Nektek is jólesik néha kibőgni magatokat? (beszélgetés)
Akkor sírok, ha ideges vagyok. A szám, kezem, gyomrom remeg, minden bajom van, és nem tudom eléggé kiszenvedni magam, tele a hócipőm. :D
Én mán nem nagyon tudok bőgni... Kinőttem :D
Én nagyon sok rossz dolgot éltem már meg, annak ellenére csak ritkán sírtam, pl. mikor tényleg padlóra kerültem. Ahhoz, hogy én sírjak, nagyon durva dolognak kell történnie... Nem azért, mert érzéketlen vagyok, hanem én mindig elfojtom, ha jönne. Persze, amikor tetőzik a sok rossz, olyankor azért kijön egy jó adag:S Szóval én a "ritkán sírok, de akkor nagyon" csoportba tartozom. Tavaly azonban ért egy újabb csapás, az eddigi legnagyobb: elvesztettem a barátnőmet, akivel már 2 évet boldogan eltöltöttünk! Egy részeg állat belerohant a kocsijába, mindketten életüket vesztették! Azóta sokszor van, hogy elkap a sírás Szabina miatt és bevallom, jólesik olyankor kiadni magamból, mert kicsit megkönnyebülök mindig.
Szerintem mindenkinek jól esik ha néha kisírja magát...
nagyon ritkán tudok sírni,valami nagyon rossznak kell ahhoz történnie,de akkor viszont..jól esik..
Néha jó sirni. Néha én is szoktam. Kicsit sajnálom magam, aztán ha túl vagyok rajta , akkor megkönnyebbülök és ismét állok a dolgok elé.
Jól bizony! Sajnos sűrűn sírok, nagyon érzékeny vagyok, de utána jobb!
Leggyakrabban a nevetéstől sírok, aztán pedig ha meghatódom (pl. esküvőkön). :) A legritkább esetben bőgök a szó klasszikus értelmében. Szóval nem, nem esik jól kibőgnöm magam, én másképp rendezem le magamban a dolgaim. Ha érzékenyebb vagyok, az egyet jelent: fáradok, nyűglődöm, besokallok, úh. ez figyelmeztetés arra, hogy visszavegyek a tempóból. Szóval kialudni magam, na aaaaz jól esik. :)
most is jól esne de nem megy, pedig szétba...az ideg.
igen...de oly ritkán van ilyen!
igen ....én is sokat szoktam sírni...(
régen így volt (~24 éves korig), ma már nem nagyon bőgök. Ill. csak jó okkal :PMS, "roppant bunkó" beszólás a férjemtől.... /hihi..../ szóval ritkábban, de továbbra is "csak okkal" azért szoktam bőgni:)))
látod! Csak így optimistán tessék hozzáállni! :)
És nincs mit :) ezért vagyunk itt egymásnak :)
sajnos, ea jegyeket még szombaton vettem, ez meg ma derült ki...iigy több időm lesz a szüleimmel és a barátaimmal :) ez a pozitív oldala! Majd anyukám segiit nekem , ő tud okosakat mondani ! NAh emg Ti is nagy segítséág vagytok!Köszönöm!!!
tojj rá! De tényleg! Tényleg nagyon úőgy tűnik, h azért maradt melletted, mert azt remélte, h majd te megoldod az életét.... Elmész külföldre dolgozni, te feláldozod magad a jobb jövő reményében, ő meg követelőzik, és csak ül a tojásain, de azt nem veszi észre, h nem kotlóstyúk, így kikelni se fognak......
Kicsit korai most még ez a hazaút, de lehet itthon olyan infóhoz jutsz majd, ami méginkább megkönnyíti majd ezt az egészet.
persze.. igen.. jó is az..:)
most szombaton... 5 napra, azaz csütörtökön jövök vissza...nehéz lesz...miatta vettem repjegyet,h meglepjem...hát tessék...meglepi...
mennyi idő múlva jössz haza?
Nekem is szokott sírhatnékom lenni néha, utána teljes megkönnyebbülést érzek. :))))
Köszönöm, hogy írsz nekem, nagyon jól esik. Minden olyan szó amin el tudok gondolkozni, mert most még nem bírtam nagyon feldolgozni, majd hnap vagy mikor otthon leszek... de majd ott lesznek a barátaim, akiknek szintén sírhatok...csak ne lakna olyan közel!!!!!egy panelházzal arrébb lakik mint a bnőm...nagyon nagy lesz a kísértés...
jah, és neked annyiból könnyebb, h elég nagy a távolság köztetek, és nem is mindennapos volt az együttlét. Képzeld azt elé, akik még együtt is élnek, és egyik napról a másikra szakítanak! Ott még a fizikális hiányát is fel kell tudni dolgoznia másiknak. Te ennyi előnnyel indulsz, uhogy fel a fejjel! Túl leszel rajta!
tapasztalt? :) valamennyire igen, de max annyira, h már tudod, h mi fog következni, és tudod, h ezt is túl fogod élni. Meg majd megtapasztalod azt is, h csak jobb jöhet! :) Tudod, ami nem öl meg, az megerősít! Most még nehéz, rosszul érzed magad (pláne, h téged hibáztat, hozzáteszem, jogtalanul), de hidd el, ez el fog múlni! Gyászold el rendesen, de az önsanyargatásba, önsajnálatba ne méyledj el nagyon! Attól nem lesz jobb, sőt!
Olyan jellegű tapasztaltságot nem lehet az élet során összeszedni, ami a szeretett fél elvesztésének megkönnyítését szolgálja. Uúgy, mint a családtagok halálát sem tapasztalati szinten kezeli az ember. Pedig mindkettőnél uaz a folyamat megy ilyenkor végbe pszichológiailag.
Olyan jellegű tapasztalatot, amire te gondolsz, csak azok tudnak szerezni, akik nem szeretik a párjukat..... az meg gáz....
olyan sok idő lesz? ez az első, nem vagyok benne tapasztalt...egyáltalán lehet az ember tapasztalt ilyen téren?
Tedd azt! Utána aludni fogsz egy pár órát.
Aztán felkel a nap - egy új Nap kezdődik. Lehet, hogy az az új nap sokkal többet hoz, mint amit most elveszteni vélsz.
nyugi! Elmúlik! Cska adj időt magadnak! Sírj, ha úgy érzed, h az kell! Ne is foglalkozz vele, h miket mondott! Most sértett, mert nem voltál hajlandó "pénzelni", és ezért bántani akar. Ezért mond ilyen dolgokat! Figyeld meg, h eltelik x idő, és majd akar ő még viszakozni.....
olyan csúnya dolgokat mondott! annyira fáj... el fog múlni valaha?sosem tudtam h ez ilyen érzés...
sírd ki magad, ez hozzátartozik annak a kapcsolatnak az elgyászolásához! De hidd el! Nme érdemelt meg téged az a srác! (lásd. a másik topic)
További ajánlott fórumok: