Neveletlen a gyermekem? (beszélgetős fórum)
Szívemből szólsz. Azt hittem, bennem a hiba, hogy tetszik a nyár. Nyugi van, olyan jó! Ehelyett korán kelés, rohangálás, tanulás a picikkel - ráadásul komolyan gondolom, hogy most nem bízom teljesen a napközire a leckét. Emellé vállaltunk még 1 különórát. Brrr!
A nagyiék miatt ne aggódj! Ha hazaérnek, biztos lelekesen vetik bele magukat a mesélésbe. :) Csak győzd kapkodni a fejed! ;)
Szia!
Biztos hogy ma hívni fognak, ne keseredj el!!!!
Mikor jönnek haza? Te mész értük, vagy úgy hozzák haza őket?
Nyugi, hiányzol ám nekik! :))
De lehet találtak kis barátokat, és most új élmények várnak rájuk!
Ma nagyon sokszor az eszembe jutottatok! Amikor kezdett volna elszállni az agyam!
most délután már azért kezdte kihúzni a gyufát... a grimaszokkal és a csúnnya beszéddel! Na jó nem úgy csúnnya csak benne volt a mondandójában a kaki, kuki, szóval nem értem! De ma már többször megölelgettem, mielőtt elment edzésre, megcsikiztem, kérte ha haza jön akkor is megcsikizném e! :) hát persze! :)
A férjedtől származó dologra nem merek reagálni, hiszen semmi rálátásom nincs, de sokszor valóban ez a gond, én is rájöttem(magunknál).
Az előbbire pedig: tudom, hogy nem lehet mindig nyugodt az ember. Nehogy azt hidd, hogy bírálni jöttem! Sokszor elvesztettem a türelmemet, és manapság is előfordul. Annyi a különbség, hogy próbálok uralkodni magamon - ami persze néha többet árt, mint használ -, és igyekszem nem felemelni a hangom. Nehezen megy! :)
Jó étvágyat!Én is megyek később még biztos összefutunk,berakom a kedvecek közé és jelentezem.
Mindenkinek:Sziasztok!:-))
Ez a rosszanyavagyok érzés engem is elkap.
Állandó lelkivívódást okoz.És mikor szívem-lelkem kiteszem egy programért és minden tuti,Ö még is úgy tud viselkedni,mintha ez semmi lett volna és ez a tipikus nem értékel semmit effektus.
A férjem szerint nem kéne ennyi mindent kapniuk csak úgy és talán igaza van.
most megyek, mert reggelizünk, de remélem hogy még beszélgetünk tovább!!!!
Köszönöm az eddigi tippeket is!!!
Olyan aranyosak vagytok! Tényleg remélem, hogy a tapasztalatok megosztássa segít nem csak nekem... :) Bár nekem nagyon nagy segítségre van szükségem, azt hiszem!!!!
Már sokszor azon gondolkodtam, hogy baromi nem jó anya vagyok!
Így is a sógornőm a minap mondta, egy közös ismerősünkről, hogy nagyon jó anya, püntyörög állandóan a kislányának, (Egy éves)! Anno még én is olyan voltam (és most a kistesóval is), de mostanában már nem tudtam olyan lenni, mindenért ugrok, csípek rúgok harapok! :(((
Sajnos a megbeszélés-dologban igaza van - annak ellenére, hogy épp ő idegesít fel. A higgadt beszéd nagyon fontos! A másik: anno anyám mondta nekem, hogy ne várjam, hogy felnőttként kezeljen, ha gyerekként viselkedem(=kiabálok). Belegondoltam, és változtattam. :)
A segítség: ha felajánlja, találj ki valamit neki! Akár olyat, ami nem lenne fontos épp akkor. Pl. porszívózzon ki - nem vaj, ha 5 perce végeztél -, vagy mosogasson el - akár 1 bögrét -, ilyesmi. Aztán köszönd meg, mosolyogva! Hadd érezze, hogy örülsz, hogy segített. És hadd élvezze, hogy segíthetett! :)
Az én fiam is nagyon szentelen tud lenni!!!
Ha valamit mondok neki, egyből: Öregem..., vagy basszus, és hasonlók, már többször figyelmeztettem, hogy senkivel nem beszélhetsz így, nem hogy a szüleiddel!
Próbálnék a barátja is lenni, de nem megy! Nem enged magához közel!
Azt tudom, hogy nagyon szeret minket!!!
Nálunk a segítség (sokszor) úgy néz ki, hogy megkérdezi hogy segítsen e valamit! De persze olyankor amikor mi sem csinálunk szinte semmit! De ha mondjuk neki, hogy egy kicsit segíteni kellene.... hát azt már nem, azt nehéz, azt nem bírom el, ezt nem tudom megcsinálni, és még a a hasonló kifogások!
Ő is piszok mód tudja hogy nem kellene kiabálnom már többször mondta is, amikor már eltörik nálam a mécses, hogy anya ha valami van mond hogy beszéljük meg, és ne kiabálj!
De nem lehet vele beszélni......
hát hasonlók nálunk is előfordulnak! :(
Miért ilyenek az anyósok? Pedig nem elvesszük tőlük a fiaikat!
Szia!
Annyit vigyorogtam, amikor olvastalak, ne haragudj! Te nem véletlenül az én fiamról írtál?! :D Csak az enyém 8 éves, a kisöccse pedig 1 éves. Talán annyi a különbség, hogy az én kisfiam a suliban példamutatóan jó, sőt, az osztályfőnöke azt mondta, hogy már szeretné, ha csinálna valami rosszat...
Nem olvastam el a többi hozzászólást még -időhiányban szenvedek-, de szerintem nincsen gond velük. Kiskamaszkodnak. Próbálgatják a határaikat. Önállósodnak, önállóan szeretnének dönteni, gyakran olyan dolgokban is, amiben még nem lehet (sőt, leginkább olyanokban).
Ugye nincsen nálatok fenyítés, büntetés és hasonlók? :D Azért meri megmondani a rosszaságokat is, amiket csinál. Az én fiam dettó. Én ezt inkább jónak találom, mert nekem az a legfontosabb, hogy a bizalom közöttünk töretlen maradjon, így talán későtt is többet tudhatok róla (szeretném csak ezt elérni, nem biztos, hogy így is lesz).
Az én fiam is szeretne mindennek a "közepe" lenni. Most tudatosan nevelem belé sok-sok beszélgetéssel, hogy mikor kell kicsit "félrevonulnia", mikor nem az ő dolga, miről beszélgetnek a felnőttek.
A suliban egyszer állt fel órán felháborodva, mert egy osztálytársa felmérőnél sírva fakadt, hogy nem tudja a megoldást és ha nem lesz jó az eredménye a dolgozatnak, akkor az anyukája megveri... A fiam azt tanácsolta neki, mondja meg otthon, hogy először magyarázzák el a feladatot, segítsenek tanulni és ne verekedjenek feleslegesen, abból nem származik semmi jó :D
A mai gyerkőcök kicsit mások (na jó, nagyon mások, mint mi voltunk). A férjem egyébként nagyon jó apa, ő úgy oldja meg a helyzeteket, hogy feladatokat ad most a szünetben a gyerkőcnek, amiket meg kell csinánia. Magyarul segítenie kell. Általában együtt dolgozgatnak az udvaron, akkor a fiam is nagyon boldog! Elfoglaltságot kell találni neki, olyat is, ami már nem játék jellegű, ami felelősséggel jár. Általános dolgokat -következetesség, stb. -nem mondok már, anyuka vagy Te is.... :D Majd írj, mit gondolsz!
Majd elfelejtettem! A kisfiad a gyerekekkel jól kijön?