Mit tennétek, ha megütne a párotok, 5 napos újszülött közös gyermeketekkel a kezedben? (tudásbázis kérdés)

Anyagi okok miatt, sosem emelnek ki a családból gyereket.

Ne a gyámhivatal segítségét kérd elsősorban, hanem a gyermekjóléti szolgálatét, majd ők közvetítenek.

A karácsonyt egyedül töltöttük, mert szerinte neki otthon volt a helye a Szüleinél. Még szent este is. Bőgtem mint egy kisgyerek. Ez időtájt jelentettem fel a volt párom, mert nem fizetett gyt.-ást és nem jött fél évig. Mondanom se kell, majdnem engem hurcoltak meg...

És ne gondolja bárki, hogy a gyámhivatal mellém állt. A jogszabályok több mint 50 évvel ezelőttiek, nem a gyerek érdekeit tartják szem előtt.

A volt férjem beleegyezése azért kellene, mert bár tény, hogy külföldre költözésnél kéri a gyámhivatal, de erről is szólnom kell neki, és nem vihetem akárhová.

Gondoljatok bele! Az anyaotthonban van jobb helye egy gyereknek, vagy az apjánál? Ha megtudná, hogy otthonba megyek, vagy nincs rendes lakás, vagy amiből eltartsam, futás lenne a gyámhivatalba, hogy veszélyeztetem a gyerekeket.

szinte magam előtt látom a gúnyos arckifejezését...

Folyt.

Eléggé eldurvultak a dolgok, nem állt szándékomban a hozzászólókat összeveszetni egymással, ha lehet ezt így megfogalmazni...

Volt aki azért támadott, mert nem írtam le a fórumon, hogy hol lakom. Volt aki csak azt fújta, hogy nem gondolkozna, csak menne.

Kicsit kibővítem a történetet:

Akit úgy ítéltem meg, privát levélben megírtam a város nevét, ahol lakunk. Sajnálatos módon volt már rá példa, hogy egy anyukára rálelt a Hoxán a volt férj és beperelte, mert leírta a történetüket, a saját szemszögéből. Én is sokáig írtam a naplóm, ez után az eset után töröltem, valamint a fotókat is.

Az agresszió akkor jelentkezett a kapcsolatunkban, amikor már a babát vártam. Ekkor csattant el a pofon nevelő célzattal a nagyobbik gyermekemnél, valamint amikor hazajöttünk a kórházból, akkor volt ellenséges a középsővel (2,5 éves) lelökte az ágyról, mert hangoskodott a baba mellett.

A szüleinek első unoka, amikor megtudták rögtön ránk telepedtek, mert nekik joguk van az unokájukhoz, sőt szerintük én nekik szültem.

Én időt kértem a páromtól, mikor a babát vártam, mert azzal egyet értettem, hogy fontos a békesség, de nem volt könnnyű lenyelni, hogy egész addig mindent elkövettek, hogy külön válasszanak minket. Volt minden eszköz, amit csak el lehet képzelni, azt bevetettek.

Én megértettem, hogy a páromnak fontos, hogy most végre nem utálkoznak, hanem elfogadnak, de úgy éreztem, hogy nekem nem megy ez már rögtön másnap, hogy kitalálták talákozzunk. Ezt szerintem fel kell dolgozni egy nőnek és helyre kell tenni a dolgokat. Nem mondtam soha, hogy "jó, utáltak, látni se bírtak, én meg eltiltom a babát", még mielőtt vki ezt hinné. Csak időt kértem, még várandós voltam.

Ettől fordult el a párom tőlem, mert otthon lelkileg zsarolták, és addig-addig tették a bogarat a fülébe, míg teljesen kifordult magából.

Minél inkább ellenséges és lekezelő volt, annál inkább elvette a kedvem a találkozástól. Volt, hogy kizárt a lakásból terhesen, télen jártam az utcákat, míg be nem engedett. Mert ő az úr a háznál...

Ha megkértem, hogy segítsen vmiben (nem vagyok kényeskedő, csak veszélyeztetett terhes voltam), kiakadt, hogy ő az aki keres, eltart minket, nem segít itthon, mert ez az én dolgom, ez csak természetes, hogy minden rám marad.

Folyt.

Egy császáros biztos nem, bár nemtudom!

Én két teljesen különböző szülést éltem meg, a fiamnál, ahogy mondtad járni sem nagyon tudtam, DE állni, vitatkozni, hisztizni sem, még a gyereket tartani is erőfeszítésbe került 2 hónapig! Elég erős depresszió lett rajtam úrrá, szóval ilyen állapotban az ember nem áll neki vitatkozni, hisztizni, gyerekkel a karjában, egy elég agresszív ember elé, ahogy később kiderült, korábban bántotta a két másik gyereket is!

A lányomnál már szülés másnapján tudtam volna tökön rugdosni bárkit ha nagyon muszáj, pláne ha ilyen történik!

A leírtakból ítélve Kata nem volt ilyen állapotban fizikailag, de most itt nem is az a lényeg, hanem az, hogy a férje nem ép, ha így viselkedik és EGY ANYA ezt nem tűrheti el! EGY ANYA számára a GYEREK AZ ELSŐ!!! NEM A FÉRJE, NEM A SZERELME, NEM AZ ÉLETTÁRSA, NEM SAJÁT MAGA, HANEM A GYEREKE! Mert végülis nem a gyerek kérte hogy megszülethessen! Nem Ő döntött arról, hogy élni akar! Egyik sem...

Az anyukája sem viselkedik éppen "helyesen" (nem akartam csúnyábban fogalmazni), ha hagyja, hogy a lánya a három unokával egy ilyen ember mellett élje le az életét, ki tudja még minek kitéve őket a jövőben!!! Oké, hogy együtt laktak és alig várták hogy elköltözzenek, de itt most több forog kockán én szerintem, mint az a tény, hogy anya és lánya lakva nem jönnek ki!

A gyerekekről van szó, Ők a legfontosabbak!

Kedves Kata!

Szomorúan olvastam történetedet és szívből sajnálom,hogy így alakult az életed,főleg,hogy másodszor jártál így!Kérdésem hozzád az lenne,hogy írtad a nagyfiadat megütötte a kicsivel agresszív volt(előző kapcsolatból),mikor tette,mikor még nem volt meg a közös babó,vagy már megvolt?Nekem is 3 gyerekem van,de ha ilyen lenne a párom nem gondolkodnék a további közös életünkön!Hidd el a lehető legrosszabb megoldás,ha együtt maradsz vele!

Sajnálj, ha jól esik, de áruld már el írtál érdemi hsz-t?

Csak a mások véleményét kritizáltad!

Tessék írd le!

Mit tegyen a topiknyitó!

"Ostoba voltam, mert felvettem a kesztyűt, de azt hittem van érdemi mondanivalója." -Irja Emőci.

Én itt a fórumon már lezártam vele a témát,nekem ennek ellenére kb 20 perce olyan nevetséges üzeneteket küldözget bőszen,mindenféle cicusos és patkánymérges tartalommal,hogy szegényt már sajnálom.De ő már bánja,hogy felvette velem a kesztyűt :))) Ez a nő nagyon rosszul érzi magát,

öszintén sajnálom de tényleg.

Bocsika, a túlfejlett igazságérzetem volt a hunyó.

A vitát nem én kezdtem, az én hibám egyedül az, hogy felvettem a kesztyűt!

Innentől védjen meg mindenkit a vicsori puma!

Részemről csá!

Spin!

Nem akarok offolni, de mondd meg, hol csúsztunk el!

Ha kérdeztem, hogy mit tenne, csak gúnyolódott.

Katának jó döntést, a gyerekeknek boldog életet kívánok!

én mindkettőtök mondandóját értettem, elcsúsztatok középen ez volt a baj...néha ezért sajnálom, hogy egy netes fórumnak is vannak bizonyos határai.

Élőben sztem megértettétek volna egymást.

Kár.

De ennyi persze, mindenki tovább, és tényleg reméljük Kata a gyermekei és a maga számára a legmegfelelőbb döntést hozza, bármi is legyen az.

Ostoba voltam, mert felvettem a kesztyűt, de azt hittem van érdemi mondanivalója.

Tévedtem, csak a hsz-kat ócsárolta!

Leléptem.

Csatlakozom hozzád, részemről is vége!

A fórumnyitónak és a gyerkőcöknek minden jót!

Most jöttem vissza.....elolvatam a hozzászolásokat köztük azt is hogy én cinikusan és nagyképüen itélkeztem.

lehet vki igy érzi,de nem ez volt a szándékom.ÉN AZT TENNÉM AMIT IRTAM!!!!Többször leirtam ez az én véleményem.

Kata ha megbántottalak bocsánat,nem volt szándékos.

Tégy belátásod szerint,a te életed,neked kell eldöntened mi a jó nektek.

Részemröl ez a topik lezárva.

Jó éjt mindenkinek.

Ez vagy te!

Csak násokat tudsz kritizálni, de a véleményefdet nem mered lírni!

Bányássz tovább!

Jajjjj de nehéz a bányászok élete.... :DDDDD

Jó éjt mindenkinek!

Rendben van, fejet hajtok a véleményed elött, mely szerint primitív vagyok és ostoba!

De Te, aki ennyire okos és művelt vagy, áruld már el végre, mit tennél a fórumot kiíró helyében!?

Mert eddig csak okoskodni tudtál, érdemi hsz-od nem volt!