Mit tegyek, ha a gyerek ott akarja hagyni az iskolát? (beszélgetős fórum)

Azt hiszem kategorikusan egyikünk sem jelenthet ki semmit.

1. Nem ismerjük a gyereket

2. Pontosan a körülményeket sem

3. Nem vagyunk orvosok, csak egyszerű forumozók.

Az autizmust én hoztam szóba, mert egy színdarabban a főhős és a fórumban szereplő gyerkőc viselkedése közt sok hasonlóságot véltem felfedezni.

Ugyan, ugyan...

Azért nincs papírod róla, mert nincs ilyen baja a gyerekednek.

Az általad felsorolt tulajdonságok azért jellemzőek a gyerekedre, mert ilyennek nevelted.

Milyen szakemberek? Történt személyes találkozása velük? Vagy tünetek, leírás alapján döntötték el?

Elég gyakran tapasztaljuk neten, hogy pszich. betegnek neveznek olyan embereket, akikkel csupán nem szimpatizálnak.

A gyerek nem beteg, hanem egy neveletlen kamasz, aki azt csinál, amit akar, azzal üvölt akivel akar.

Az autizmus itt csak azért jött szóba, hogy sajnáljuk még jobban és ne kételkedjünk a szülőbe se.

Azt gondolja, hogy a megemlített autizmus esetén mindenki felteszi majd a kezét, hogy így nincs mit tenni...

Jah, hát ezt írtam. Nem jó semmi.

Szerintem csak beszélgetni akar...

És neked fontosabb, hogy mit mond a hátad mögött, mint az, hogy normális körülmények között éljen?

A tesód gyerekei is utálnak suliba járni? Ők sem haverkodnak senkivel? Ők is üvöltöznek a szüleikkel? Ők is csak elvannak otthon, mint egy here?

Azért írtam, hogy orvos állapítsa meg és írja le.

A fogyatékosságot ne úgy vedd, hogy attól a gyereked kevesebb. Fogyatékos a 18 év alatt diagnosztizált halláskárosult, vagy látáskárosult is. Attól még hallhatnak, láthatnak csak a normálistól eltérően, aminek a gyűjtőneve: Fogyatékosság

Nem tudom hogy a fogyatékosság hol és mi alapján kategorizálható,de úgy vélem ő nem tartozik ebbe a csoportba.

Az asperger az autista spektrum egy szegmense, súlyosság szerint. Szerintem rajta van a gyerek a spektrumon, de nem a fogyatékosság szintjén.

Ámbár nem az én tisztem ezt megállapitani.

Pontosan a kétélű fegyver miatt nem lett diagnosztizálva...egyik szakember azt mondta előnyére válna mert megértené hogy nem azért nem tud beiileszkedni mert "hibás". A másik szerint vissza is élhet vele és felmentésnek használhatja a szélsőséges viselkedésre...

Lehet itt is rosszul döntöttem, de úgy gondoltam, nem lesz előnyére sehol sem, ha rásütik a bélyeget.

Kiskorában is kilógott a sorból, 6 évesen is vittem pszichológushoz, azt mondták rendben van vele minden. Olyan kistudós tipus volt, sose szetette az ölelést. Nem lát a szavak mögé, nem mindig fogja fel mit okoznak az éles szavai, nemigen van benne empátia. Ami érdekli abban 11%on teljesít, de nem érti miért "kell" köszönni.

Hosszan tudnám mesélni.

Nem ugyanaz a kettő, szerintem. Több számítógép miatt elszúrt életet láttam, mint könyvek miatt elrontottat.

(Leánykám egyébként könyvmániás volt, és ma is az. Nem, nem vettem ki a kezéből, sőőőt figyeltem, mi érdekli, és körberaktam olyan témákkal. Hmmmm... lehet, hogy a számítógépes játékokkal is így kellett volna csinálnom. :) Lényegtelen. Felnőttek. Egy kis nevelt kislányom van, ő pedig még nincs abban a korban, hogy mérvadó legyen itt a véleményem.)

Kiskorában is ilyen volt?

Az asperger diagnózist nem egyszerű beszerezni, én egy valakit ismerek, aki felnőttként kapott róla papírt. Ő viszont sosem volt agresszív vagy dühöngött, csak nem értette a társadalmi érintkezés szabályait/jelentőségét, de sosem volt emiatt haragos vagy dölyfös, és nem nézte le a többieket. Nem tudom, valóban vannak erre utaló jegyek a fiadban, de ehhez azért többminden kell.

Egyébként ha meg is kapja a diagot, onnantól semmi nem fog csettintésre megváltozni, ugyanis alap szinten muszáj lesz megtanulnia az emberek között létezni valamennyire.

Kétélű fegyver, akár stigmaként is felfoghatja. Mindenképpen szakember döntsön róla, ne mi diagnosztizáljuk.

Megengedsz nekem egy kérdést?

Ha a gyereked nem a számitógép miatt gubózott volna be, hanem könyvekkel, azokat is kivetted volna a kezéből?

"és nagyon nem érdekelt volna, hogy rájön, hogy szándékos volt vagy nem."

Ez a különbség köztünk. Engem nagyon is érdekelt volna akkor is, ha én vagyok a gyerek, és akkor is, ha már felnőtt vagyok. Nálam nagyon sokat számit, hogy az a bizonyos történés miért is történt. Nem tudom annyival lezárni, hogy ez van. Nekem a kiindulópont az, hogy mi miért történt. Aztán lehet továbblépni, az ok fényében.

Ha pl. velem ezt megcsináltad volna, akkor az lett volna a kiindulópont, hogy kérek valamit cserébe, a nekem okozott kárért.

Egy kicsit álljunk meg! Ha ez a gyerek beteg, mint ahogy az édesanyja elmondása szerint erre van esély, a viselkedésed nem lenne helyénvaló megoldás én azt gondolom. Persze én az anyuka helyébe sem hagytam volna annyiban a dolgot, ha többen úgy nyilatkoztak van esély, hogy egy bizonyos betegség fennál nála.

De ha nincs betegség, csak egy elkényeztetett kamaszról van szó, aki egy füüttyentésre az anya ugrik, ez már akkor sem megoldás. Az elején kellett volna megfogni és megakadályozni, hogy eljusson idáig, egy következetes neveléssel.

Biztosan. De ez sok mindentől függ, hogy működik-e.

A gyerek - főleg a tinédzser - neveléshez kell jó adag humor. Nekem erre a számítógépes történetre nem volt szükségem, de csont nélkül megcsináltam volna, ha azt látom, hogy a számítógép miatt a fiam begubózik, és az tölti ki az életét. Nem is veszekedtem volna előtte vele évekig. ... és nagyon nem érdekelt volna, hogy rájön, hogy szándékos volt vagy nem. Történés van, hopp nincs gép, ez van. Ez a kiinduló pont. Lehet dolgozni, újat venni magának. Vagy csinálhat valami hasznosat is.

Milyen szándékos? Miről beszélsz? Csupa véletlen... megcsúszik az ember ablakpucolás közben. :)

Mindegy. Mindenki úgy oldja meg a problémáját, ahogy akarja és tudja. :)