Mit tegyek, ha a gyerek ott akarja hagyni az iskolát? (beszélgetős fórum)

Nem csak a távolság számít, hanem az is, milyen a közlekedés.

Egy kis faluból nem biztos, hogy megoldható.

Biztos én nem tudok átlagot számolni, de ha 10 tantárgyból 5-ös, egyből meg kettes, nekem sehogy nem jön ki a jeles...

55 km-t simán lehet utazni és nem kell emiatt koli. Én ismerek olyat, aki 80 km-t utazik reggel is és este is.

Miért nem megoldható nálatok?

Egyszer azt mondod, hogy a koliban a szobatársakkal nincs gond, a másik alkalommal pedig azt, hogy mindenki piszkálja.

Ki az a mindenki?

Azt is írod, hogy nagy szájú, így nekem nem életszerű, hogy pont egy nagy szájút piszkáljanak.

Nem válaszolok külön-külön mindenkinek, csak így.

A suli 55 km-re van, nem megoldható a bejárás.

Általánosban kitűnő tanuló volt, középsuliban jeles, van amelyik tárgyból alig csúszott át (amelyik tanárt nem kedveli) és van amiből dícséretest kapott (a kedvenc tanáránál).

A gyereket imádom és mindig is veszettül büszke voltam az eszére, az egyenességére. Úgyhogy nem a gyerek a púp ha már igy fogalmaztál, hanem a helyzet ami nehézségeket okoz es amit próbálnék megoldani. Lehet hogy sikertelen a módszerem ezt nem vitatom...

Papírt ő sem adott róla?

Amúgy tanulásban milyen eredményei vannak, lennének?

Úgy vettem le, a társas kapcsolatokban van problémája. Valahogy mégis meg kell keresnetek együtt egy alternatívát, ami elfogadható számára, hogy befejezhesse a sulit.

természetesen igazad van, csak az a baj ezzel - és akkor hozom a formám hogy kifogásolok - hogy máshol is hasonló helyzet fog teremtődni.

bár ne így lenne, de az eddigi tapasztalatok alapján így gondolom...mert nem csak az osztálytársakkal van ellentét közöttük, az előző osztálytársai sem keresik, mint írtam eleve nemigen vannak barátai...persze ez nem baj, ha nem lenne rá igénye, de ő maga mondta hogy hiányzik neki, pl nyáron nem volt kivel elmenjen strandra...

igazából azt látnám legjobb megoldásnak, ha albérletbe kerülne. akkor nem érezné megfutamodásnak mert a szeretett iskolából nem szakadna ki, de mégis változna a helyzet mert a kollégiumi konfliktusok megszűnnének.

ha hazajön sokkal nagyobb a változás, trauma...új beilleszkedési stressz, új alkalmazkodás, amitől ő nagyon tart.

Miért félnek sokan az iskolaváltástól?sokan megfutamodásnak érzik pedig nem az.

Mindenki kifoghat egy rossz társaságot.Ha egy felnőtt érzi magát rosszul a melójában, természetesnek vesszük,ha vált, egy gyerektől miért várjuk el a szenvedést?

Igen, karcos vagyok, ez van.

A véleményemet fenntartom: ha a gyerekednek gondja van a sulival, kolesszal, lakótársakkal, akkor igen is tenned kell valamit, hogy kiszabaduljon. Ő lehet, hogy nem tudja, hogy a váltás a legjobb opció, ezt kell neked elmondanod neki.

Ha itt 2 év alatt nem változott semmi, akkor a következő 2 évben sem fog.

Legyen veled otthon, azaz menjen hozzátok haza, hogy érezze van családja és a családja mellette áll.

Támogasd és terelgesd, segítsd át ezen a nehéz korszakon.

Legyen dolga a tanuláson kívül is.

Ne üvölts vele, ne piszkáld, hanem mindig beszélj meg vele mindent, ami rátartozik, ami nem, arról ne beszélj vele.

Nem tudom, hogy vagy az apjával kapcsolatban, de ne szidd neki és előtte, inkább ne mondj róla véleményt.

Nem fog attól téged jobban szeretni, ha szidod az apját, és ne félj, nem fog lelépni az apjával.

Azzal nem segíted, ha különböző kóklerekhez hircolod...

Mindenesetre elgondolkodtató amiket írsz...néha jó a tükör csak az élét jó lecsiszolni...

Minden más jobban érdekelne? Hmmm...ifen, van bennem egy adag szeretethiányos önzőség. Nemtom miért mert én kerek családban nőttem fel, még a szülőkre sem foghatom...🤔

Nehézne élem meg az életet, meg még csomó minden bajom van de ezt felnőttként már tudnom kéne kezelni.

Miért vállaltam gyereket? Mert akartam. Különösebb nyomós okot nem tudom hogy szoktak e keresni rá...aztán nem lettem jó szülő, sajna ezt előre nem tudhatjuk.

Milyen terveim vannak a gyerekkel? Rövidtávon annyi hogy ma felvázoltam neki minden opciót a folytatásról, hogy gondolkozzon el melyik a szimpatikus neki. Mondtam hogy bárhogy dönt én segítek benne. Nem tzdom ezt jól mondtam e? Szombaton majd átbeszéljük a dolgot személyesen is s aszerint lépek tovább. Azt nem tudom, ha maradni szeretne, mivel tudom erősíteni, biztatni mert már ezerféleképp próbáltam. Nem vagyok jó ebben se úgy tűnik.

Azt sokszor mondtam neki hogy nem várom hogy szín5ös tanuló legyen. Boldog leszek és büszke rá akkor is ha érettségije lesz. Nem a diploma teszi az embert Emberré.

Hibázok...rengeteget...nem jársz a cipőmben és más az intelligenciánk, a szívósságunk meg minden...nekem furcsa az éles szókimondásod de nem ítéllek el ezért. Ilyen vagy.

Nem, nem háklis vagyok rád, hanem egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért vállal gyereket az, aki nem akar velük foglalkozni, mert sajnos a hozzászólásokból azt olvasom ki, hogy téged minden más jobban érdekel, mint az, hogy a gyerekeddel foglalkozz.

Csak a kifogások gyártását érzem, és azt nem, hogy te segíteni próbálnál. Bármit mondott itt bárki, te rögtön elvetetted, mert már túl vagy rajta vagy egyszerűen feleslegesnek tartod...

Nem értem, hogy mi a célod a fórummal, azt meg végképp nem, hogy milyen terveid vannak a gyerekeddel...

Azért van koliban mert 55 km-re van az iskola, nincs lehetőség utazni minden nap.

Az iskolát ő választotta.

2 pszichológus és egy életvezetési coach vagy mianeve, személyes találkozás alapján, a kolis pszichológus pár honapos konzultáció után.

Kedden megyek a mostani pszichológusával beszélni, ahová egész nyáron járt. Kiváncsi vagyok neki mi a véleménye.

Nezd, én értem hogy háklis vagy rám, ámbár azt hiszem egy szóval sem bántottalak, de olyan hévvel fröcsögsz rám mintha a te gyereked nevelését csesztem volna el.

Ezzel, hogy szembesítesz a zömeben tudatomban lévő hibáimmal, a helyzetünkön nem lendítesz semmit. Persze nem is ez a dolgod, de az sem hogy lehúzz.

De ha te így könnyebbnek érzed magad, nyugodtan fröcsögj tovább a többi hozzászólónak is rólam.

Szerintem nem az a gyerek, csak anyukának könnyebb lenne, ha az lenne, mert ezzel megvonhatná a vállát, hogy ő aztán nem tud mit tenni.

Ha az én gyerekemet bántották volna valahol, akkor semmiképp nem hagytam volna ott, mert nekem fontos, hogy a gyerekem boldog és kiegyensúlyozott legyen...

FI-nak van korábbi fóruma az aspergeres témáról.

Van aspergeres ismerősöm. Ha hétköznapian fogalmaznám meg magatartását, mint kívülálló, úgy jellemezném, hogy öntörvényű. Ha fejébe vesz valamit, beszélhetsz hozzá szépen, csúnyán, nem érti meg, mert nem is akarja, csak hajtja a saját hülyeségét. Különben egyáltalán nem buta, más dologban teljesen oké.

Mennyire van a suli a lakhelytől ?

És mennyire speckó suli ez?