Mit tegyek az alábbi helyzetben? El vagyok keseredve nagyon, mert úgy érzem, nem tudok már megbízni állítólag istenhívő emberekben... (beszélgetős fórum)

"...mennél szentebb annál zsiványabb"

Ebben van valami! Köszi, kimondtad azt, amit én nem tudtam szavakba önteni, mert ez az, amit évek óta tapasztalok.

Én vagyok beteg,mert ilyen szar emberek vesznek körül?!

Kíváncsi lennék, neked hogy állna a szád, ha téged használnának ki így!

Kedves Agi03

Mit jelent számodra a barátság? Egy viszony? Milyen viszony? Mily mértékben van benne számodra az adni akarás és a kapni akarás mérlege? Ez a gyakorlatban mennyire nyilvánul meg? Egy barátság mennyire kisajátító? Mennyire alapul önzésen? A barátságban is létezik az elengedés, vagy az már abba bele nem férő irreleváns fogalom? Egy barát nem lehet társ? Lelki, nem fizikai… Egy barátságban is ott az intimitás, ha ezt nem vetted észre, akkor Te voltál a barátja, Ő nem Neked. Mégis, mindezért nem kár. Engedd be a szívedbe a szépet, de ne követelj, mert az már úgysem működik. Amúgy is, az ember ha a kapcsolataiban önző, akkor sokkal több sérelmet vonz be, mint amennyire valójában szüksége lenne. Erről szól a fórumod. Ámen!

Zárkózott típus vagyok, és így nincs sok haverom sem. Barátnak is csak három, max. négy embert neveznék. Legalábbis, akikről azt hittem eddig, én is számíthatok legalább egyikükre, amikor nekem van komolyabb problémám, amit szeretnék elmondani, és annak is örülnék, már az is segítene, ha csak meghallgatna valaki.

Én magam az a típus vagyok, hogy aki hozzám fordul, nem küldöm el. A három-négy emberért pedig akár tűzbe is mentem volna mindeddig. Nekik elég volt egyetlen egyszer megcsörgetni, és én legalább azt megkérdeztem, hogy miért csörgetett meg?

Ma viszont nekem lett volna igazán fontos, hogy egy valaki meghallgasson. Kerestem többször mind a négy, közelebbi barátnak hitt személyt. Egész délután hívtam őket, és tudom, hogy nem dolgoznak akkor stb. tehát furcsa, hogy ennyire éppen ekkorra ennyi ideig elfoglaltak. . .

Hárman még csak meg sem csörgettek, hogy hívhatom őket. . .

Az egyik pedig pattintott, hogy nem tudunk beszélni. Pedig tudja, hogy baj nélkül nem hívnám 10x egymás után, szünetekkel. (Ha nem fontos, akkor egyszer hívjuk a másikat és várunk. . . . )

Amikor végül este méltóztatott megcsörgetni ez utóbbi, elkezdte mondani, hogy elrontottam az estéjét, meg nincs ideje a dolgaimmal foglalkozni (de persze nekem előtte volt időm őt meghallgatni, amikor neki volt fontos), ne húzzam le, stb.

Most besokalltam ettől a megtapasztalástól, hogy én eddig mindig segítettem, legalább csak meghallgattam (még ha számomra is lehúzó volt a hangulata, és semmi érdekem nem fűződött hozzá. . . ) bármelyiküket, amikor ők megtaláltak a problémáikkal. Viszont most ők, simán hátat fordítanak nekem, mondva, hogy megvan a maguk baja, stb.

Nagyon fáj, hogy ezt kellett megtapasztalnom ismét.

Ugyanis ez már a harmadik alkalom, hogy éppen olyan helyzetben hagynak magamra, amikor nekem van problémám (és csak meghallgatásra volna szükségem), és nekik nem érdekük, ha segítenek.

Úgy érzem, ezek után, hogy én is csak a saját időmet pazarolom rájuk, amikor bezzeg megtalálnak.

Lelki szemetesládának érzem magam, mintha arra használnának csak.

Úgy érzem, jobb akkor ha magamra maradok, így a saját dolgaimmal foglalkozom kizárólag, és nem kapom a pofont, hogy én szánok rájuk időt, ők pedig érdek nélkül nem.

ezt a forumot áprilisban nyitottad

te egy beteg ember vagy , ez nem normális amit csinálsz

Elsősorban fogadd el, hogy az, hogy ki mennyire úgymond rendes ember, semmilyen mértékben nem függ attól, hogy mennyire vallásos. Egyszerűen, ez nem lehet mérce. Illetve lehet, de pofára esel.

Másodsorban pedig, kicsit nyisd ki jobban a szemedet: ha valaki _egyszer_ kinyomja a hívást, nem válaszol skype-on, nem reagál a megkeresésre, akkor nem megyünk utána. Neked ez miért a sokadik alkalomra esik le?

hinni a templomban kell:D

tuti hogy nem barátság volt hanem érdekkapcsolat, azért vitt magával mert te tudtad a nyelvet ő meg nem.

:D

hát bocs hogy én világositalak fel

Bocs, de szerintem te nem olvastad végig, amit írtam.

Akkor még haverság se volt akkor sem, amikor együtt utazgattunk külföldön, stb.?

Nem arról van szó, hogy egyszer segítséget kért, és azt hittem már az alapján, hogy barátság van közöttünk!

Kedves Agi03

Most nem értem a problémádat? Ő egy barát, vagy egy társ volt? Vannak hazudós emberek, mégis ezen miért lepődsz meg? Miért csinálsz ebből vallási kérdést? Örülök, hogy csak ennyi a problémád, mármint hogy Ő nem jelentkezik, még nem árt Neked. Más az útja, nem hű az ígéreteihez. Te jó voltál, jót cselekedtél, Ámen! :)

Most erre mit lehet mondani (írni)?

Finoman fogalmazva: egyszerű és naív vagy!!

Úristen, de jó hogy neked csak ennyi problémád van!

Én eddig sem eröltettem volna magam..másik meg szomorú hogy x évesen esik le, hogy bizony minden szentnek maga felé hajlik a keze..

Tisztelet a kivételnek!

Ami sajnos kevés!

Én a helyedben erről fórumot nem indítottam volna...Isten áldása rád!

Tudod ebben az anyagi világban ez nagyon sok emberre jellemző.

Nem bízom a vallásban! Csak istenben.

Felejtsd el ezt az embert.

Ellentétben a címmel, nem kívánok általánosítani, mert az a kevés kivétellel szemben lenne unfair!

De eléggé elkeserítő a tapasztalatom a magukat "becsületesnek, Isten útján járóknak" feltüntetőkkel kapcsolatban. Most a legutóbbi tapasztalatomat osztanám meg, és kérdezném az istenhívőket, hogy mit gondolnak erről?

(Istenhívő: aki hiszi, hogy létezik egy felsőbb erő, és nem kizárólagosan keresztényekre értem.)

Volt (most már tudatosan használom a múlt időt) egy ismerősöm, aki itthon évekig vakított, látszólag istenfélő, "prédikált" nekem a szépről, jóról, helyesről, igazmondásról, becsületességről, stb. Kedves volt velem (de visszatekintve rájöttem, hogy akkor volt igazán "kedves", amikor valamiben segítségemre volt szüksége.).

Majd egyszer eldöntötte, hogy kiköltözik egy ázsiai országba...ahol azelőtt együtt is voltunk. Kért, hogy segítsek neki elintézni néhány dolgot (levelezés útján, mert bizonytalan a saját nyelvtudásában), ekkor közel tartott magához, azt hittem, barátok vagyunk. Amikor még itthon volt, kértem, hogy adjon azért majd magáról életjelet, vagyis beszéljünk néha...tehát nem azt kértem, hogy napi szinten órákat, hanem havonta egyszer. Vagyis valamilyen szinten tartsuk a kapcsolatot.

Amíg itthon volt, vetített, hogy rendben, úgy lesz.

(Közben mások nem egyszer a fejemhez vágták, hogy hogy tudok megbízni benne, hogy nem veszem észre, hogy kétszínű, kihasználó típus a vallás gúnyáját magára öltve csak.)

A kiutazását megelőző 2-3 napban már egyáltalán nem fogadta a hívásomat. Ha szám nélkül hívtam, akkor felvette, érdekes módon...de le is tette, amint megtudta, hogy én hívom.

Ekkorra persze már nem volt rám szüksége, mert elintéztem, neki amit kért.

Majd másnap írt SMS-t, hogy sajnálja, hogy nem tudtunk elköszönni... Az eszem megállt, hogy napokig hívtam, kinyomta a hívást, majd ezt hazudja, hogy nem volt lehetőség az elköszönésre telefonon sem!

Most 3. hónapja hogy kinn van. Rendszeresen van online, és azt se mondja, hogy "bakkkk". Amikor írok neki, kilép, majd pár perc múlva vissza. Ha hívom Skype-on, elutasítja ahívást és azt hazudja, már amikor visszaír, hogy nincs ideje beszélni. 3 hónap alatt nem volt 5 perce rám.

És ez nem egyedi eset...

Most kezdem megérteni, hogy "Minden szentnek maga felé hajlik a keze..." vagyis képmutató a többség.

Hogy a francba kerüljem el az ilyen embertípusokat?

Miért van az, hogy hónapok és évek kellenek nekem ahhoz, hogy rájöjjek, csak képmutató az illető és vetít?

Nagyon el vagyok keseredve, hogy vannak ilyen emberek a vallásos közegben.

Akik eddig átvertek: keresztény, muszlim, saiva...

A példában említett személy 40/N