Mivel foglalkoznál fiatal nőként vidéki kisvárosban, faluban? (beszélgetős fórum)
Az olasz ételek miatti olthatatlan ellenszenvemért valóban bocsánatot kérek.
Nem tehetek róla, így vagyok húrozva, de tényleg csúfolódtam vele.
Telitalálat a hozzászólásod!!
Nálam ott verte ki a biztosítékot, amikor valaki tapasztalatokat várt robotporszívóval kapcsolatban.
Leírta, hogy nem ért hozzá, de azért hozzászólt, és csatolt egy linket.
"Más szemében ő a szálkát
Megleli,
S az övében a gerendát
Feledi"
Ennyi!
Maximálisan egyetértek!!!
👍👍👍👍
A "pfújj" miatt engwm oktattál ki, pedig még a szmájlit is mögé tettem, hogy látszódjék, viccesen gondolom.
Akkor szó nélkül hagytam, mert nem akartam veszekedést ott.
De írtad, hogy te sosem fújjolod más ételét. Pedig dehogynem! Egyszer egész éjszakán át szidtad, fikáztad az olasz ételeket, hiába írtuk, hogy szeretjük. Míg valaki más is le nem dorongolt, nem hagytad abba.
Úgyhogy tartozol egy bocsánatkéréssel.
Két emberbe kötöttem bele, az egyiket azóta mások is utálják, a másikat meg lecsendesítette Hoxa.
Elismerem, ha nincs igazam, és bocsánatot is kérek, ha van mi miatt.
Az nem kitérés a válasz elől, ha a válasz nem az általad elvárt.
Mondod ezt pont te? Te, aki számtalan emberbe belekötött már itt a Hoxán és el nem ismeri, hogy nincs mindig igaza??
Az nem válasz, ha kitérsz a válasz elől.
Kaptál választ, csak nem fogadod el.
Válassz már másik boxzsákot.
Rendben, még egyszer, utoljára:
- nem hasonlítottam össze a munkát az étvággyal, semmi köze egymáshoz a kettőnek
- sem a munka, sem az étvágy nem a témája a hozzászólásomnak
- egyetlen dolgot kérdeztem: miért kritizálsz más embert olyasmi miatt, amit te is elkövettél? Nem egyszer, nem kétszer: sokszor.
- erre nem kaptam választ, de ahogy szoktad, elterelted a szót a valódi témáról
Nekem volt egy időben olyan ótvar munkám, hogy 1. akár a ronda gumisorjázást is szívesebben csináltam volna, 2. nem írtam meg még soha nyilvánosan, mert sokak étvágya elmenne tőle.
Bármit mondasz is, az étvágy és a munka két eltérő fogalom.
Annyi biztos, hálás vagyok azért, hogy a jelenlegi munkámat még szeretem is.
Nem ezt kérdeztem, bizonyára nem fogalmaztam meg pontosan a kérdésemet.
Semmi köze nincs egymáshoz a munkának és az étvágynak, azt hittem, hogy ez kiderül a kérdésemből.
A kérdés csupán arra vonatkozott, hogy miért engedsz meg magadnak olyasmit, amit máson számonkérsz?
Rájöttem, mi a probléma alapja. Ügyetlenül kommunikálok.
Nem a körmökkel van bajom, az egyéni és magánügy. Hanem azzal, hogy általánosítottál, miszerint mindenkinek van.
Én meg erre a másik általánosítással jöttem, miszerint az igazi csóróknak nincs.
Holott az igazság ott fetreng valahol, hogy akinek fontos, annak van.
Nem biztos, hogy igazad van.
Egyébként meg nem kötelező rajtam bosszankodni, görgess tovább.
Vagy talán, mert úgy érzed, hogy megállna a Föld a forgásában, ha nem tennéd helyre azt, aki szerinted mást mondd, mint amit te hallani szeretnél?
Ha kiírnának itt egy versenyt, hogy ki osztja a legtöbb tanácsot olyan témákban, amelyekhez a való világban soha semmi köze nem volt, de az internetről villámgyorsan keres valami szerinte releváns választ, azt toronymagasan te nyernéd.
Azt megértem, ha az otthonokban folyó munkából eleged van. Viszont, ha meg van a képesítésed, hogy betegekkel dolgozz, miért nem próbálod meg a házi betegápolás? Szépen fizet és rengeteg munkájuk van. Nem tudom, melyik város vonzáskörzetében élsz, de pld. az egyik rokonom keresett Miskolcon olyat, aki a beteg édesanyját szakszerűen ellátta volna és nem volt egyszerű találni valakit, még nagyobb összeg kifizetésével sem. A másik ismerősöm idősekhez jár, van dolga rendesen. Bankot nem robbant vele, de aligha lesz híján a munkalehetőségnek.
Különben nagyon érdekelne, melyik az a horror otthon, ahol dolgozol/dolgoztál. Ha meg tudnád küldeni priviben nagyon hálás lennék. Az egyik idős ismerősünk fontolgatja a bevonulást egy ilyen intézménybe és nem szeretném, ha ilyen körülmények közé kerülne.
Nekem is van géllakkom az én körmösöm 2000 ftért csinálja. Havi egyszer megyek. Lehet lenne rá igény, vagy műszempillát építeni mert ezek a D pillák valami iszonyat drágák. A közeli kisvárosban 6000-12000 között mozog. A póthaj felrakás is ilyen 15000-20000 technikától függően . Hozzá a hajak 50000-től több százezerig is akár.
Viszont engem nem vonz, magamon sem. Elismerem, hogy szépek ezek a dolgok de én nem biztos, hogy szeretném csinálni. Jártam kozmetikus tanfolyamra 1 évet. Kb 600 ezret dobtam ki az ablakon amikor otthagytam. Tudtam, hogy mégsem érdekel és nem akarok beruházni annyi mindenre. A többit nem próbáltam, de valahogy elképzelni sem tudom.
Egyébként jelentkeztem egyetemre, de olyan szakra ami a környezetem szerint hatalmas butaság volt és csödörből gödörbe. Szociális munka alapszakra, mert ez viszont érdekel és el tudom magam képzelni benne de a szociális szféra tényleg a legmegbecsületlenebb. ☹️ A párom szerint én csak olyan munkát akarok végezni ahol épp, hogy meglehet élni valahogy 😂
Jó pár női ismerősőm van férfi szakmával. Nekem is az egyik szakmám nem épp nőies.
Barátnőm lerakta a cnc heggesztőt, mellette valami programozói akármit. Nem sima programozás, tehát nem szimplán számítógépes programokat ír, elsősorban gépeket javít, szerel. - ez tök homály nekem. A legrővidebben úgy tudta elmagyarázni, hogy pl egy autó gyárban ha elmenne,ő írná a munkagépek programját.
Szóval igen. Sokan vannak,és egyre többen nő létükre férfi szakmával.
De a kérdésedre válaszolva, asztalos és kőműves szakmában jelenleg más nőt nem ismerek. 😅
Tanulni, tanulni, tanulni.
A jövőt senki nem tudja, de ha felkészülünk különböző dolgokra, akkor mindig lehet találni valamit/valahol, amiből meg lehet élni ideiglenesen.
Az elődeinknek sokkal nehezebb életkörülményeik voltak, a világháborúk,az értéktelen pénzek,nagyon sok estben protekcióval/összeköttetéssel lehetett munkát/megélhetést biztosítani.
Sok mindent lehet elvenni egy embertől, kivétel a tudását.
A szabadságát, a vagyonát, az otthonát, stb....stb...