Mit tennétek, ha megütne a párotok, 5 napos újszülött közös gyermeketekkel a kezedben? (tudásbázis kérdés)

:O van ilyen? nem semmi:(((((((

Nem a saját dolgaimat, érdekeimet nézném, hanem a gyerekét. Elhúznék onnan, nagyon gyorsan, hogy a gyerek is biztonságban legyen!!

Szia Kata!

A helyedben lehet, hogy ÉN keresném fel a gyámhatóságot, és töviről-hegyire, papírokkal a kezemben elsírnám, hogy mi a helyzet, kezdve a volt pároddal és a félelmeiddel!

NE gondolt, hogy ők embertelenek és csak az jár a fejükben, hogy biztos rossz anya vagy! Nem az a céljuk, hogy mindenáron elvegyék a gyereket az anyjától! Hidd el, nekem is volt már dolgom velük, más miatt ugyan, de én is rettegtem attól, hogy mi lesz ha elveszik a gyerekemet? UGYANMÁR, szó nincs ilyenről!!!!! Nagyon kellemesen csalódtam, kedvesek és megértőek voltak!

Ha felsejlik a gyámhatóság szó, rögtön minden anyának ez fordul meg a fejében először hogy azok elvennék a gyereket tőlem! NEM! Nem az a céljuk! Ők csakis a gyermekek érdekeit tartják szem előtt, és egy gyerek számára legfontosabb dolog az édesanyja!!!

Nézz körül! Sokszor még azoktól sem veszik el akik terrorban nevelik a gyerekeiket!

Nem olyan egyszerű dolog ez!!!

ez kétélű, az anyától nagyon ritka esetben vesznek el gyereket.

ami a gyejót illeti, sajnálom, hogy részrehajlásban volt részed.

Szégyen.

Szia!

Köszönöm, hogy leírtad a címet. Az anyaotthon miatti aggodalmamról korábbi hozzászólásokban írtam, hogy aggódok azért, hogy a két nem közös gyermekem apja intézkedik az ügyben, hogy a fiúk elkerüljenek tőlem. Előbb adnák oda a gyerekeket olyan szülőnek, aki tudja biztosítani a gyerekeknek a megfelelő hátteret, mint nekem. Én így tudom, de jó lenne ha nem így lenne.

Anya - Csecsemő - és Gyermekotthon

9024 Győr, Nagy Imre utca 9.

06 (96) / 413-441

Szia, mivel erre eddig senki nem volt képes én beírtam a pontos címet és telszámot, ha komolyan gondolod, ők biztosan tudnak segíteni, akár olyan helyre is elköltöztetnek ahol nem találnak meg a "kedves rokonok sem", sőt úgy tudom, jogi és egyéb segítséget is nyújtanak.

Tehát ez a kulcsa mindennek, a családja. Szerintük a fiúk tökéletes, én vagyok a tökéletlen, az oka mindennek és én váltomki a másikból mindezt, MAGAMNAK KÖSZÖNHETEM.

Anyu, meg a szomszéd idős néni, meg a mama kitalálta, hogy legyek nagyon kedves az anyóssal, akkor majd helyre jön minden.

Én komolyan azon vagyok, már mindent megtettem, amit csak lehet, még sincs változás.

Amikor megütött, eltelt pár nap és megkértem menjen pár napra haza, hogy feldolgozzam a történteket, ne utáljam meg. És a gyerekekkel tudjak nyugalomban foglalkozni, mert az a legfontosabb.

Hazament, 10 napig semmi hír nem jött felőle!

Úgy tért vissza, hogy megérdemeltem azt, hogy megütött, gondolkozzak csak el, hogy én hogy viselkedek a családjával.

Egész addig nem volt baj, amíg nem tudták, hogy terhes vagyok.

Addig utálkoztak, így nem tudták maguk mellé állítani a páromat. Azt tudnotok kell, hogy ennek ellenére sose szídtam őket, hanem csitítottam a párom, hogy várja ki, amíg maguktól elfogadnak.

Amint megtudták a babát, rögtön jönni akartak (védőnő az anyja), küldték az ételt (addig soha semmit), a vitaminokat, ha nem szedtem be mindet, a párom kiakadt, mert az ő anyja tudja mi a jó a kicsinek, én felelőtlen vagyok, ha nem veszem be mind a 6 félét.

Ha az embernek van családi háttere, olyan szülei, akik mellette állnak, könnyebben lép. Barátoktól nem várhatom el, hogy az én gondjaimat folyton a nyakukba vegyék, a mai világba mindenki azzal kínlódik.

Az ember mérlegeli mi a jó, jobb a gyerekeinek. De ezt tervezni kell, nem lehet máról holnapra csomagolni, bár van akinek sikerül. Nem a félelem, ami visszatart, akkor sose váltam volna el. Hanem nem érzem a biztos hátteret hozzá, megfelelő körülményeket.

Nem vitatkoztam, hisztiztem szülés után, nem is volt hozzá erőm, csak nagyon kedvtelen voltam.

Folyt.

Ezért is nehéz a dolog. A gyerekek szeretik, felnéznek rá. Nem napi szintem üt-ver, de az nem változtat a tényen, hogy megtörtént a dolog, megütött a saját gyengesége végett. Nem ez fáj leginkább, hanem hogy a kicsi veszélyben volt.

Sokszor ellenséges, ha a szüleivel előtte beszél telefonon. De bántja a dolog, próbál kedveskedni stb.

De sztem nem fog megváltozni, hátulról irányítják.

Tehát először próbáltam én másképp szemlélni a dolgokat, mert több helyről kaptam én lehetek a hibás, hogy ilyen a párom, mert egy nőnek kell összetartani a családot, egy nő előbb hajlik, mint törik. Próbáltam nyelni, kedveskedni.

Magamat éreztem hibásnak mindenért. Ráadásul anyu is azt fújta, biztos én vagyok az oka, én tehetek róla stb.

Anyuval sosem volt fényes a kapcsolatunk, gyerek fejjel mentem el otthonról, majd mentem férjhez.