Nehéz dönteni... (beszélgetés)

Én spec inkább vagyok albérletben, mint a szüleimnél. Mindenkinek van saját élete, hagyni kell neki teret. Inkább messziről szeretem, mint közelről utáljam. Ahhoz elég messze vagyunk egymástól, hogy külön életet éljünk, de ahhoz viszont elég közel, hogy segítsünk a másiknak, ha szüksége van rá.

Hasonló volt a gond nálunk is..Nem anyós..nővér.Inkább velem ugrott össze minthogy a tesójával.Sajnos választás elé állítottam.Én győztem!

Próbálj ki valamit, amikor egyedül vagy, írd le, hogy mi szól a kapcsolat mellett, és ellene, látni fogod melyik oszlop nagyobb. És ne hagyd magad, csak egy életed van, és azt boldogan kéne élned. Nagyon nehéz egyedül, de örökké nem leszel egyedül. Ha meg a párod annyira ki akar békülni veled, legyenek olyan dolgok amiket érted meg kell tennie.

Annyit még hozzá tennék,hogy mi is anyu miatt nagyon sokat veszekszünk sajnos a párom nem is szeret itthon lenni már........:(

Szia!Sajnállak nagyon Én is hasonló helyzetben vagyok mint Te!Nálunk is először anyósommal voltak a gondok főleg amikor megszületett lányom,na akkor elviselhetetlen volt...nem laktunk együtt de jött minden áldott nap és engem kritizált hogy mit kéne meg mit nem kéne tennem a picivel.Egy darabig tűrtem aztán elszakadt a cérna,jól kiosztottam ő meg elviharzott.Este már jött is vissza sírva bocsánatot kérni:)Lehet ez másoknak így első olvasásra visszatetsző mert hát mégis csak ő az idősebb meg a tisztelet ugye csak a párom édesanyja,de amikor még azt is ő akarta eldönteni mi legyen a gyerek neve,meg ő akart gyesen maradni a picivel az azért már gondolom másnál is kiverte volna a biztosítékot...Azóta az ominózus összeveszésünk óta lekopogom nincs vele gondom(ennek lassan 3 éve..) igaz néha túlzásba viszi hogy a párom az ő icipici fiacskája és úgy is kezeli de ez legyen vele a legkisebb gondom ezek után:D Most viszont 2 éve anyu lakik velünk és vele ugyaniyen bajok vannak,mostmár odáig jutok lassan én is hogy nem bírom vele tovább mindig minket csesztet,beleszól mindenbe páromat ki nem állhatja ahol tud keresztbe tesz nekünk!!!!és sajnos egyre jobban iszik is...Ja és hozzáteszem Ő LAKIK NÁLUNK! nincs hova mennie..szóval egy szónak is száz a vége nagyon sajnállak és együttérzek Veled maximálisan!hálát adok az égnek Én is ha egyszer végre külön élhetünk majd mindenkitől!!úgy a legjobb!!!!:)

szia szöszi,azt hiszem hasonló cipőben járunk, az anyóst leszámítva! :-) mi külön lakunk., de sajnos én is úgy érzem lépni kellene,már teljesen elhidegültem tőle, bár ő azt modja szeret és nem akar elveszíteni. Gondolom te is úgy érzed kevés amit ő ad neked,át kell gondolni,hogy van még remény esetleg anyóstól külön együtt újrakezdésre vagy új életet kell kezdeni egyedül, mert így jobb már nem lesz magától, csak max. rosszabb én erre a megállapításra jutottam. hidd el csak rajtad múlik a boldogság. Én drukkolok neked!

nem is értem...nem áll ki melletted a párod?!

Sokáig gondolkoztam azon, hogy kitárulkozzak és megírjam, ami annyira bánt évek óta... Anyósom és a mi kapcsolatunk elég rossz. Testvéremékkel nem nagyon tartjuk a kapcsolatot amióta Anyum meghalt. Semminek nem látom értelmét. Csak szabadulni szeretnék ebből a családból, ki a világba. Ahol még talán boldog lehetnék és nem bántanának...

Ugrás a teljes írásra: Nehéz dönteni...