Lányom lelkibeteg lett az iskolától, vagy a tanárnőjétől. Mit tegyek? Szüksége van pszichológusra? (tudásbázis kérdés)

Menj be a suliba és beszélj a tanárral. Kérj tőle időpontot és kérd a "segítségét és tanácsát". Beszélgess vele.

Én sem ajánlom így első körben az iskola váltást, hiszen ha elmentek másik suliba és ott is gond lesz, onnan is eljösz?

Nem ajánlanám azt a megoldást ,hogy elmenni abból a környezetből ahonnan esetleg ered a baj!Ott kellene megoldást keresni ,vagy az okot megtalálni ,és orvosolni .

Nem szabad az élet problémáit rögtön a megfutamodással megoldani .

én is a taktikázást ajánlom: kedvesen kérj egy fogadóórát, meséld el neki, hogy miket tapasztalsz a gyereknél, és kérd az ő! segítségét és véleményét, mit is kéne tenned. Rögtön kedves, pedagógustisztelő szülő leszel a szemében.

(zárójelben csak annyit tennék hozzá: ezt a taktikát mi, pedagógusok is alkalmazzuk néhány "nehéz" szülőnél)

Az én kislányomnak az oviban voltak problémái, nem a pedagógussal hanem egy kis társával. A kislány szó szerint hülyét csinált a lányomból. Ugráltatta, magához édesgette aztán lökött rajta egyet. gyakran fájt a hasa, kivizsgáltattuk, de minden negativ lett. Bevontuk az ovónőt, a kislány anyukáját és most már iskolás de még mindig nem rendeződött a dolog.

Ha az iskolával van baj, mindenképp be kell vonni a tanitót, a nevelési tanácsadót és azt a személyt akivel konkrétan gondja van. Minél előbb annál jobb.

Sziasztok!

A tanítónénivel mindenképpen beszélni kell szerintem is és kérni kell a segítségét!Utána pedig gyakran, hetente többször is értekezni kell vele!

A nevelési tanácsadóba pedig nem holnap, hanem még ma kell elvinni a gyereket!!!!!!!!!!!!!

Az én fiamban is túlzott a teljasítési vágy és emiatt folyton izgult, de én, az első alkalom után, amikor szóltak, hogy doldozatírás előtt sírva fakadt, és fájlalja a hasát, azon nyomban fogtam a gyereket és a suliból egyenest a tanácsadóba mentünk. Ott megpróbáltak elhajtani, hogy majd beütemeznek egy pár hét múlva és felhívnak telefonon, hogy mikor érnek rá. No ekkor eldurrant az agyam, elkezdtem veri az asztalt és nagyon határozottan ragaszkodtam az azonnali segítséghez! Mit mondjak, két nap múlvára időpontot kaptunk!

Aki idáig eljut, az készüljön fel, hogy nekünk szülőknek lesz kellemetlen az első beszélgetés a pszichológussal. Kellemetlenül vájkálnak az ember magánéletében!

Ezzel együtt megérte, és ha problémánk lenne, most is odavinném a gyereket!!!!!!!!

Csemete végig utált oda menni- legalábbis ezt mondta -, de rettentően hatásos volt, hogy oda járt egy fél évig! Az ott történtekről amennyit tudok / a gyerek magáügye, hogy mennyit mesél el belőle!/nem is tudom, hogy sikerült eredményt elérniük, de az biztos, hogy mára már el is felejtettük a problémát. Bár néha igyekszem emlékeztettni rá, hogy nem ciki segítséget kérni egy szakembetől, és minnél előbb, annál jobb!

Egyébként érdekes dolgokat tudhat meg az ember a saját gyerekéről a szakmai tesztek, rajzoltatások, játékok alkalmával! Probléma esetén mindenkinek ajánlom!!!!!!!!!!!!

Na nem is hagytam magam!!!!!

Megmondam neki,hogy nem csak az én érdekem,hogy ne wc pucolóként végezze agyerek hanem az övé is.nem kell odaülnie mellé,megteszem én azt,de legalább hagyja tanulni.

Persze ,szorong nagyon,kegyetlenül le vannak terhelve(a mi időnkben nem vólt ennyi anyag-ekkora elvárás).

Egyenlőre próbálom kibeszéltetni,ha nem megy,akkor megyünk a dokihoz.

Ha nem oldódik meg a probléma azután sem, hogy beszéltél a tanítónénivel, mindenképp váltsatok iskolát. Lehet, hogy a nagyobb lányodnak bejött a tanítónéni stílusa, módszere stb...lehet h a kicsi másképp érzékeli a dolgokat. Annak idején én is egy tanítónéni miatt buktam ki teljesen, nem volt olyan hónap h ne hiányoztam volna legalább 1hetet és folyamatosan tövig voltak rágva a körmeim, és suliváltás/tanárváltás és láss csodát "megerősödött" az immunrendszerem és nem voltam már beteg nem rágtam a körmeimet és szerettem az iskolát. Szóval szerintem ne tétovázz túl sokáig...hogyha pár ilyen alkalom előfordul azután is h beszéltél vele, akkor mindenképp váltsatok, ne várd meg, míg teljesen tönkre megy a kislányod lelkivilága és egészsége.

Sok sikert!

Értelek, akkor a kislányod elsősorban magának szeretne bizonyítani! Ez jó, mert magától törekszik a legjobbra és nem azért, mert a szüleinek akar megfeleni.

Mégis szorong és testi tünetei vannak? Akkor lehet, hogy egy pszichológus mégis csak tudna neki segíteni.

Szerintem ne hagyd, hogy az apukája kibújjon a kötelesség alól! Ne csak a szórakozásban legyen partnere a kislánynak, hanem a tanulásban is!!!

Ne érts férre,úgy látszik nem jól fejeztem ki magam.

Az Ő elvárása sokkal nagyobb sajátmagával szemben mint az enyém.Mindenkinek bizonyítani akar,legfőképp magának.Nagy ritkán becsúszik a 2 vagy 3-akkor sem bántom-szegény reszketve jön haza,hogy mit szólunk.Annyi a válaszom,hogy majd kijavítod.Én azt is elmondtam neki,hogy nagyon büszke vagyok rá,mert én sosem vóltam ilyen jó tanuló(én közepes vóltam).Ha kell együtt tanulunk,tulajdonképp újra kezdtem vele az álltalános iskolát.

Sajnos ez a stresszes tulajdonság családi adottság is nálunk.

Az apukájától külön egy új kapcsolatban élünk-az apja sokszór próbálja ellenem hangolni-marhaságokkal tömi az agyát.Tavaly már arra is képes vólt,hogy mikor jött érte,közölte velem,hogy jó lenne ha rászoknék mikor náluk van a gyerek nem visz tanulni valót-és ezt még a gyerekkel is megbeszélte,hogy így lesz.

Na elmondtam az utcán mindennek,-na persze és mit mondok minden második héten hétfőn a tanárnak,hogy azért nincs felkészülve a gyerek,mert az apjánál vólt hétvégén.Röhej.

Arról nem is beszélve, hogy az egészsége is rámehet!!! Ez tényleg nem játék!

Tünde: Nekem is meg vannak a magam elvárásai a gyerkőccel kapcsolatban és olyan nehéz megtalálni az arany közép utat!!!

Sokszor agyalok, hogy valyon nem vagyok-e túl szigorú vagy túl engedékeny. De az biztos, hogy a gyerek jelzi ha sok, olyankor lazítok a gyeplőn... :) Szerencsére nem szorong, jó kedélyű!

Szerintem egy kicsit lazábban kellene kezelned a tanulást, nehogy később a gyerek igya meg a levét.

Mit érsz vele, ha kítűnő ugyanakkor kész idegroncs szegény. (Ezzel nem megbántani akartalak.)

Én is azt tanácsolom, hogy kedvesen, őszintén, nyitottan beszélj a tanárnővel. Neki is érdeke, hogy a gyerek örömmel, jó hangulatban menjen iskolába. Egy szorongó gyerekkel nehezebb együtt dolgozni, arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb a kislányod teljesítményére is kihathat!

Ha nem változik rövid időn belül a helyzet, akkor a helyedben másik iskolába vinném.

Egyébként én is most pszhiológuson gondolkodom a lányommal kapcsolatban.Mosmár belekerűlt 12-13 évesen a serdűlőkorba,igazából nem is a tanárokkal-személyekkel van gondja,hanem magával a tanulás mennyiségével.Mivel maximalista ezen a téren nehezen éli meg a kudarcot,így saját magával szemben is nagyon nagy az elvárása.Azt is tudja,hogy nekem is meg van a magam elvárása vele szemben a tanulással kapcsolatban.Ő nagyon nehezen tanul,sok módszerrel mpróbálkoztunk mire megtaláltuk a neki megfelelő tanulási taktikát.Mindezek ellenére most is kitűnő lett a félévije.

A gond amiért orvosban gondolkodom az-az,hogy most már a szervezete betegségekben jelez.Január közepétől 2 hetet vólt itthon,mert stresszből eredő vékonybél gyulladása lett.Szóval nem játék ez.Most nagyon sokat beszélgetünk,ha nem jön be akkor marad az orvos.Azt nem várom meg,hogy súlyosabb tünetei legyenek az idegeskedésének a tanulás miatt.

Napközben fenn szoktam lenne álltalában reggeltől-estig.

Neagódj,sikerűlni fog.Lényeg ne légy ideges,úgy beszéld meg vele,mintha a barátnőddel beszélgetnél(közvetlen légy).

Ja,és ha ilyen mosdatós dolgok vannak vagy bármi más,nyugodtan menj és beszélj vele.

Csak mond,hogy mesélte a gyerek és szeretnéd tudni min "hisztizett" be,hogy megbeszélhesd vele otthon.

Tudod !Csak taktikásan!!!!

Ha nem is minden nap,de kérd a tanárnénit,hogy nyugodtan írjon az ellenőrzőbe pársort ,mit tapasztalt(durcás vólt ma,sírt beszéljünk róla,stb...),vagy bátran hívjon fel.

Valószínű,hogy elis fáradt már az iskolától.Nekik nagyon nehéz még 45 percet figyelmesen végig űlni,és még a feladatokat is végre kell hajtani.Tudnál könnyíteni a dolgon ha néha-néha elkisérnéd,mert magabiztosságot adna neki.

Hű-ha.valóban valaminek történnie kellett valamikor,hogy a leányzó ennyire dacol-ellenkezik a jelenlétében.

Te!Az én lányom most 6 osztályos,alsóba vele is vóltak gondok,.Én úgy alakítottam ki,hogy szinte napi kapcsolatban legyek a tanárnénivel,külön kértem őt,hogy bármit tapasztal a gyereknél jelezze bármi módon felém és megbeszéljük itthon is és a suliban is.Az én gyerekem lett a kedvence,szülőként engem szeretett a legjobban.

Rutinos anyuka vagy Te már 5 gyerkőccel.Kitalálod úgy is ,hogyan tudnád a lánykád malmára hajtani a vizet.

Szerintem ügyes vagy Te és nagyon praktikusan meg fogod oldani a tanitónénivel.

Nem!!!Nem letolni és vádolni kell.

Mond el neki,hogy sírva megy a suliba,arról nem muszály beszélni,hogy igazából őmiatta.Lényeg,hogy kérd meg legyen vele türelmes,míg elnem múlik nála ez az időszak