Nagyon szeretem, mégsem vagyok szerelmes. Működhet? (beszélgetés)

Köszönöm, én is ebben reménykedem, mert egyébként nagyon egyformán vélekedünk az élet dolgairól, szinte mindenben egyezik az ízlésünk is.

Szó sincs erről, rendkívül tisztelem és szeretem, de nem vagyok szerelmes. Soha nem engedem, hogy vegyen nekem bármit is és ragaszkodom ahhoz, hogy közösen fizessünk, ha elmegyünk valahova, tehát nem érzem jogosnak, amit írsz, ha arra gondoltál volna, hogy kihasználom. És őszintén elmondtam neki, hogy nekem időre van szükségem, amit meg is értett, de visszaélni sem akarok a jóságával.

Adj idot magadnak, meg barmi kialakulhat :)

Nem a férfit szereted, hanem az érzést, amit ad neked.

Nálad inkább azt érezni, hogy jó lesz palimadárnak ez az ember! Ez gáz. Bocs.

Az egész egy óriási csalódással kezdődött, öt éves kapcsolatot zártam le, mert rájöttem, hogy a párom végighazudta mind az öt évet. Beledöglöttem, de elhagytam. Másfél hónap elteltével megismertem az interneten egy férfit, akivel először nagyon jól elbeszélgettünk, majd megbeszéltünk egy találkozót. Nagy volt az összhang, ezért a randi igencsak jól sikerült. Három hónapja vagyunk együtt és azt hiszem, ebben a három hónapban sokkal többet kaptam, mint az öt éves kapcsolatomban. A tenyerén hordoz, imád, elmondása szerint soha, senkit nem szeretett még így. Rendkívül figyelmes, a szex fenomenális vele, ráadásul az életcélja azonos az enyémmel, egy életet leélni valakivel békében, szeretetben és családot alapítani. Az exemet többek között azért dobtam ki, mert még öt év után sem volt hajlandó összeköltözni és napokig fel sem hívott. Jelenlegi páromat szeretem és néha rám tör a hiánya, de ha arra gondolok, hogy az előző kapcsolatomban mit éreztem, sajnos be kell látnom, hogy az szerelem volt, ez amit most érzek, még nagyon képlékeny. Igaz, még csak három hónapja vagyunk együtt, de szerintem már lángolnom kéne iránta. Életemben nem éreztem még azt, hogy a másik fél szeret jobban, valahogy minden kapcsolatomban én szerettem jobban a férfit és a vágyódás tartotta bennem a lángot. Most szó szerint minden figyelmet megkapok a páromtól és nem tudom hova tenni ezt a hirtelen jött nagy adag figyelmességet. Szinte tíz percenként üzen, naponta ezerszer elmondja, hogy szeret. Biztonságban érzem magam mellette és tudom, hogy ha vele maradok, akkor jól választok, hiszen törődő apát szeretnék a leendő gyerekeinknek. Ha továbbra sem mélyülne szerelemmé a szeretetem, amit érzek iránta, akkor is érdemes mellette maradnom, működhet? Van még rajtam kívül valaki, aki nem szerelemből házasodott?