Nem akarok gyereket! (beszélgetős fórum)
Álljon meg a világ! - vélem én....
- és a francba... - nem áll meg...! Megy tovább a maga törvényszerűségei szerint...
Ha egy véleményt mondok - sem a fórum, sem a világ nem áll meg. Egy vélemény a sok közül - egy szem gabona a raktárban....
De...! De minden nő sok milliárd sejtből tevődik össze . És minden egyes sejtnek a közepén van egy sejtmag. És minden sejtmagban egy "gyártási és magatartási utasítás" van elrejtve - a genetikai kód. Viszonylag részleges, minden apróság le van benne írva. (Ha a genetikai kódot egy írógépen egy sorban leírnánk - az bizony olyan hosszú volna, mint a távolság Hajdúszoboszló és Nyujork (New York) között.) Ebben az "életutasításban" pontosan meg van fogalmazva a sejt munkaköre - akárcsak egy alkalmazottnak egy cégnél - de tekintettel arra, hogy a cég A Sólyom utca 17. ben van a második emeleten 3. ajtó. De, szorosan kötődik Hajdúszoboszlóhoz, mint ahogy Magyarországhoz is. Mert ő csak Magyarország egy része. Neki kötelessége Magyarországot szolgálni. Ennek keretén belül bizonyos savakat kell bizonyos időben egy bizonyos helyre szállítani.
Ha a cég egy sejt, akkor Magyarország egy Nöi Test. És minden egyes alkalmazottnak minden cégben, Magyarországon a magyarországi érdekeket kell teljesíteni. Az emberi test egy hatalmas nagy konglomerátum, mint például a Volkswagen cég az összes leányvállalataival együtt - csak egy kicsit bonyolultabb. Éppen úgy mint a Volkswagennél az emberi testben sem dolgozhat senki a cég érdekei ellen.
Ez nem mese - ez évmilliók óta így van minden élő testbe bekódolva.
Egy bizonyos időben ebben a sok milliárd sejtből élő női testben bizonyos hormonális változások történnek. Rengeteg ajánlólevél megy szerte-szét és különleges üzenetet visznek. (Ez most nem Orbántól jön...) Felsőbbrendű utasítás jön mert a "Test" most készül a legfőbb küldetésére.
Mint ilyen helyen általában - itt is - viszonylag nagy zűrzavar keletkezik és elég sokáig el is tart...
Végre helyre állnak a dolgok és a Női test készen van a "vendég" befogadására. (Ennek érdekében is elég sok "módosítás" történik még , de ezzel most ne foglalkozzunk..) A sejtek várnak....
Az eset hasonló, mint mikor a virág növekedik és a sejtek várják mikor fakad ki a bimbó.... A feszültség nagy. Izgatottság mindenhol... Érthető, hiszen a LEGNAGYOBB küldetési cél megvalósításáról van szó.
És ekkor......
És ekkor az evolúciós fejlődés következtében önállósuló "tudat" egy a genomban (a genetikai kódban) megírt "programtervezet" ellen hoz egy döntést - "Nem akarok gyereket"...!
Erről beszéltem eddig is - nem rólad, róla - hanem arról, hogy amíg az ember, hasonlóan mint a többi emlősök élt ugyan, de nem volt "ilyen tudatában" önmagának mint most - sosem tett keresztbe a genetikai parancsnak. De a perverz "fejlődés" következményeként - élvezet hajhásszatok áldozata lett.
No...,nem mind, csak néhány.
És most ott tartunk, hogy a láb azt mondja: Én nem akarok járni..! Erre a szem felhördült. Én sem akarok látni - én biztosítom az egész "Szervezetnek" az információk 90 százalékát, míg a többi receptor csak henyél meg élvezkedik (fagyi, csoki , szex ) - hát nem.. - nem akarok látni...!
Ha ez a "felfogás" eluralkodna a "Testben" - az annak végét jelentené.
Ma - a társadalmi berendezkedésünktől fogva - olyan világban élünk, ahol képesek vagyunk embereket manipulálni. Mindezt olyannyira, hogy maguk az emberek nem is tudják, hogy ők a manipuláció tárgya.
A világ megy a maga rendjén - még ha én azt is mondom: én nem akarom, én nem akarok gyereket!
Én is hasonlóan vélekedek...
De, azért nem árt figyelembe venni a téma kezdő hozzászólást, ahol ez van:
"A szitu: van két felnőtt fiatok. Az egyik már házas, a másik most nősül. Az amelyik most nősül, a már házas fiatok feleségét nem akarja ....."
Tehát a további hozzászólók/nak egy olyan helyzetbe kell képzelniük magukat, hogy "van két fiatok ...."stb. és ebben a helyzetben.....
(Szerintem: nem tette rosszul, ha "bele képzelte magát abba a helyzetbe, ahol mint szülőnek felnőtt gyerekek-kel kapcsolatban kell döntenie.)
Ebből dedukálni a valós allapotokra....? Hááát..., viszonylag körülményes.
Különben is a fórum nem arra van hogy a másik hozzászóló magánéletébe kutakodjunk....
Mert...., ez felveti a kérdést: Vajon, ki az és mit akarhat, hogy ilyen vehemensen azzal foglalkozik, hogy a 360 000 hozzászóló közül egynek milye van és mennyi..?
Milyen persona az ilyen...?
csgybzs írta :"Szerintem van neki:
Szülőként mit tennétek topik:
"Semmit. Most már semmit, hiszen már felnőttek.
. . . . ""
A doki pedig el is hitte. Bravó! :-)
Én is megnéztem, nem tudtam ilyen következtetést levonni : "Szerintem van neki" , mert egyértelműen nyitóüzenetben tálalt esetre válaszolt, mással nem lehet összefüggésbe hozni.
Azt viszont nem gondolom, hogy a történetben leírt eset rossz nevelés következménye, s megoldásként keresgélni kellene valami ürügyet a múltban, amivel magából bűnbakot csinálhatna a szülő a konfliktus helyzetben, ez nem oldana meg semmit. Azt sem gondolom, hogy a "mafla" jelző passzol oda.
Szerintem, ha egy párkapcsolatban az egyik fél rendíthetetlenül nem akar gyereket, a másik fél pedig rendíthetetlenül gyereket akar, akkor ez nyomós oka, hogy megszüntessék a kapcsolatot.
Az se jó, ha az egyik döntésképtelen, és azt csinálja amit a másik akar. Azaz, ha valaki a másik kedvéért vállal be gyereket, az nem igazán érett a gyereknevelésre.
Mindenkinek joga van eldönteni, hogy szeretne gyereket vagy nem.
A lényeg, ha valaki gyereket vállal, akkor a gyerekért tegye s ne önmagáért. Gondolok arra, ha valaki azért vállal gyereket, mert attól várja önmaga kiteljesedését, vagy ettől valami csodálatos érzésre akar szert tenni, amit a felmagasztalt anyaságból ismer, az önzés, s nem a gyerek érdekét szolgálja.
Az anyaság örömeit mellékesként kell kezelni, nem arról szól a gyerekvállalás, hogy jobban érezzük magunkat, nem ez a célja. Felelőtlenség, ha valaki az örömök hajkurászása miatt vállal gyereket.
Akik nem szeretnének gyereket, és e mellett elítélik azokat akik gyereket vállalnak, az éppen olyan elfogadhatatlan, mint mikor valaki elítéli azt, aki nem vállal gyereket.
Hogyan kell ezt értelmezni: "Te mivel szóltál hozzá a témához? "
Hogyhogy "mivel"?? Mire gondoljak? Ha valaki végig nézi az előzményeket, olvashatja az én hozzászólásaimat, véleményeimet. Ezeket kellett volna "valamivel" hozzá szólni? Mivel..???
Vagy értsem úgy, hogy ha valaki leírja nekem, hogy "1. Nem tudsz gyereket szülni, ráadásul már van is. " - akkor nem szólhatok hozzá a témához? Akkor nekem már nem lehet - nem szabad hogy legyen(?!) - véleményem?
Kell valami "kapcsolódás" többlet?
Ez itt:"Ennek okán egyik hozzászólásod SEM tud ehhez a témához kapcsolódni!... " - ez nem valami logikai bukvenc? (Kell a hozzászólásoknak valamit tudniuk? (???)
Ne felejtsük el: Nyilvános fórumon vagyunk, ahol mindenkinek joga van hozzá szólni. Megjegyzem: a témához...! A TÉMÁHOZ...!!!
Mindenki úgy szól hozzá, ahogy tud. De joga van a véleményre, még ha téves is. Most mi a baj ezzel?
Mi nem "kapcsolódott"?
Ha például egy fórumozó a "Nem akarok gyereket" téma apropóján előveszi valaki adatlapját és azt minősíti - az bizony eltért a témától. Ha például én megtámadom a másik hozzászólót azért mert nem azt írja, amit én szerettem volna olvasni - az bizony helytelen és eltérés a témától.
Ezt olvastam az egyik hozzászólásban:
"megnéztem az adatlapod rewt. egy baj van vele csupán"
Szerintem ez így szuggesztív általánosítás. Ha így lett volna:
"Megnéztem az adatlapod rewt - szerintem - jó, csak egy baj van vele csupán." - akkor az egy sima vélemény nyilvánítás lett volna.
Valóban? Biztos, hogy "egy baj" van vele csupán? Nem kettő? Nem több? Mi van, ha száz baj van vele csupán, de az aki "megnézte" csak "egy bajt" lát..? - mert pl. többre nem képes?
De mi is az az "egy baj csupán"? A hozzászóló szerint az a "baj csupán", hogy a "..... a nőről mint emberről elfelejtkeztél benne :) "
Ha jól értem, mindenkinek legalább "egy baj van" az adatlapjával, aki a "nőről mint emberről elfelejtkezik benne"
Vagyis nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ezen a fórumon többszázezer adatlappal legalább "egy baj van".
Hm...! Ha hozzá tenné - "szerintem" - hogy ez csak az ő véleménye - nincs azzal semmi "baj".
De, hogy általánosít, hogy a saját véleményét mint általános igazat jelenít meg - hm..., háát... ez őt minősíti.
Érdekes - a hozzászóló szerint - csak az "a baj", hogy a "nőről mint emberről" van megfeledkezve az adatlapon. Az már nem baj, hogy a nőről mint "gyerekről", mint feleségről, mint élettársról, mint gazdasszonyról, mint szakácsról, mint szomszédról..... - Jézus , Mária, - de hiszen azon az adatlapon "sok baj" van "csupán..." : - )
Abból viszont az következik, hogy a hozzászóló "nem írt igazat" amikor azt állította: "egy baj van csupán".. Hazudott?
Készakarva hazudott?
A továbbiakból az derül ki, hogy a hozzászóló első mondata igazság.
"Megnézte" az adatlapom, de " nem olvasta". Ez abból derül ki, hogy ő a megnézés után ezt írja:
"..... azt írod nem írsz igazat. akkor mi a célod?"
Ha olvasta volna ezt is:
"6. A fórumozás jellegéből ki indulva, sosem mondok igazat, csak véleményt nyilvánítok. Az igazság keresése a cél.. "
akkor ez a kérdés felesleges.
Ha ezt is olvasta volna:
"5. Ezért (is) regisztráltam ide, hogy véleményeket olvassak a nőkkel Anyákkal kapcsolatos témákban - és kifejtsem az én véleményemet is."
...akkor a további kérdése is felesleges.
Ami érdekessége ennek, az az, hogy azt írta, ami a fejében volt, amire gondolt - a kötözködésre.
Összehozni egy adatlapi szöveget a kötözködéssel - szerintem - ehhez igen nagy adag előítélettel, elfogultsággal kell rendelkezni.
Nem tudom hol olvasta (az adatlapon?) az utolsó mondat állítását. Ha valahol valakit - hozzászólót - "leminősítettem", arról nem beszélni kell - azt kellett volna idézni.
A fórumok általában tiltják a más hozzászóló minősítését - és én igyekszem ehhez tartani magam. Ha valaki úgy gondolja , valahol vétettem ez ellen - említsem meg hol, mikor kit - és én éppen olyan nyilvánossággal bocsánatot kérek.
Persze hogy nem kérek bocsánatot azért, ha például azt mondom: Véleményem szerint - ezen a fórumon is vannak kötözködők. Mert , hogy vannak - az talán nem csak az én véleményem.
Ha engem vesznek célba, ha kényszerítenek az ilyen magyarázkodásokra - a következőkben az adatlapom 10. pontja a válasz.
-------------
Véleményem szerint nagyon helytelen, ha valaki a másik hozzászólótól elvárja "követeli", hogy mit írjon. Honnan tudjam én azt, hogy nekem például a "nőről mint emberről" KELL írnom? Miért kellene nekem úgy véleményt alkotnom, ahogy "egyesek" elképzelik? De hiszen ez szupremácia..!
A fórum éppen hogy az a hely, ahol mindenki szabadon a "saját véleményét" közölheti. Kérem ezt sziveskedjenek egyesek - még ha esetleg nehezebb felfogásúak is - elfogadni!
Te mivel szóltál hozzá a témához?
Konkrétan: nem akarok gyereket.
1. Nem tudsz gyereket szülni, ráadásul már van is.
2. Ennek okán egyik hozzászólásod SEM tud ehhez a témához kapcsolódni! És emlékeim szerint nem is kapcsolódott.
Igen, van ilyen.
Csakhogy itt nem rewt a téma.. Ez az írás a "szórakoztató rewt" témához tartozik. (Ha még nincs ilyen - és valakinek hiányzik - nyissa meg!)
Ez az írás itt - mivel nem a témával , hanem egy másik hozzászólóval foglalkozik - szabálysértés.
Mégpedig olyan szabálysértés amellyel a szabálysértő önmagát minősíti leginkább. (Vagy azt fejezi ki: "Én ugyan a fórumon hozzászólok, minősítgetek, de még az alapszabályt sem ismerem"
Ha ismeri a szabályt és nem tartja be:
" Mit nekem a fórumok mindenkori alapszabálya, én azt lesz...m. Én ilyen vagyok...!) Háát, lelke rajta...!
Az én válaszom erre itt: [link] található a 9. pontban.
Esetleg ez is: [link] a 8. "A Gauss görbe analógiája"-ban
Aki valóban magasztasat akar olvasni, olvassa el Madách Imre: "A nőről, különösen esztétikai szempontból" pl.
itt:
Lottóznom kéne, vagy a gondolat teremtő ereje? pont tegnap jutott eszembe, hogy rewt milyen régen nem szórakoztatott senkit ebben a topikban.....
Meg az is eszembe jutott, hogy ezek a magasztos anyasággal kapcsolatos írások nekem olyanok, mintha egy elkötelezett vegetáriánusnak körömpörköltöt vagy pacalt ajánlgatnának.. :D
Lám itt is az Anyaság (nagy betűvel) "csodálatos útjáról ír...
"Azt gondolom, hogy aki az Anyaság csodálatos útjára lép, annak biztosan nem mindegy, hogy abban a pillanatban, amikor megismerheti várva várt gyermekét, akkor azt milyen körülmények közt teszi; megadatik-e neki minden, ami azt a pillanatot még csodálatosabbá teszi. Olyankor nyeri el értelmét az a szó, hogy anyai jog. Bízom benne, hogy aki megnézi a filmet, választ kap minden kérdésére."
(Antal Vali honlapján olvastam
Jaaaaaj, ez a film. :)
Az első pár perc tényleg lényegretörő, és persze nagyon sarkosított a téma,de a maga iróniájában még valahol igaz is lehet.
Talán én már egy kicsit túlmérlegelem, de az biztos, hogy hosszabb távon mindenki így járna jobban.
Ha nem láttad, az első kb. 3-3,5 percet nézd meg! Tetszeni fog.
Külső tényező nincs is, a férjem nem várja, hogy a jövőbe lássak ilyen távlatban, másnak meg ugye nem osztottak lapot.
Apró cseprő dolgokban tudok halogatni, meg a amíg nem adták a kezembe, képes vagyok vacilálni, hogy vaníliás vagy csokis fagyit kérjek, de ami nyom a latban, abban tudnom kell, hogy mit és miért akarok.
Messze van ennek a vége. Majd mikor én leszek 40 felé, akkor lesz lezárt az ügy. Azt már megbeszéltem (főleg magammal), hogy el nem köttetem magam, aztán lehet csiki-csukizni :)
Igazából most tök felesleges ezen filóznom, csak nem tudom kiverni a fejemből, hogy nem-de-igen-nem-semmikép-vagy... :D Utálom, ha döntésképtelen vagyok, és csak úgy lebegek.
Őőő... értem.
Szóval nem lefutott meccs.
Bonyolult.
Nálunk sokkal egyszerűbben ment. Te szeretnél gyereket? Nem. Te? Én sem.
Kész. :)
Mindenesetre még ráértek tanakodni...
Ez már elég sokat változott mindketőnk részéről mióta együtt vagyunk.
Eredetileg én "kislányként" teljesen természetesnek vettem, hogy majd lesz gyerekem. Aztán kb. 18-20 évesen jutottam arra a megállapításra, hogy soha nem szeretnék. Mikor összeházasodtunk, akkor igazán én nem akartam, a férjem pedig úgy gondolta, hogy ha lesz, ha nem, ő velem szeretné élni az életét. Igazából az ő hosszú távú elképzelései is olyanná formálódtak, hogy jó lesz a mi életünk kettesben, aztán most rájött a mégis szeretne gyereket (majd, mert most azonnal semmiképp).
Eközben én... házasságkötés után évekg éltem a boldog gyermektelen házasok életét, aztán teherbe estem. Ab. után a PAS általános tüneteként egy darabig nagyon szerettem volna pótolni, aztán elég nezézkesen lettem, lettünk túl az egészen. Végül teljesen be is fagyasztottuk a témát, egyáltalán nem beszéltünk róla. Engem kb. egy jó éve kapott el a borzasztóan szeretnék gyereket, de nehéz volt felhoz ilyen előzmények után. Akkor a férjem nagyon hárított, az oké persze majd...majd...majd felé. Aztán megint folyt tovább az élet, a tervek alakultak, és megint inkább arra tolódtak a céljaim, hogy a gyerek nem fér bele az életembe, életünkbe. Nem tudnám biztosra mondani, hogy tényleg nem akarok, meg azt sem, hogy szeretnék. Igazából pár napja én vetettem fel, hogy talán, majd... De olyan határozott választ kaptam, hogy attól úgy megijedtem, hogy pár mondattal később már hátráltam.
Uramisten, de pitchás bonyolítás ez, rossz visszaolvasni :D
A 4-5 évet azért lőtte be a férjem, mert akkor 30 körül leszek.
Letisztáztuk, de mivel elég fiatalon házasodtunk, az akkori elképzelés mellett annak is tudatában voltunk, hogy változhat a véleményünk, mivel ez nem csupán egy észbeli elhatározás, hanem egy ösztönösen belülről jövő érzés.