Normális, ha az ember kilenc éve napi 12-14 órában más nyelvet használ, akkor kopik az anyanyelvi tudása? (tudásbázis kérdés)
Majd 20 éve élek Ausztriában - nem érzem, sőt, biztos, hogy nem kopott.
A férjem osztrák, a munkahelyen németül beszélek, idehaza is - kapcsolattartás természetesen van otthoni ismerősökkel, rokonokkal, olvas az ember magyarul - miért is romlana?
Találkoztam persze olyanokkal is, akik egy-két éve élnek itt, és beszéd közben keverik a német és magyar kifejezéseket, nem tudom, hogy azért, hogy mutassák, ők milyen sokat tudnak németül, vagy pongyolaságból?
Szerintem nem, bár nem tudom.
Az idősebb generációt még hazaszeretet nevelték. Ma meg ez a nagy internacionalizmus - vagy mi...
Minden zöldebb ami másé... Pedig dehogy!
Tényleg! Nem csak az álmodás, de a számolás is mélyen kötődik az anyanyelvhez!
Igen. Főleg, ha már álmodni is az idegen nyelven szoktál.
off.: Amíg hajadon vagyok, a jelenlegi törvényszerint kint kell adóznom.
Magyarnyelven, kézzel már nyolc éve nem írtam. ;)
A kéizírásodban mindenképp! :D
Már láttok némi fejlődést. ;)
Az jó. Sőt nagyon jó.
Én csak két nyelvű vagyok 10-12 éves korom óta, magyar és nemét, akcentusom nincs. Angulul csak tanulgatok.
Oh,a kézírásom alapból...olvashatatlan :(!
Bár szerintem szép,de rajtam kívül senki ki nem bogarássza!
Én meg már nem tudok kézzel írni, mert szinte csak gépelek, így ha kézzel kell írnom érdekesen néz ki:DDD
Nem azt mondanám, hogy kopik, inkabb passzivabb lesz, ami magyar kornyezetben hamar visszahozhato.
Ausztriában nőttem fel... anyanyelvem bár magyar, se írni, se olvasni nem tanultam meg magyarul.. vagyis igen, magamtól.. mindent kiolvastam ami a kezembe került ... éveken kesresztül éltem amerikaiak között és csak angolul beszéltünk, de amikor hazajöttem, haza=Magyarhonba, sosem okozott gondot az átállás. Volt hogy angolul válaszoltam, de akcentusom sosem volt.. a gyermekeim is 3 nyelvűen nőttek fel és mindhárom nyelvben teljesen otthonosan mozognak.. sehol nincs akcentus.
Túl sokat írók én ide.
Várom a válaszokat.
Munkahelyen egy hibát is kijavítanak és szólnak. Tehát nncs gond, mert eddig egyszer szóltak kb. egy évben.
Az írás, foglamazás és helyesírás és olvasás némileg utóbbi kevésé.
Hogy mennyire voltam felnőtt hát 20 éves múltam amiko elkezedtem? És akkor nem is első sorban a pénzért, ... .
Lényegében amit eddig nem gyakoroltam az romlott.
Egyetertek, szerintem itt a lenyeg, hogy felnottkent, teljesen elsajatitott anyanyelvvel elkezdunk masik nyelvet beszelni, attol meg az anyanyelv marad a legbiztosabb nyelv. Gyereknel nyilvan mas, ismerosoknel van nem egy eset, 6 vagy akar 10 evesen jottek ki, ma mar az angol az anyanyelvuk. Felnottkent en sem tudom elkepzelni, hogy kopjon az anyanyelv.
Én itthon élek csak hát napi 12-14 órát kint vagyok. A szóbéli nyelvtudásom nem romlik. De kint kell írnom, olvasnom és főleg pedig beszélnem is, a végülis másik családi anyanyelven. (Apanyelven ;)
Pedig én a magyaron kívül nem használok más nyelvet,viszont gépelésben car vagyok,akár billentyűzet,akár mobil...:D
Tiz eve elek angliaban, szinte semmit nem beszelek magyarul, egyedul jottem ki, angol anyanyelvu ferjem van. Amit neha csaladdal beszelunk telefonon / skype-on annyi a magyar, es nem kopott meg a magyarom. Van, mikor hirtelen egy-egy szo nem jut eszembe, de ha pld Mo-ra megyunk par nap utan teljesen visszaallok magyarra.
"Mert,néha ahogy vissza olvasom,mit írtam,sírnék! :D" - ezzel én is így vagyok.
Embere válogatja szerintem. Vannak, akik még hosszú évek múltán is ugyanúgy beszélnek/írnak magyarul, mintha itthon élnének. De, az én unokahúgom például eléggé gáz a beszédben. Az írását nem tudom. Pedig neki mindig is volt/van kivel gyakorolni a magyart. Na, meg évente másfél-két hónapot mindig itthon tölt.
Mit nem értesz? Volt egy kérdés, arra válaszoltam, hogy "nem".
Én el se tudom képzelni.
Hat éve élek Svédországban, folyamatosan svédül beszélek a páromtól a munkahelyemen át a boltig, néha svédül gondolkodom és álmodom, de biztos,hogy a magyartudásom egyetlen fikarcnyit se fog soha romlani. Nyilván attól is függ,hogy az ember hány évesen megy külföldre, de felnőtt esetében effektive lehetetlennek tartom,hogy romoljon az anyanyelvi tudása.
Én nekem is volt kettő is német ajkú nagyszüleim közt, csak 1949 után nem néték jó szemmel az országban. Felnőtként újra tanulták a nyelvet. Pozsonyból jöttek át a szülővárosomba szüleikkel 1945-ben. Sokszor kérdezte tőlük sok ember, nem rossz írányba mentek? A válasz: Nem a szívük volt az íránytű.
Az ilyen megjátszós szomszéd csajokat nem bírom! Már bocsánat,de nekem kicsit nyílik a bicska a zsebemben tőlük!
Szerintem,ha valaki ragaszkodik a gyökereihez,az anyanyelvéhez,akkor megtalálja a módját,hogy gyakoroljon!
Én biztos,hogy sok levelet írnék,de kézzel,papírra,mint az ősök,és olvasnék,hogy ne kopjon a tudásom-már,amennyi van,mert,néha ahogy vissza olvasom,mit írtam,sírnék! :D
Nagyapámnak nem a magyar volt az anyanyelve, és élete végéig erős akcentussal beszélte a magyart, míg az anyanyelvét tökéletesen. Sőt, ha számolt, akkor az anyanyelvén számolt. Pedig többet volt Magyarországon, mint ahol született.
Ez jó; írni, olvasni!:))
Nekem szomszéd csaj ment férjez Olaszországba, 5 év múlva már a pintyre azt kérdezte: hogy is mondják nálatok? :(((
További ajánlott fórumok: