Nem akarok gyereket! (beszélgetés)

Én csak reménykedem benne, hogy ilyen pillanatot sosem fogok átélni.

Ha igen, akkor valaki üssön agyon egy lapáttal:)

Kedves Ellacica!

Érdekes kérdéssel indítottál fórumot, és úgy látom van is válasz bőven...

Gondoltam én is írok.

Én is 26 éves vagyok, és hasonlóan gondolkodtam erről a gyerek dologról. Ugyanis nálam ez úgy volt, hogy egyszerűen taszított az anyaság, meg inkább azt láttam, hogy mi minden lemondással jár egy gyerek, meg hasonló érzések kavarogtak bennem. Egyszóval ahogy teltek a 20-as éveim, úgy távolodott tőlem az anyaság. Az okát nem értettem, csak azt gondoltam nem vagyok anya típus stb. Pedig egy tartós, szeretetteljes párkapcsolatban élek, kb. fél éve össze is házasodtunk a - mostmár - férjemmel. Szóóóval: Közben nővéreméknél és bátyáméknál is születtek gyerkőcök, én meg nagynéni lettem. És még mindig nem akartam gyereket. És számomra hatalmas megdöbbenés volt, hogy a családdal töltött közös (mostani) Karácsonykor (amin ott volt nővérem kisbabája is) belém hasított (!) az érzés, hogy gyereket akarok. Nem értem hogy lehet ez, egy pillanat műve volt. A hirtelen taszításból vonzás lett. Ezt azért meséltem el, mert hihetetlen gyorsan tudnak megváltozni egy nőben az érzések. Egyszercsak lehet, hogy felébred valami, ami addig csak szunnyadt. Én is csak ámulok magamon, ahogy látok egy formás kisbabácskát, és vágyakozás van bennem, holott korábban eszembe se jutott ilyesmi.

Viszont: természetesen én is azt vallom, hogy nem kell minden nőnek anyává válnia. Ismerek olyan nőt, akinek nem lett gyereke, és örül azóta is hogy anno nem vállalt gyereket, mert neki így tud teljes lenni az élete. Szóval mindenkinek szíve joga. :)

Úgy éreztem, idevág a dolog, azért írtam le én is a történetemet.

Sok sikert kívánok az életedhez! :)

Köszönöm :)

Angol és francia már megvan, most jön a német. És kvartyogok egy keveset olaszból, talán majd azt is felturbózom egyszer.

Igen, az emberek szeretnek mások felett ítélkezni és nem képesek elfogadni, ha másképpen dönt. Ha nem akarsz gyereket, már nem is vagy nő :/. De erre nagyon, de nagyon magasról kell tojni :). Úgy éld az életed, ahogy jól érzed magad benne. Szerintem ez az alapszabály, és nem lenne ennyi boldogtalan ember, ha nem a külsőségeknek és másoknak megfeleléssel élnének.

Tetszik a hozzáállásod, és álláspontod.Úgy gondolom,hogy igazad van,nem mindig üti ki a karrier és a gyermek egymást.Csak az én esetem ilyen,amiket kiszemeltem maganak szakirányokat teljeren megkövetelnek 1teljes embert,lehet találok majd egy férfit akivel ezeket összeegyeztethetem,de jelen pillanatban tökéletesen megvagyok egyedül. Az életem a műtőben tudom elképzelni és nem 1 gyermek mellett.Emiatt sokan megkövezhetnek,de az az én álláspontom ami fedi a saját igazságom.

Ha megkérdezhetem,miből nyelvvizsgázol?Nekem angol felsőm német és francia közepem van,de még tanulnék valamit:))

Valamint gratulálok a családodhoz!!

Jó volt olvasni a véleményedet ;))

De:

2. Noha nem tartom magam karrieristának, szép karriert csináltam és jól élek abból amit munka címen művelek :) Biztos lesz, aki beleköt, de nem olyan nagy dolog ám a gyereknevelés. Ez nem jelenti azt, hogy nem felelősségteljes és nem növesztes újabb érzékszerveket, de nem is kell a világodnak abszolút felfordulnia. A dolgok megváltoznak, mert már egy másik lényért is felelős vagy és helyet kell adnod neki az életedben. De ez nem jelenti azt, hogy eztán te vissza kell, hogy add a személyi számodat :).

Egyszerűen belesimul az addigi életedbe és pont olyan természetes lesz, hogy van, mint hogy felkel és lemegy a nap. Persze ez akkor működik, ha nem egyedül vállalod, hanem van segítséged, akár családi, akár fizetett.

3. 3 diplomám van, most gyúrok a harmadik felső fokú nyelvvizsgámra és mielőtt leadom a szerelést :), még tervezek egy PhD-t. Nem vagyok a legjobb a szakmámban, de azért elég jó ;) És nem akartam gyereket, de megházasodtam, egyszer csak egymásra néztünk és azt mondtuk, legyen. Már a következő hónapban úton volt. Aztán amikor négyéves lett, úgy döntöttünk, ebből kell még egy. Mázli, hogy a lány után fiú jött. Többet nem szerencsére egyikünk sem szeretne, de ezzel a két kis gengszterrel kinyílt a világ, nap mint nap rácsodálkozunk a dolgaikra. És valahogy olyan kerek lett a történet.

Szóval az álláspontod tökéletesen érthető. Magam is így gondoltam, aztán nézd meg mi lett belőle :)

Sziasztok!

Elég sokat írtatok, hogy visszaolvassam, így csak bele-bele lapozgattam a hozzászólásokba.Én 20 éves vagyok( nem nagy kor tudom) jelenleg tanulok. Orvosi egyetemen külföldön. Amit viszont tudok magaról, az az, hogy bennem is megfogalmazódott ez a feltevés, miszerint nem akarok gyereket szülni, hogy miért nem?! Ha már ez a fórum ilyen, akkor végre meglesz az első hely, és az utolsó is, ahol ezt kitaglalhatom.

1. Úgy gondolom, hogy ezen gazdasági körülmények közé, nem célszerű gyereket szülni, hiszen mire oda kerülne, hogy tovább tanulna addigra a tanítatását már BŐVEN fizetni kellene, és mit csinálok, ha majd a gyerekem elém áll, hogy - Anyu én orvos szeretnék lenni- az orvosi tandíja most bőven üti az 1 milliót Magyarországon fél évente, és ha nem tudom kifizetni, mit mondok? Sajnálom drágám ez most nem megy, tanulj másnak.

2.Szintúgy egészsügyügyi majdnem orvos családban nőttem fel, ismerem a karrierista embereket, én is az lettem, sajnos nem sajnos emellé még társul határtalan maximalizmusom. Szüljek meg egy gyereket, akit majd nem fogok tudni kellőmódon felnevelni, mert a karrierem fontosabb?! Nem ezt nem tetetem meg senkivel sem emberrel, de még állattal sem.

3.Hatalmas tudásvágyam van, imádom amit csinálok, és rettentően motivált vagyok 5 szakvizsgát tűztem ki magamnak, mellé egy PhD-t. Akkor ugyan mikor szüljek? A kettő majdnemhogy teljesen kitüti egymást, ha szülök nem lehetek a szakmámban a legjobb, de a legjobb anyuka sem, hanem mindkettőt tudom úgy immel ámmal csinálni. Nem ezt nem nekem találták ki.

Én úgy vagyok vele, hogy sosem lesz egy családban sem tökéltes időzítés egy gyerek számára, mert valami még minidg kell, még mindig várni kell. De a bátraké a szerencse, viszont aki úgy gondolja,hogy egy kicsike nem akarást is érez magában az várjon, vagy ne is szüljön, mert egy ember életét nem lehet tönkre tenni egy nem jól átgondolt kérdésre adott válasszal.

Hát igen. Egyetértek. Az a véleményem, hogy sok szülő nagyon félreértelmezi a gyerekvállalás fogalmát.....

Az ember dönthet úgy, hogy életet ad egy lénynek és azt a legjobb tudása szerint terelgeti és tanítja, hogy az a későbbiekben segítség nélkül maximálisan megállja a helyét az életben. De ha erre nem tartja magát alkalmasnak, vagy a legkisebb kétsége van, vagy netán azt hiszi, hogy a saját szórakoztatására hoz világra egy emberi lényt akkor sokkal jobb mindenkinek, ha nem vállalja ezt a feladatot!!!!!

Idézlek, hogy ne kelljen kersgélni ,ezt kérdezed lejjebb :

"Miért kell az anyaság örömeit mellékesként kezelni!!! A gyerekvállalás pontosan magunkról szól- kiről másról kellene. Én vállalom a gyereket (jó esetben az apával együtt)- nem a gyerek vállal engem! Én döntök , konkrétan épp akkor akár az egész további életem menetéről!"

A gyerekvállalás főszereplője a gyerek, legalábbis annak kellene lennie normális esetben.

Az, hogy a gyereknevelés örömökkel is jár, egy dolog, a gyereknevelés célja nem az, hogy valaki abban találja meg saját boldogságát.

(Persze van aki ennek ellenére abban találja meg a boldogságot, de senki ne vállaljon gyereket csak azért, mert azt reméli attól lesz boldog.)

A gyerek egy másik ember, ezt tudomásul kell venni.

Aki gyereket vállal, nem csak saját élete menetéről dönt, a gyerek nem egy rosszul választott partner akitől el lehet vállni.

Aki simán csak valami boldogságot hajkurász, maga sem tudja pontosan mit, egyszerűen csak boldog akar lenni, az ne a gyerekvállalást válassza erre a célra. Ezt akartam mondani lejjebb.

Igen, igazad van. Nem ilyen egyszerű ez.

De az tény, hogy a pasinak ezer lehetősége van kibújni a felelősség alól, míg a gyerek ott marad az anyjánál, neki nincs választása.

Minket már pont az különböztet meg az állatoktól, hogy tudunk az ösztönök ellenére is cselekedni és ez jó dolog! Nagyon is! 70-80 évvel ezelőtt még a párok 20%-a véglegesen meddő volt! Mégsem volt gond belőle! És számomra a legnagyobb "gond", nem minden nőből lesz jó anya! Sőt. Olyan nők szülnek a te "elméleted" alapján, akiknek sem érzéke, sem idegrendszere, mentális felkészülése nincsen, szülnek mert társadalmi elvárás, vagy mert már férjhez mentek, vagy mert kiöregszenek, vagy mert mindenkinek van, és még sorolhatnám napestig az indokokat, amik nem az ők ösztöneik.

Sokan idegesek, türelmetlenek, ütik-vágják a gyereket, vagy csak úgy hagyják őket felnevelődni....Szerinted az ilyennek minek?

Én sokkal jobb megoldásnak tartom azt, hogy aki tudja magáról, hogy nem tudna annyit adni egy gyereknek, amennyit szerinte megérdemelne, akkor inkább nem kényszeríti ide és kész. Mindenki jobban jár.

így van! én személy szerint pont letojom hogy kihal a magyar nép, én nem fogom már megérni, s aki kihal az meg is érdemli, mivel semmi nincs ok nélkül. (pedig szeretek magyar lenni) 2. nem azért szülök gyereket hogy ápoljon majdan, előbb kötöm fel magam, minthogy a gyerekem pelenkázzon. (nem hinném hogy változna ez a felfogásom idővel)

és nem lehet semmivel meggyőzni az ellenkezőjéről.