Nem tudom, mit tehetnék (beszélgetős fórum)

Nálunk az nagyon fura, hogy sem én, sem a férjem nem vagyunk túl romantikus alkatok és a fiúnk meg az, és nagy szemekkel rácsodálkozunk mindig, hogy honnan szedte:DDDD

A 30. házassági évfordulónkat meglepiként megszervezte egy étterembe, ahol ő épp dolgozott, az asztal számozást kicserélte 22-ről 30-ra, ott volt a nevünk is, szépen megterítettek nekünk, még a nászindulót is lejátszották, volt torta meg minden:DDD

Mi a házasság évfordulónkat megünnepeljük mindig kettesben, de nem így, hanem meglepjük egymást valamivel, azon a bizonyos napon biztos, hogy együtt vagyunk egész nap, elmegyünk valahová és este megnézzük az esküvőnket, és mostanában már csak sápítozunk, hogy hogy megöregedtünk.:DDDDD

Amit sosem szeretnék, azaz újra összeházasodás. Mondtam is a fiamnak, ha esetleg megérjük az 50. házassági évfordulónkat és annyira szenilisek lennénk, hogy én menyasszony ruhában szeretnék bohóckodni egy házasságkötő teremben vagy templomban, lovaskocsin érkezve, nagy csinnadratta közepette, akkor tudja, hogy nem akarok ilyet, csak az elmém szórakozik már velem, és ne engedje!

Ugye mekkora szaGértők vannak itt?

Sokan a saját problémáikat vetítik ki arra, aki kérdez. Csak úgy virít itt is.

(aki a hozzászólásom töröltette, az is nézzen magába)

Igen az, végülis így aranyos volt.:)

Hát én is hallottam már barátoktól extrém sztorikat de mindig arra gondoltam, hogy örülök hogy nem velem történt meg.:D

Nekem csak annyi jutott eszembe fiatalok vagytok még. Korban talán nem, de gondolkodásban még mindenképp.

Szívből kívánom nagyobb gondotok ne legyen soha!

Becsüld meg a párod, akkor is ha nem romantikus. Olyan férfit úgy sem találsz, aki mind a száz elvárásodnak megfelel majd. Ez így van kitalálva. Dolgoznunk kell magunkon és a kapcsolatunkon is. Csak a filmeken tökéletes minden.

Tényleg jól le lettél húzva.

Egyszer vagy többször már férjhez ment asszonyok megmondják, hogy minek akarsz te férjhez menni, és miért úgy, ahogy te szeretnéd, miért nem úgy, ahogy ők igényelték a harangzúgást, kongást bongást (feltéve, ha nem érdekházasságot kötöttek) , nyilván akkor és ott büszkén a gyűrűjükre, stb. 🙄

Ne tegyél semmi különöset, örülj a sorsodnak, vőlegényednek, minden jót kívánok neked!

Ha szeretnél egy rendes férfit aki megbecsül és még a háztartásban is segít, maradj vele.

Ja szeretnél nyáladzó romantikát akkor hagyd szerencsétlent mert ő nem ilyen.

Egyébként 21. században élünk, vegyél egy gyűrűt ami tetszik és kérd meg a kezét, kérj bocsánatot. Aztán persze a gyűrűt te hordod.;)

Gondolom tűzoltó;)

Nekem olyan ismerősöm van, aki a tatamin vette el a feleségét. Mindketten judósok.

Én is az vagyok, de sosem akartam volna, hogy ott az edzés közepén, két válldobás között kérjék meg a kezem:DDDD

Azt tudta, hogy te milyen lánykérésre vágysz? Vagy ki kellett volna találnia?

Tudja, hogy milyen gyűrűt szeretnél? Vagy ki kellene találnia?

Egyébként ezzel a gyűrű visszaadással és azzal, hogy játszod a szomorú szüzet, nem biztos, hogy azt éred el, amit szeretnél.

Értem én, hogy nem tetszik a gyűrű, de a pasidat is értem.

Az én férjemnek nagyon jó ízlése van, de más mint az enyém, határozott is, ezért így 33 év házasság után is azt gondolja, hogy én örülök egy arany ékszernek, és nem veszi észre, hogy csak gyűlik az ékszertartóba és nem hordom egyiket sem, annak ellenére sem, hogy a 30. házassági évfordulónkra vett arany fülbevalónál el is mondtam, hogy nem tetszik és nem fogom hordani;)

Hát ez van, a férfiak már csak ilyenek. Ettől nem tapintatlanok és érdektelenek, csak más az elképzelésük.

Az én férjem se romantikus. Szerencsére! Én egyáltalán nem szeretném, ha csupa ilyen haboscsodát varázsolna nekem. Húúú, nagyon kínosan éreztem volna magam, ha egy tűzoltó létrán egyensúlyozva kérte volna meg a kezem, és nem csak úgy, ahogy tette. Egyszerűen felhívott és megkérdezte, hogy elmegyünk ma bejelentkezni? Beleegyeztem, így munka után elmentünk az önkormányzathoz, bejelentkeztünk, majd vettünk együtt gyűrűket, és este elmentünk vacsorázni a haverokkal, akik a vacsora közben tudták meg, hogy milyen programjuk lesz adott napon;)

Tehát, ha te máshogy szeretnéd, ahogy ő akkor mond el neki, utalj rá, stb., hogy tudjon róla, és ne szabj neki határidőket, hanem beszélgess a közös céljaitokról. Van ilyen egyébként? Vagy hasonlít legalább?

Egyébként ez az 1 vagy 2 nap majdnem mindegy, a többi lesz a lényeg! Majd meglátod, hogy ezen kívül is lesznek emlékezetes napok az életetekben és kívánom, hogy sok tíz év legyen, ha mindketten ezt akarjátok.;)

Téged aztán jól letámadtak a szokásos hoxás fi hibáztató emberek, ne foglalkozz velük.

Én értelek. Az én férjem is kicsit ilyen. Az a faktor nincs meg benne, ami ehhez kell. Ez nem jött jól ki most nektek, de legyél okos. Lépj most túl aggyal, akarattal ezen.

A leánykérés egy apró dolog az életben, nem ezen fog alapulni a boldogságotok. Legyél most türelmes. Várj néhány hónapot és amikor lenyugodtál és elmúlt a sértettség érzésed, ülj le vele és szeretetteljes hangulatban beszéljétek meg.

Nem minden pasiban van meg ez a nagy romantikus véna. De te tudod, hogy benne meg sok más fontos dolog van meg, nem?

Nem fogja az égre írni a neved sosem, de biztos társad lehet az életben.

Legyetek boldogok!

Nincs veled semmi baj, nyugi. Legalábbis nem több, mint a hercegeddel 😛 Öt éve együtt éltek, és nem ismeritek egymást annyira, hogy tudjátok, a másik hogy működik, mi a fontos neki.

Saját magadat legalább annyira tiszteletben kell tartanod, mint őt. A kapcsolatok nagyon tönkre tudnak menni azon, ha valaki belekényszeríti magát egy helyzetbe, ami egyébként nem működik neki.

Magadnak tedd fel a kérdést: működik az nekem, hogy valakivel együtt élek, de nem házasságban?

Le tudom élni az életemet így, ha ő nem akar házasodni?

Szeretnék gyerekeket 30 éves korom előtt?

Teljesen mindegy, hogy ki mit mond, az a fontos, hogy neked mi működik. Nem lehet úgy boldog életet élni, hogy állandóan kompromisszumot kötsz.

Én a helyedben töröltetném a fórumot, mert a földbe leszel döngölve, és őszintén elbeszélgetnék az urasággal. De tényleg őszintén, megengedve azt is, hogy a kapcsolat végét fogja jelenteni. De tudd már meg végre bacccccki 5 év után, hogy kik vagyok, és mik a céjaitok 😉

Te hisztizted ki a gyors lánykérést most meg semmi sem jó?

Ezt te főzted, edd meg!

Ha a világ legrendesebb pasija akkor miért cseszteted?

Az emberek változnak. Lehet már nem is szeretne gyermeket 30 előtt. Attól, hogy beszélgettetek valamikor a terveitekről, az még nincs kőbe vésve.

Semmit se szabad elkapkodni. Meg ragaszkodni egy fejben eldőlt tervhez, amit már nem érzel magadénak.

Én pl. 3 gyereket szerettem volna. 25, 28, 32 évesen.

Aztán ezt kitoltam fejben 28, 30, 34 évre. És eljutottunk addig, hogy 30 lettem, mikor megszületett az első. Mert egészen addig nem éreztem azt, hogy itt az ideje. A második után pedig eldöntöttem, hogy nem lesz több. Pedig teljesen mást terveztünk mindketten. Csakhogy változunk. Mindannyian, ti is, a párod is.

Hagyd, hogy magától érezze azt, hogy mikor minek van itt az ideje. A mai huszonéveseket még nagyon nem foglalkoztatja a házasság. Persze vannak kívételek. De neki most jó így, ahogy van. Neked nem. Nem vagytok egyszerre ugyanazon a szinten. Vagy elfogadod ezt, vagy kezedbe veszed az irányítást, megszervezed amit meg kell, de akkor ne várd el, hogy ő majd téged megelőzve kitalálja a gondolataid vagy hogy mire vágysz.

A pasid nem átlagon aluli. Ez és ő kellene, hogy boldoggá tegyen. Nem a körítés.

Mi hiányzik? Egyedi és romantikus helyszín, drága gyűrű, hogy elújságolhasd és dicsekedhess vele, hogy téged így meg így kértek meg?

Mert attól fontosabb leszel? Mert azt ki lehet posztolni a fb-ra? Jobban fognak szeretni? Ne hidd!

Tanuld meg értékelni, azt amit kapsz, főleg, ha szeretetből adják. És igen, az jön le, hogy neked soha semmi se jó, ami nem a te elképzelésed alapján történik.

Nekem ez eléggé úgy hangzik, hogy egy megbízható igás lovat találtál, de makacsul azt a bizonyos fehér lovat keresnéd még mindig.

Lehet, hogy tényleg kiszáll a párod fejéből mindaz, ami a saját kis nyugalmát megzavarhatná.

Nem kell mindenáron megváltoztatni akarni. Nem is tudna.

Az ember nem tud alapjaiban megváltozni.

Sokat hallottam hogy jó férj alapanyag, és semmit se szeretnék ráerőltetni.

Mégis akaratomon kívül egy olyan helyzet jött létre ami nem nevezhető másnak. Nem szerettem volna bármire is kényszeríteni, és ezért is adtam vissza a gyűrűt, hogy majd magától, akkor amikor ő szeretné kérjen meg, ne azért hogy nekem jobb kedvem legyen.

Remélem egyszer önmagától szánja el magát

Többször is megkérdeztem mik a vágyai, tudtam hogy ő mit akar az élettől és én is elmondtam hogy mit szeretnék. Nem ezzel volt a probléma.

Mindent megtettem és megteszek hogy az elképzelései szerint történjenek a dolgok, de azt reméltem hogy ha én meghallgattam és igyekeztem a legjobbat kihozni mindenből akkor ő is igyekszik az én elképzeléseinket valóra váltani, ha csak egy kis részét is.

Éppen ezért esett rosszul hogy annyi beszélgetés után még csak meg sem fordult a fejében. Mintha aznap amikor beszéltünk akkor még igyekezett volna, majd másnapra az egész kiszállt a fejéből

Jó, akkor menj bele és vetesd meg vele a gyűrűdet. Együtt.

Inkább otthon igyon kézműves sört, mint másut sok olcsót.

Jó fej lehet, olyan otthon dörmögő mackó. Hagyd békén a maga barlangjában. Őt nem érdekli a külsőség, neki is igaza lehet.

Ha kipasszírozod belőle a cukorhabot, neked magadnak lesz rosszabb, mert a párod nem lesz nagyon lelkes.

Azóta is ugyanolyan érdektelen mint előtte. Hallgatja a podcastjeit, nézegeti az autós videóit, iszogatja a drága kézműves söreit, pontosan ugyan úgy mint előtte.

Azt hozzáteszem hogy ha érdekelné akkor beszélne róla. Képes elsírni magát egy filmen amin még én se sírok, nem nagy lelkizős, de nem tud titkolózni előttem

Már azért is ő a hibás, hogy elsietted?

Együtt éltek és randiztok? Ez kedves.

Hagyd a dolgokat a maguk medrében folyni.

Válasszátok együtt ki a gyűrűt, ezt már úgysem lehet meglepetéssé tenni. De kérdezd meg, van-e kedve gyűrűt választani. Talán előre is tájékozódhatsz, hogy ne vaktában induljatok el.

Vagy sétáljatok arra, ahol megteszett egy gyűrű a kirakatban.

Semmi bajom nincs a hagyományokkal, de a másik fél, a párod is egy egész ember és egyre csak a te vágyaidat hajtogatod. A párodnak nincs, azt hiszed?

Az a hiszti, amit a házasságkötéssel kapcsolatos szokásokkal kivágsz.

Amerikai szokások egyébként is.

Réágen a fiú gyűrűt adott a lánynak, a lány jegykendővel viszonozta. A gyűrűnél fontosabb volt a kézfogás szokása.

Tudod, ez akkoriban volt így szokás, amikor karácsonyfát sem állított mindenki, vagy aki állított is, dióval és almával díszítette, de templomba feltétlenül elmentek Szenteste éjszakáján.

Tartsd csak a hagyományokat, jó az, de a párodnak ne csak bólogatni legyen joga.

A páromat nemigazán rázta meg. Ugyanúgy éli a napjait mintha mi sem történt volna.

Ő az a fajta akit az ilyen dolgok nem zökentik ki a mindennapjaiból.

Annyira nem érdekli hogy amikor még "jegyben jártunk" akkor mondta hogy neki tök mindegy hogy mi lesz, majd én szervezek, ő meg majd ott lesz ahol kell

Nyilván nem az az egy nap lesz a legfontosabb, de egyike azoknak a napoknak amikre mindig örömmel szeretnék visszatekinteni. És a lánykérés is egy olyan pillanat az életben ami jóesetben csak egyszer történik meg és nem arra szeretnék emlékezni hogy a szerelmem azért kért meg mert nem akarta azt nézni hogy néha szar volt a kedvem.

Csak azért írtam le a sztorit nagyon nagy vonalakban hogy legyen viszonyítási alap, de ez még ennél is kacifántosabb.

Csak annyiban szeretnék tanácsot kérni, hogy mit tegyek most? Már 3 hónapja hogy visszaadtam a gyűrűt, minden olyan mint azelőtt, ugyanúgy randizunk, ugyanúgy kedveskedünk egymásnak, annyi különbséggel hogy most már az elsietett eljegyzés miatt vagyok szomorú. Jobb lett volna ha akkor hagyja hogy emésszem magam és nem sieti el

A párod számára is elveszett valami azzal, hogy nem örömmel és rákészülve vette a gyűrűt.

Panaszkodtál magadról. Oké.

És a párod hogy érzi magát?

Dehogy baj!

Úgy sem érted, hogy mi a baj, így értelmetlen is.

Senki nem ítélt el.

Csak az élet a felnőtté válással, egy/két gyermek vállalásával nem egy cukormázas party-séta.

Ahol már eszedbe sem jutna, hogy a több milliós /több százezres esküvő milyen is volt.

Majd rájössz, hogy nem az az egy nap a legfontosabb. (persze, míg nem érett felfogású az ember addig azt hiszi, hogy az az egy nap a minden). Aztán kiderül, hogy nem az az egy nap lesz az emlékezetes, hanem mindegyik, ami utána következik.

Majd rájössz...

Tényleg ennyi jött le az egészből? Miért baj ha szeretném hogy emlékezetes legyen egy fontos pillanat? Nem kell hogy drága gyűrűt vegyen egy ezüst pont elég, de ha egyszer nem tetszik akkor nem tudok mit tenni. Önző vagyok azonnal ha kifejezés nem tetszésemet?? És képzeld, mindennél jobban szeretnék gyereket, 3 évembe került őt meggyőzni hogy ne 1, hanem 2 legyen majd.

Komolyan szörnyűek vagytok, csak elítélni tudtok és egyikőtök se gondol bele hogy egy számomra fontos esemény vesztette el varázsát. 3 hónapomba a telt mire összeszedtem a bátorságom hogy tanácsot kérjek. Tényleg ekkora gond hogy én romantikus képzeltem el ezt az egészet? Úgy gondoljátok hogy az ember legyen hálás ha valaki hajlandó elvenni? Érje be az átlagon aluli dolgokkal?