Nincs önkontrollja az óvodás gyerekemnek. Jár valaki hasonló cipőben? (beszélgetés)

Amíg nincs cicije, nem más felület, mintha fiú lenne (azt lányos apuka edző szemből mondom vissza).

Amúgy az önismereti órák, tagozatok irányába érdemes menni.

Ha szó szerint rád vágja az ajtót, akkor ne pislogj, hanem menj be, és nyugodtan, de olyan lednülettem, mint ahogy ő csapta be az ajtót nyisd ki. A hirtelenség meg fogja ijeszteni. Az ilyen kis gyerekeknél még működik a tükör.

De itt elég is belőle, mert max. berobansz, mint ahogy ő elhagyta a terepet, és innentől légy felnőtt.

B verzió, ha eleve csendes, "csak" kihágás, vagy máskor más tisztáztátok, és innen szintén...

baromi higgedtan elmondod neki mit miért.

Szerintem a legfontosabb mégis az lenne, hogy valahog yki tudja adni a dühét, agresszióját. Lehet keresni azt is, hogy miért van benne egyáltalán ennyi, és ha lehet valamin változtatni, az jó, de végülis akármi az ok, a gyereknek hosszú távon az a jó, ha megtanulja kezelni.

Nyilván úgy nem lehet, ahogy most csinálja. De cippzárt sem tehet a szájára, mert akkor nem adta ki magából, amit ki kellene adnia. Nem véletlen szerintem, hogy a kardozás érdekli.

Sportra nem gondoltatok? Főleg keleti önvédelmi sportokra gondolok, ahol nem csak a fizikai terhelés lenne a segítségére, hanem egy jó edző az szemeiséget is átadja, ha ez bejönne, önismeretet, önfegyelmet is tanulna, de mégsem úgy, hogy el kéne teljesne nyomnia magában az agressziót. Csak hazsnosan átalakítaná.

Lehordják az ilyet manapság a sárga földig, de én éltem a magasság és hangerő fölényemmel, ha üvöltött.

Egy darabig használ a ráhagyás, aztán jön, mikor kezd élni a saját erejével, mert másokat legyőz. Én tök görénynek és maradinakszámítok, de nem sokszor próbálkozott se nálam, se mások felé, mert letörtem a szarvát, így maradt neki a beszélgetés, amihez le kellett nyugodnia, hogy kapjon levegőt.

Ajtócsapkodás: nálunk volt már olyan, hogy levettük az ajtót. :D Húúú, azt a kétségbeesést... Az az Ő ajtaja, nem szabad levenni, stb. ... :D

Valószínűleg tényleg valami utánzásféle van a háttérben. Lehet, hogy van egy gyerek, aki hasonló dolgokat csinál, és nem direkt utánozza, hiszen igazából pontosan tudja, hogy az helytelen, de egyrészt nem, vagy nagyon nehezen talál más eszközt a frusztráció levezetésére, másrészt azt látja, hogy az a bizonyos gyerek kitűntetett figyelmet kap a gondozóktól. És akaratlanul is a helytelen eszközhöz nyúl.

lány!!! de nem az a tipikus. a kardozás érdekli meg a fiús dolgok, van egy csomó autója.

hát ha rájön a hoppáré, semmivel nem lehet rá hatni csak azzal, ha beküldöm a szobájába akkor lenyugszik. csak rengeteg energiát szív ki belőlem ezzel. persze nem direkt csinálja, az indulatai vezérlik.

ott jókislány, itthon csinálja nekünk ezeket.

bent sok a hátrányos helyzetű, de nem hinném, hogy hozzájuk szeretne hasonlítani, annál értelmesebb

az ajtócsapkodás már a vége, a legmagasabb és feszítettebb idegállapotban csinálja. sokszor üt is, ez az is ovi óta van.

Ti hogy büntetitek az ajtócsapkodást? hány éves?

Muszáj megbüntetni érte . Olyasmivel ami hat rá . Elkobozni, mesét eltiltani , esetleg számítógéptől eltiltani stb . A gyengéjére kell hatni különben nem vesz komolyan hogy haragszol ezért .

Figyelem felhívás is lehet a háttérben esetleg , vagy csak a határait próbálgatja . De nem véletlen az biztos . Abba fog maradni ha jól kezeled .

Nálunk az ajtócsapkodásért is bünti jár.

Sajnos el kell kapni az elején, később egyre nehezebb. Neked se kilátástalan, csak piszok kemény meló lesz!

Ha félig mégis kicsúszik a száján, jön rögtön bocsánatot kérni.

Fegyelmezni kell, ez is része annak, hogy kialakuljon az önkontroll!!

Csak most került oviba, vagy már 2 éve megy ez??

Nálunk is elkezdte a gyerek a "kakázást", ha valami nem tetszik, bünti jár érte, vagy hajmosás (utálja), abba is hagyja.

Mióta óvodás a gyermekem szinte csak a rossz ragad rá. Bugyi, kuki, kukifej megy egész nap. Ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarná és még alváshiányban is van, nagyon hevesen reagál, simán lehülyéz és még üt is. Nem vagyok nyámnyila típus, nem hagyom hogy ezeket tegye, ha ingerülten reagálok azért sír mert hogy beszélek vele, ha normális hangnemben próbálom kezelni a dolgot még jobban üt. Már az ajtót is bevágja, öt évesen.

Nem tudja az indulatait visszafogni.

Jár valaki hasonló cipőben? Már 5 éves, tehát az eszére lehetne hatni, de ha éppen olyanja van, nem jut el az agyáig. Sok butaságot hord össze olyankor, mondtam neki, hogy cipzározza a száját mert butaságok jönnek ki rajta, nagyon ritkán tudja betartani. Azonnal megváltozik az arca egy igazi akarnok, nagyon nehezen enged. A büszkeség és a makacsság ötvözi a természetét.