Nagyszülőknél az unoka (beszélgetős fórum)

Lehet, hogy túl parás vagy, de telesen megértelek. Te érzed mennyit és mit bír a lányod.

Én is a fokozatos szoktatás híve vagyok.

A fiamat pl csak anyósomékhoz engedem el egyedül, de hozzájuk akár egy hétre is mehet. A szüleimnél még egyszer sem aludt, pedig ők is kb egy órányira laknak.

Az enyéim is sokat voltak a nagyszülőknél, egészen kicsi koruktól. Mi viszonylag közel lakunk, kb. 30 kilóméter, ha nagy baj lett volna, azonnal tudtunk volna menni. Volt, hogy anya felhívott, pakoljak össze a gyerekeknek 2-3 napra, és jönnek értük. Mi meg csináljunk magunknak egy jó kis hosszú hétvégét a férjemmel.

Mondjuk nálunk a két gyerek mindig együtt ment, talán ezért is engedtem őket jobban el. Meg szinte ott volt a család minden tagja, mindenki pesztrálni akarta őket, szóval nagyon jó világuk volt a gyerekeimnek. 🙃 Talán eszükbe sem jutottunk. 🙃

"Nem hinném,hiszen tavaly,2 évesen elengedtem az anyósomékhoz ugyancsak4 napra. "

Most miért nem?

Nagymama vagyok. Az unokáim 170 km-re tőlünk.

Rengeteget jártunk/járuk ma is, a már kiskamaszokhoz.

A gyerekek 1 éves koruktól rendszeresen nálunk vannak 1-2 hétre is EGYEDÜL, gond nélkül, boldogan. 4 éves koruktól visszük magunkkal EGYEDÜL kempingezni. Imádjuk egymást.

Bizalom kell és van, ez a lényeg.

Amennyiben bízol bennük nyugodtan mehet a kicsi a nagyszülőkhöz.

Én kimondottan utáltam az anyósomat, és mégis hagytam, hogy nála legyen az unokája már kicsi korában is. Igaz, nem is bíztam benne, valahol egy nyugodt percem nem volt, míg nála volt. Mégis tudtam az eszemmel, hogy a férjem felnevelésével is megbírkózott, és imádja az unokáját, joga van hozzá, hogy együtt legyen vele.

És milyen jól tettem, így maradtak emlékei a gyereknek, mert elég korán meghalt, és legalább maradt a fiamnak emléke...

Persze. Valahogy csak életben tartották a férjemet is 😝

Onnantól kezdve, hogy nem szoptattam, egész hétvégére is ott hagytuk őket, és leléptünk pihizni, randizni. Mindenkinek jót tett, egyetlen hátránya volt, hogy néha közelharcot kellett vívni értük a nagyikommandóval.

Nekem mire megszületett a gyerekem, az anyukám meghalt, így rá nem tudtam hagyni, de anyósomra bármikor, bármennyi időre ráhagytam, akár úgy is, hogy a telken voltak, ahol elég nomád körülmények voltak;)

Én ezzel úgy vagyok, ha a férjemmel minden ok, akkor miért ne hagyhatnám anyósra a fia gyerekét? A fiát is ő nevelte;)

Ráadásul anyósom az ilyen nem ritka együttlétek alatt rengeteg dologra megtanította a fiamat:D

Remélem, én leszek olyan jóban a fiaim feleségeivel, hogy rám merjék bízni a gyereküket.

Ahogy írtam, a volt férjem anyja tényleg borzasztó volt. Abban a pillanatban, hogy beléptem az életükbe, az ellenséget látta bennem.

De bőven látok olyan családokat, ahol bármelyik nagyszülő befogható, vagy éppen az apai nagyszülőkkel alakult ki szorosabb kapcsolat.

Szerintem a konkrét személyeken múlik, hogy kinél merjük otthagyni a gyerekünket.

:)

Majd visszanyal a fagyi.

Ha a kislány szereti őket, a nagyik le tudják kötni, akkor simán ott lehet hagyni, hiszen apjával megy 2 napot együtt szokja az új környezetet.

Persze, a körülményeket, a gyereket nem ismerve, bátor dolog lenne, bármit is ajánlani.

Mégiscsak önző vagy.

Valószínűleg te is leszel egyszer anyós.