Mit tegyek az alábbi helyzetben? El vagyok keseredve nagyon, mert úgy érzem, nem tudok már megbízni állítólag istenhívő emberekben... (beszélgetős fórum)

figyelj szerintem meg ez az egyenes jellem, tehát pl én most itt megmondom neked hogy szivesen beszélgetek itt veled, ha van időm és kedvem, de ne számits rám, mert sose tudnék a barátod lenni

sokkal egyenesebb mintha azt hazudnám hogy az leszek:D

de ez nem barátság volt, ha a barát van bajban akkor fel se merül a kérdés hogy mellette állok e:d

de attól hogy még egy csoportba jártunk nem feltétlenül kell mindenkinek hagyni magam lehuzni:D

Na, ez egy tipikusan ma már - sajnos - elfogadott hozzáállás:

- addig vagyok ismerős, amíg minden jól megy

- ha a másik élete rosszabbra fordul, akkor menekülőre fogom a dolgot, mert engem senki ne húzzon vissza

Szép jellemre vall...

(És ezt most nem személyesen Neked írom, hanem éppen a lényegre tapintottál.)

A jó és a rossz viszonylagos. Ennél fogva minden aktivitás és passzivitás is.

A passzív jó adása is lehet belső folyamat, belső aktivitás. Elképzelt példa:

Tudom, hogy a fiamnak fájni fog ha ha a kiskerére üt a játék kalapáccsal. Tudom, hogy fájni fog, de azt is, hogy erre a fájdalomra szüksége van, hogy a későbbiekben figyelmesebben viszonyuljon a dolgaihoz. Hagyom, hogy az ujjára üssön, és könnyeivel agyába égjen a fájdalom megtapasztalása.

Apránként készítem fel az éber következetes életre. Ez most nem azt jelenti, hogy egy ötkilós kalapáccsal is hagynám ugyanezt Neki.

Viszont ugyanez van az első konfliktus helyzeténél kis társa esetében, ahol is hagyom, hogy megtanulja mit ér el az erőszakossággal stb.

figyi Ági most nagyon rendes leszek. te nagyon egyedül vagy és kicsit bajban is, ami el akarsz mesélni másoknak akiket barátaidnak gondoltál

de ők nem kiváncsiak rá, mert nagyon negativ vagy nagyon visszahuznád őket

ha neked minden jó lenne az életedben, te se szeretnéd folyton egy másik ember panaszkodását hallgatni és szépen megszüntetnéd a kapcsolatot, mert lehuzna

én már szüntettem meg ilyen kapcsolatot, szerinte barátnők voltunk, szerintem csak csoporttársak, ő nagyon súlyos beteg lett, hivott keresett de mivel ez számomra megterhelő volt nem kerestem. passziv voltam, de vele jót tettem, talált olyanokat akik tényleg a barátai!

szóval ennyi, minek hazudtam volna magam barátnak amikor én nem éreztem úgy

azt meg hogy ő kapaszkodott volna belém teljesen megértettem de jobban járt igy

szoval mindkettőnkkel jót tettem de passziv voltam

Hogy lehet "Passzívan jót adni"?

Írnál egy példát? :) Köszi!

Arról olvastam, hogy valaki nehezteli azt, hogy a vélt barátja nem volt barátja - hanem csak valami fráter.

Meg azt is, hogy többször is előfordult ez - különböző vallású emberekkel.

Nem vagy Te a saját naivitásod áldozata...?

Hol olvastad azt, hogy én vallásos vagyok?

Szövegértésed nulla!

Úgy kell az embernek hozzáállni a dolgokhoz, hogy teszem a jót... és nem az a lényeg, hogy tőle kapom-e vissza...; visszakapjuk mástól másképpen...

Nem tudni, mi van a háttérben...

Ne vonj le végső következtetést.

Biztosan volt már olyan, akit te bántottál meg, csak nem tudsz róla.

Van, amikor a kenyeret nyújtó kezet harapja meg a kutya...

jaja ez itt a kulcs,

van olyan ember akinek mindenemet odaadnám és nem kérnék cserébe semmit, soha

ha ő is ezt érzi velem szemben, na nekem ott kezdődik a barátság

Hmmm... Ez igen.

Egyszer volt hol nem volt egy leány aki nagyon unatkozott, és barátokat gyűjtött. Elég zárkózott volt a szentem, ezért sok emberre keresztet vetet. Imádta ha meghallgathatott másokat, és itt a a szavaikat, kicsit Teréz Anyának képzelte magát.

Úgy gondolta ez egy befektetés lesz, és előre otthon leírta a szerződési pontjait. Naplójának címe. "barátságom alapjai".

Bár Ő úgy gondolta az a megoldás, ha önmagát mindig félretéve a másikra figyel, megadja a teljes elfogadást, ez egy olyan belső hitet eredményezett benne ami szerint ez így helyes. Ámen!

Igen ám, csakhogy kifelejtette belőle az emberi esendőséget, és azt, hogy bár a barátság alapja a meghallgatás, előfordulhat az, hogy bizony az embereknek éppen akkor van fontos dolguk amikor Neki lenne szüksége rájuk.

A leány elkeseredett, és elégette a "barátság alapjai" című jegyzet, mert abból hiányzott az empátia és a megbocsátás. Ámen!

Miután az még fel is vette, és közölte, hogy nem aktuális, ez is milyen dolog? Biztosan akkor és ott, este csak Ő tudta volna meghallgatni, még akkor is ha ezzel egy randevú romlik el... Ámen!

Utána este a barát, már kissé indulatosan közölte mi a baj... Persze erre jól meglehet sértődni, mert miért is ne? A barátság türelmetlenné tesz, kapcsolatokat hamar felrúgóssá, és indulatossá…

Lehet, hogy a barátságban nem mindig viselkednek makulátlanul az emberek, de a barát erre is figyelmeztet és nem ítél el egyből. Ámen!

kezdjük ott hogy mióta vagy egyedül? és miért ezek az álbarátságok az egyetlen kapcsolataid, ha annyira vallásos vagy menj el apácának és megszünik a család kérdés a pasi kérdés a barátság kérdés

a másik jótanácsom pedig az hogy csak akkor segits valakinek ha azt a saját örömödre teszed, és nem vársz érte semmit, tehát önzetlen.

így bármi történik is utána sose érzed kihasználásnak a dolgot

amit nem tudsz igy , azt inkább ne is add

nem kell csak azért adni és segiteni mert te vallásosnak tartod magad

Olvasd újra, amit írtam az eredeti kérdésemben.

Egyébként pedig igen, aki valóban "Isten útját" járja, az majd "bebizonyítja", aki meg besértődik egy ilyenen, abban ugyanúgy ott van a színészkedés mint abban, aki által megtapasztaltam legutóbb ezt a "szent vagyok és zsivány" dolgot.... :)