Mit tennétek, ha megütne a párotok, 5 napos újszülött közös gyermeketekkel a kezedben? (tudásbázis kérdés)

Az a rossz a fórumokban, hogy nem látod a másik felet, miközben megosztja veled a gondolatait. Nem véltem támadásnak, csak nem ismerjük egymást, lehet hogy sérelemnek tűnt a reakcióm. Pedig nem az, komolyan!

Igazat adok Neked, én sem hagynám, hagytam volna,ha látom előre, vagy van előjele. A nagyot a W.C. ülve bántotta, mert hisztizett, hogy törölje ki a fenekét vki. Magától is megcsinálja évek óta, csak rossz passzban volt. A "párom" gondolt egyet és kinyitotta a W.C. ajtaját és bumm...én a szobába voltam, onnan futottam ki a sírásra és nagyon megmondtam a magamét, de nem üvöltöttem, a gyerekek mégjobban megijedtek volna.

A középső az ágyon ugrált a baba mellett és a konyhába voltam, apja vigyázott a picire és nem tetszett neki a dolog, lelökte az ágyról indulatból. Itt is a végkifejletet láttam...akkor betelt a pohár és megmondtam, hogy feljelentem!

Nyugi!Én bántalak,nem vádollak,csak felfoghatatlan,h valaki egy kisgyereket megüt,meglök,stb.Az meg pláne,ha az enyémet,ráadásul úgy,hogy én is mellettük állok(pl)-ezért volt a kérdés..

Ha jelentetted,és nem hagyod,h ez máskor is megtörténjen,azt jól tetted-teszed.

De...

Mostanában hogyan viselkedik veled-veletek?

(Tudom,h ez nagyon nagy tüske,és nem is igazán bocsánatos dolog,főleg úgy,hogy ő még el is hiszi magának,hogy nektek ez jár-az általa indokolt dolgok miatt,ezért írtam már az elején,h én nem tudok okosat mondani,de egy biztos..És megint magamból kiindulva:13 évet (és vele együtt mindent..)hagytam magam mögött,pedig nem volt erőszak családon belül,legalábbis nem ilyen szinten-sokkal inkább lelki,de ez nem az én fórumom..Szóval,ami nem jó,azt nem szabad erőltetni..Szerintem.Ráadásul úgy,h elég nyomós okod van a befejezésre)

De mivel nem csak beszólogatok néha,és végigolvastam az egész fórumot,tudom,h nem ennyire egyszerű,h csak mész:S

Ezt sajnálom,és segíteni sajnos nem tudok.Bátoríthatlak szavakkal,de abból gondolom van elég,nélkülem is.

Mindenesetre én nem vagyok ellenség..

Minden jót!

Gondolod, hogy csak úgy hagynám, hogy bárki is bántsa bármelyik gyermekem? Egy pillanat alatt történt az egész és nem tette zsebre, nagyon kiakadtam rajta és a nagyobbikat amikor megütötte megmondtam Neki, hogy még egy ilyen és megyek a rendőrségre. Nem mert azóta hozzájuk nyúlni, de megjegyzi nekik, hogy csak azért, mert én nem engedem.

Állítása szerint a saját gyerekét sose bántaná, de az én fiaimra rá férne a verés.

Ne gondold, ha tudom hogy i fog történni, akkor csak nézek szépen csendben és hagyom!!!

..Még annyit,hogy remélem sikerül kimásznod ebből a kicsit sem könnyű élethelyzetből úgy,hogy senki se sérüljön .

Mindenesetre kitartást,és vigyázz magatokra!

.

Elnézést,de az előbb ez lemaradt,a hirtelen támadt indulatom miatt.:|

:S

Okosat nem tudok mondani,csupán megjegyzem,h én is elváltam,és két gyerekkel léptem egy új kapcsolatba,de most is azt mondom,h csak egyszer tudnám,illetve látnám meg,h az én párom bántaná bármelyik gyerekemet is,kutya világ lenne hirtelen..Nem is értem,h te,Kata,h bírtad végignézni,ahogy a kicsi fiadat lelökte az ágyról a "párod"..

Nem tette volna zsebre,amit tőlem kapott volna..

Még magamat sem hagyom,senkinek,de a gyerekemért ölök..Az tuti..És nem is gondolok a továbbiakon..

Csak ennyi,mert okosat,illetve tanácsot nem tudok adni,csupán a véleményem kinyilvánítani..

Nyitottam utána is fórumot, ott nem szerepelt konkrétan az, hogy megütött, azt csak privát írtam meg azoknak, akik írtak nekem is.

Nem tudom mit számítanak az eltelt hónapok?

Az ember, főleg ha a gyermekei is egy légtérben tartózkodnak, nem "rúgja tökön" a másikat...

Mit oldanék meg vele?

Tényleg Kata!

Eszedbe sem jutott visszaütni?

Lehet, hogy hülye kérdés, de az első döbbenet elmúltával én ezt tettem volna!

Ne vigyorogj!

Szerintem Te is ezt tetted volna, és nem nyitnál róla fórumot 5 hónap elteltével!

Vagy tévedek?

:))

A volt férjem is ilyen típus, sejtem milyen házasságotok lehetett...

Én is kezdek leépülni, folyton fáj mindenem, magas lett a vérnyomásom (80/50 -es volt világ életemben, 170/100-as a szüléésem után)

pillanatok alatt foltokban elvörösödik a fejem és forróság önt el:(. Mindenféle csomókkal kűzdök és még sorolhatnám...a lelkiek rátelepszenek a testre.

Sziasztok.

Az én anyukámat apám 4 gyerekkel 20ezer forinttal és egy sporttáskányi ruhával tette ki az utcára.

Ilyesztő volt, de valahol örültünk mert megszabadultunk tőle.

Anyu elment egy panzióba dolgozni,cserébe kaptunk egy szobát.Nekünk szerencsénk volt a gyámügy,rendőrség ,család védelmisek nagyon mellettünk álltak.

Végül apránként rendbe hoztuk az életünket minden téren.

Sok sikert, nagyon nehéz szabadulni, de ki kell tartani!

Szia Kata!

Sajnos nagyon is jól látod a helyzetedet. :( Nekem az egyik barátnőm volt hasonló helyzetben két gyerekkel. Szülői segítséget nem kapott, előző férje pedig csak az alkalmat leste, mikor veheti el tőle a közös gyermeküket.

Anyaotthon, vagy barátoknál meghúzni magát szóba se jöhetett, mert azonnal az exférjnek ítélték volna a nagyobbikat. Utána jártunk... :( A gyámügy, gyermekjóléti nem segít kimászni ebből a helyzetből.

Az én barátnőmnek végül úgy sikerült kitörnie, hogy volt egy kis saját pénze, plusz addig keresgélt, amíg nem talált egy viszonylag jól fizető munkát. Vett fel hitelt, így tudott végül egy lakást venni. Ekkor már biztonságban voltak, nem vehették el a gyerekeket tőle.

Persze az előkészülteket a legnagyobb titokban tette...

Az anyagiakra abból a szempontból gondoltam, hogy ma már semmit nem adnak ingyen, ha megyek

Velük valahová, akkor azt muszáj jól megtervezni, mert amíg nem dolgozok, az én jövedelmem nem takarja be a gyerekek igényeit, ha mellette egy lakást, albérletet is fizetnem kellene egyedül. Szerintem elvinné az albérlet a bevételünket...

Lépni kell az embernek, az egyértelmű, de nem futhatok fejjel a falnak a semmibe, mert a gyerekeknek biztos pont kell és nem olyan egyszerű most a hárommal, bár igaz szinte magam vagyok mindenre. Megpróbálom a lehető leghiggatabban átgondolni mikor, hova és miből menjek Velük el.