Mit mondjak, ha sok diplomás között el kell mondanom a szakmámat és ez szorongást okoz? (beszélgetős fórum)

Milyen alkalomból kellett ennyi, és ilyen különböző foglalkozású ember előtt elmondanod, hogy te "csak egy közalkalmazott vagy és mezőgazdaságban is dolgozol "maszek alapon"?

Mert ha állásinterjún voltál, akkor tuti, hogy nem előttük kellett beszélned.

Tényleg érdekel, hogy miért pont az általad felsorolt embereknek kellett beszélned a munkádról. Nincs elég képzelőerőm, hogy megfejtsem.

Tudod en is azt hittem, hogy kevés vagyok en barmihez is. Aztan "csak" OKJ képzésre mertem beiratkozni, ahol megdobbenve lattam, hogy a csoporttarsaim felenek van diplomaja es mar bocsanat, de azt sem erttem, hogy birtak eletben maradni, nemhogy diplomát szerezni.

Ugyhogy hamar leesett, hogy ezt a szintet nemhogy hozom, de messze jobb vagyok.

Lett 3 diplomam muszaki teruleten es mind diplomadijas, ill. van ket kituntetesem is.

Ne legyel kishitu te sem!!

Az nem a szakmad, hanem a munkaköröd :) én sokáig ez voltam sokáig érettségivel, majd diplomával több pénzért. Imádtam és büszke voltam rá.

Milyen sulit végeztél az érettségin túl, ez volt a kérdés :)

Mindegy, hogy miért csinálják. Szükség van rá.

Szerinted az lenne ideális világ,hogy diplomát kellene mindenkinek felmutatni?

Ha jól értem, az jelenti a problémát, hogy szorongsz.

A diploma meglétéhez valamiféle magasabb emberi értéket tulajdonítasz, amivel úgy véled, te nem rendelkezel. Amikor pedig erre nyilvánosság előtt fény derül, értéktelen(ebb)nek érzed magad másoknál, tartasz kedvezőtlen megítéléstől.

Érdemes tudatosítani, hogy mindez benned játszódik le. Azt, hogy mások fejében mi jár, nem tudhatod (de valószínűtlen, hogy ugyanaz, mint a tiédben).

Elmondhatom ugyanazt, amit az előttem szólók is: egy ember értéke nem abban mutatkozik meg, hogy milyen bizonyítványokat tud felmutatni. De gyanítom, ez nem fogja csökkenteni a szorongásodat, mert az efféle dolgok gyökere mélyebbre nyúlik vissza, minthogy idegenek vigasztaló szavai feloldják.

Uh, basszus! Ezt pont kifelejtettem. Azt hittem pedig, hogy leírtam.

Diszkalkúliás, diszgráfiás és még egyéb tanulási nehézségem van. Egy nagyon gyenge iskolában érettségiztem le a közismereti és a szakmai tantárgyból a kettes-hármas mindenből úgy lett meg, hogy hajtottam, kapartam, tepertem mindegyik tantárgyból. Most egy egyetemet, egy főiskolát pláne munka meg gyerekek mellett így nem tudnék bevállalni, főleg mikor 70 tételeket kellene tanulni 1 hónap alatt. Nem lenne meg.

Szintén szeretem a sportokat, talán van némi lexikális tudásom is, de tisztában vagyok vele, hogy ahhoz nem lenne tehetségem, hogy beszéljek órákon keresztül a nézőknek. Soha nem szerettem nagyobb plénum előtt szerepelni. Ezért a sport szeretete megmaradt hobbinak.

Én sem végzek kiemelkedő munkát, mégis büszkén csinálom, és soha nem szégyellném senki előtt.