mellett, s már meg is történt a "baj". Már csak azt vettem észre, hogy hirtelen sírni kezd. Persze kérdezgettük mi a baj, mondja, hogy a papa megcsípett és olyan erősen... szerintem egy gyerek ezen nem hisztizik, ha egyszer tényleg fáj neki.

A nagyapja meg röhögve, hogy jaj, amikor lekaratézol, én is kezdjek el sírni.. tény, szoktak birkózni, de most komolyan, szerintetek egy 9 éves gyerek le tud úgy birkózni egy nagy melákot, hogy az fájjon neki???

Épp azért jutott eszembe a nagypapám, hogy rajta gyakran 4-en ültünk, csak a feje látszódott ki (van róla kép is), de eszébe nem jutott volna ezt "megbosszulni", vagy már nem is tudom, minek nevezzem ezt a viselkedést, amit apósom néha megcsinál.

Szia!

Az én nagypapám a nővéremmel csinálta azt, (kb. 3 éves volt) hogy a térdére ültette és cukkolta, hogy üsd meg a papát...ő nem akarta, de addig addig mondogatta neki, amig megtette. Majd visszaadta neki. Anyukám pont meglátta, és nagyon nagyon csúnyán összevesztek. A papám annyit reagált a miértre, hogy meg kell tanítani a gyerekenek mit szabad, mit nem...Anyu kb. akkor majdnem lekevert egyet a papának. De soha többé nem fordult elő ilyen.

A Te gyereked, és ha Neked nem tetszik ez a viselkedés, akkor igenis mond meg a magadét, még ha haragra kerül is sor.

Én biztosan rászolnék,és ha ez sem ér semmit,akkor elküldeném egy melegebb éghajlatra.

Ha valaki bántaná a gyerekeimet,tuti felrugnám...és nem érdekel hogy rokon,após,vagy lehet az úristen is.

Szia

Nem csodálom, hogy utálod, én a helyedben meg is tépném, vagy legalábbis beszélnék a párommal, hogy szóljon az apjára sürgősen!

Nem emlékszem arra hogy a közeli rokonságból bárkinek megfordult volna ilyen a fejében. Egyedül keresztapámnak volt hasonló 'humora'... Gyülőltem érte nagyon is.

... hirtelen jó erősen belecsíp a 9 éves lány unokája combjába, aztán meg nevet rajta, mikor az sírni kezd? A lányom nagypapája szokta ezt csinálni, meg egyéb "durvaságokra" is hajlamos, miközben jót szórakozik a "csínytevésein" és még az unokákat okolja, hogy nincs humoruk...

... az én nagypapám nem emlékszem, hogy csinált volna ilyet. Pedig gyakran "dögönyöztük" egymást játékból az unokatestvéreimmel együtt, de soha nem csípett belénk, vagy hasonlók. S soha nem nevetett ki, vagy a kárunkra.

Kezdetben csak furcsállottam, vagy próbáltam megérteni az apósom viselkedését. Most már nem szeretem, úgy ahogy van.

Kíváncsi lennék, nektek milyenek a nagyszüleitek, vagy milyenek voltak, s milyenek most a gyermekitek nagyszülei?