Nem tudom már tisztelni a férfiakat (beszélgetős fórum)

"Ez jó, de miért maradt abba?"

Ezt nem szeretném leirni.Én és az érintett pontosan tudja-de nem akarom kiadni.

Köszönöm a megértésedet.

"Mert nem az a kunszt, hogy tart egy kapcsolat néhány évig, aztán megromlik, elválunk, hanem az a kunszt, hogy évtizedeket, holtomiglan-holtodiglan kitartani egy lapcsolatot. (Persze csak akkor, ha már meg volt az összeesküvés. ) "

Már bocs,de akkor itt senkinek nem lenne úgymond joga véleményt írni,mert egyikünk sem a halálos ágyáról fórumozgat ERGO egyikünknek sem volt még része holtomiglan kapcsolatban...

A 69-es hsz-el indult, ahol leírtál egy szép kapcsolatot, majd azt a választ kaptad, hogy ilyen nincs, Te meg, hogy volt benne részed. Ez jó, de miért maradt abba? Mert nem az a kunszt, hogy tart egy kapcsolat néhány évig, aztán megromlik, elválunk, hanem az a kunszt, hogy évtizedeket, holtomiglan-holtodiglan kitartani egy lapcsolatot. (Persze csak akkor, ha már meg volt az összeesküvés.)

Ha most is tart a kapcsolat akkor gratulálok és sok boldogságot kívánok, ha viszont vége, akkor mégsem volt az a kapcsolat olyan jó. Illetve csak ideig óráig.

"Birom" a fiatalokat, olyan okosak, azt hiszik, hogy egy 3-5 netán 10 boldog év már örökké fog tartani. Hát sajnos nem úgy van! A kapcsolat elszürkül, a férj (csak az?) tohonya lesz, ő az oka mindennek (itt olvastam...) és ebben a helyzetben kell valamit kitalálni, hogy a kapcsolat továbbra is szép maradjon. Ez a művészet! Nem is sok embernek sikerül. Felszínre jönnek a hibák, kezdik az emberek valódi önmagukat adni. Félre ne érts, nemn Téged akarlak kritizálni, ezt általánosan le lehet írni.

Attól féltem, hogy jó kapcsolatodnak egy tragédia vetett véget, azért mondtam, hogy rosszat sejtek. De örülök, ha nem volt semmi baj.

Jó hosszan írtam, de egy bonyolult lélektani problémát nem biztos, hogy el lehet egy-két mondattal intézni.

Miért csak volt? Rosszat sejtek...

(Sajnálom, hogy két hétig nem leszek.)

A kapcsolat, amiről álmodsz, részben valóban csak álom... :)) A mindennapokban sokmindent meg kell élni, ami nem mindig kellemes, főként amikor a párkapcsolat mégcsak alakulóban van. Előfordul, hogy ha a pasi nem teljesen olyan, mint amilyennek hitted, akkor is érdemes vele maradni, esélyt adni neki és kapcsolatnak.

A párkapcsolatot nemcsak az érzések tartják egyben, hanem mindaz a "munka", amit belefeccölsz.

"ami az igazán lényeges az az ember önmaga, ahogyan választ, és ahogyan alakít, vagy nem alakít"

Nagyon okos vagy (nem gúnyolódom, hanem komolyan gondolom!). Ezt a gondolatot próbáltam itt fűzni néhány hozzászóláson keresztül, amíg zsarnokká, egoista feleséggé nem váltam, aki az orránál fogva vezeti a férjét és csak játszik vele, a házassága pedig egy nagy szemét.

A kapcsolatot tudatosan kell megélni. Figyelni a másikra, tisztelni és némely helyzteben igenis vezetni kell, segíteni, hogy érvényesüljön, mert az ő érvényesülése, az ő sikere által mi is boldogabbak lehetünk. Ez amolyan hátvéd szerep, ami néha előtérbe kerül, néha fontosabb, máskor pedig nem annyira.

Jól felépített családon belül az férfi és a nő nemcsak az ézelmeket veszi számításba.

persze-nem könnyű.

:)

Szerintem a lényeg azon van, hogy a hibákon a saját és a másik javára dolgozzunk.

Persze ennek kölcsönösnek kell lennie, és határt is kell szabni benne.

Hidd el, hogy nem a férfiaknak más tipusú hibáik vannak-általában mint a nőknek de én nem tudnám rangsorolni ezeket, szerintem nem is lehet.

Úgy látom, hogy most sajnos nagyon csalódott vagy és a hibákat külső forrásban keresed, pedig a megoldást is lehetne elsősorban magadban.

Egyébként a jó kapcsolat megtalálása sztem nem a partnerek számán múlik, ha felállítasz, vagy felállítottál magadban egy alapvető igényt és önmagad által vagy az, aki, akkor ránézésre tudod, hogy ki az az egy akivel össze kell tartoznotok.

Jó lehet.Bevallom irígyellek érte pedig én nem vagyok irigykedős típus de ha ilyen családot látok akkor nem tudom nem érezni.

Hibái mindenkinek vannak én ezt elfogadom,de a férfiaknak sokkal több és súlyosabb mint a nőké.

Én ilyenben élek, és nem valami nagy hókuszpókusz, és egyikünk sem tökéletes.

:)

Szerintem ez nem szerencse kérdése, a párválasztásunkban ahogyan az élet minden területén persze van némi sors szerűség, de tapasztalataim és elgondolásom szerint ez nagyon csekély százalék, ami az igazán lényeges az az ember önmaga, ahogyan választ, és ahogyan alakít, vagy nem alakít..

Aki azt mondja, hogy neki csak a szar jutott az elsősorban magában kutakodjon.

Az én álmom az egy biztonságot nyújtó kapcsolat lenne,ahol mindkét fél arra törekszik hogy a család többlábon álljon,hogy a családnak jó legyen és mindenki boldog legyen benne.És legfőképp család legyen.Számomra az igazi családok azok a lakókaparkokban lévő férjek és feleségek,ahol mindkettőnek megvan az egzisztenciája és ahol összedolgoznak ahhoz hogy többre jussanak.Egy igazi kapcsolatban nincs enyém és tied csak közös van.Ha baj van,akkor közösen oldják meg ha nincs baj akkor közösen örvendeznek neki.De ilyen kapcsolat nincs vagy csak nagyon ritka mert a férfiakmindig mindent elrontanak.Én azt tapasztalom hogy a nők próbálják egyben tartani a családokat és menteni a menthetőt mindenhol,nagyon nagy erőfeszítésekkel.A férfiakat pedig mindez nemérdekli mert az ő álmaik nem egyenlőek a nők álmaival.Az utolsó mondatnál van a legnagyobb probléma többnyire,ha a CÉL nem ugyan az.

Amit írtam 1-ben nem kizárólag a párkapcsolatomról szólt.Egy összesítés volt,egy tapasztalat az élet több terültét figyelve,másokat figyelve, a Hoxát olvasva,anyámékat látva a múltat felidézve.Mindig a férfiak rontják el valamivel a dolgokat.