Mit csináljak, ha őrülten magányos vagyok, nincs senkim és annyira nem látom már a saját jövőképemet, hogy úgy érzem nincs értelme semminek? (beszélgetős fórum)

Húha, próbálok mindenkinek válaszolni, ahogy épp tudok.

Egész jól vagyok már egyébként, csak akkor, amikor ezt a fórumot indítottam, nagyon ki voltam bukva. ha éreztem is valaha így, olyan régen volt az, hogy elfelejtettem milyen is ez.

Igazából szerintem minden ember magányos. Csak az nem mindegy, hogy milyen értékben.

Calathea80: Nem szoktad úgy érezni, hogy a mai világban az, ha pl valaki kedves, nem biztos, hogy sokra viszi? Én pl. a legjobban az őszinteségemet értékelem magamban. Ez eddig, azt hiszem még nem sok embernek kellett. Én kitartok emellett, mert ez erény és érték szerintem, aki szerint nem így van, az téved, véleményem szerint. Sokan vannak, akik a mai világban már bele is keverednek saját hazugságaikba, ami szerintem szánalmas. Hosszútávon kifizetődőbb, ha őszinte az ember. Mégis, olyan kevés az őszinte emberi lény. Egyébként nekem is vannak kis rafinált dolgaim, amit elhallgatok, vagy elferdítek [pl. ha vkinek ajándékot szeretnék küldeni, naná, hogy nem mondom meg :D], stb. De nem hazudok.

Jóindulatúnak, kedvesnek tartom magam. Segítek is annak, aki segítséget kér tőlem.

Mégis azon kapom magam néha, hogy talán rossz ember vagyok. De alapjáraton hiszem, hogy nem annyira, mint ahogy gyenge pillanataimban gondolom.

Nem ér nekem annyit a pszichológus, hogy órákon keresztül sétáljak miatta. :D Kegyetlenül kivoltam, azért gondoltam erre is, de megoldottam saját magam problémáját. Ez sokkal fontosabb és értékesebb is talán. :) Bár ki tudja. :D

Néha tényleg lelkileg roncsnak éreztem magam a múltban, de bízok a jövőmben és próbálkozok...

Önsajnálat? Luxus? Semmi luxust nem éreztem abban, hogy kegyetlenül fájt a szívem és a lelkem. És nem éreztem önsajnálatnak. Tudom, mikor sajnálom önmagam, de ha a világom összeomlik, nem sajnálom magam, hanem gyászolok. Meg kell gyászolni szerintem ezeket a dolgokat. Úgy talán könnyebb.

Másrészt meg úgy vagyok vele, hogy inkább sajnáljam néha önmagamat, mert senki más nem fog. Van egy arab közmondás, ami így hangzik: "Csak saját szemünk sír érettünk." És milyen igaz. Senki nincs a helyünkben, senki nem tudja átérezni fájdalmunkat, csak mi magunk. Akkor néha igenis sajnálni kell magunkat. Nekem így sokkal jobb. Csak nem szabad belemerülni sokáig. :) De megmondhatod, ha nagy hülyeség szerinted [szerintem így van. de mindenkinek más a véleménye, ugyebár:)].

Fantasya: (21.) Sajnos nem érzem azt, hogy nagy lehetőség van a kimozdulásra. Pont mostanában gondolkoztam azon, hogy ha tegyük fel városközpontban laknék, az biztos, hogy többször mozdulnék ki. De így, hogy egy óra maga az út, amíg beérek a központba, nem nagyon van kedve az embernek szerintem. [Vagy nekem legalább is. :D] Ha kp-ban élnék, sétálni is elmennék, nézelődnék, stb. De így csak akkor megyünk, ha valami dolgunk van, ügyet intézünk, ilyenek.

[Másik hozzászólásodra (26.):] Nem volt az baj, hogy én beszéltem sokat. Nem beszéltem többet, mint a másik illető. Nem ezzel volt a probléma. Kölcsönös volt minden és én is azt vallom, hogy legyen kölcsönös. Lehet, hogy néha szar volt, elmondtam, de neki is volt szar, ő is elmondta. Ez már csak így megy. De nem folyton ilyen volt a kapcsolatunk. :) Sajna nagy baj, hogy ő is olyan volt ilyen téren, mint én: ha ő mondott nekem/rólam szépet, nem hittem el neki, ha meg én mondtam neki, ő nem hitte el. Ez alapvető probléma lehet hosszútávon. :D Próbálok változtatni. Lehet okos volna, ha le is írnám ezeket és néha elolvasgatnám, gondolkoznék rajta és lehet rájönnék, hogy "jééé, tényleg ilyen vagyok." :) Próbálok változtatni, változni. :)

[Harmadik hozzászólásodra (30.):] Ma már úgy gondolom, hogy mindkettő jó, ha van. Olyan barát is kell, akit nem nagyon ismerünk, meg olyan is, akit nagyon. De a minőség fontosabb, igen. Csak mindkettőnek megvan az előnye. :D

Én azt hallottam, hogy minden pszichológusnak van valami agyi baja [beütés, akárminek nevezhetjük], azért lettem pszichológusok. Azt gondolják, hogy az ő bajuk is elmúlik egyszer, ha sok más emberen segítenek. Most senki ellen nem vagyok, félreértés ne essék, csak ezt hallottam és gondolkoztam azon, hogy lehet benne valami. :D Ismertem olyat, aki az akart lenni, neki is volt bibije. :D

bowie: Ezen én már csak nevetek. :D Nem küzdöttem le vágyamat, miszerint beszélgetnek kell valakivel. Pedig annyi volt a dolog nyitja, hogy előbb magamban elrendezem a dolgokat. Tudom, ez is egy ismerkedési stílus, oké... Csak hát azért olyan állapotban, amiben voltam, lehet nem kéne. :D

bónuszka05: Igen, az talán kéne is. Jobb volna nekem. Egészségügyileg is talán. :D

aki vagyok: Aranyos vagy. Pedig egyébként nagyon kétségbe voltam esve. Szerintem írásaimból nem is látszik, hogy mennyire. :D

pickford: Maximálisan egyet értek veled, köszönöm véleményedet. :) Csak sajnos, nagyon dühös tudok lenni a mai világra, ha arra gondolok, hogy mindenhol csak a pénzt szedik ki a zsebünkből. Nem vagyok pénzsóvár, meg semmi ilyen, csak bosszantó, hogy kevés olyan lehetőség van az életben, amiért ne kéne fizetni. De egyébként nagyon kedveszegett tudok lenni olyankor, ha egyedül megyek valahova. Olyan nyomasztó érzés számomra.

grizus: :D Ez aranyos. Én is ellenzem valahol a pszichológusokat. Csak nagyon kivoltam, és gondolkoztam azon, hogy megpróbálom. De egyébként, gáz, nem gáz, de megsúgom, hogy voltam már régebben [kiskoromban, amikor még nem tudtam nagyon ellenkezni :D]. És akkor is megmondták nekem, hogy nincs semmi bajom, csak valahogy nem megy a barátkozás. Ez így van. Majd próbálkozok valahogy. :) Egyébként ha nem akarok meggyógyulni, nem fogok. És ezen pszichológus nem tud változtatni. Ezen nekem kell. Mindenkinek magának kell. Érdekes az emberi test és elme. Kreatív embernek tartom magam, írtam régebben verseket, történeteket, imádok olvasni is, csak ezek eléggé kikoptak az életemből. Főleg az első kettő. Valahogy nem megy. Pedig olyan sok ötletem van, csak nem tudom úgy papírra vetni, mint régebben. Pedig állítólag egész jó történeteket írtam. :) Néha nem tudom miben tudnám még kamatoztatni a kreativitásomat... Rajzolnék is én pl, csak azt nagyon nem tudok. :D Nem vagyok túl fiatal. Sem türelmetlen. Csak felépítettem magamban valamit, ami leomlott. Ennyi történt nagy vonalakban. Rossz volt, szenvedtem két teljes hétig olyan szinten, mint talán még soha. Amikor az ember nem is azon gondolkozik, hogy miért fáj, hanem azon, hogy hogyan is fájhat ennyire, akkor az már egy következő szint szerintem. :D Na mindegy, a lényeg, hogy elmúlt. Boldog vagyok, hogy elmúlt. De tudod mit mondok én erre? Azt, hogy kellett nekem szenvednem ennyit. Kellett, mert kicsit olyan, mintha megváltoztam volna, ennek hatására. És ez a fajta változás már régóta kellett az életembe. :)

A magány nem azonos az egyedülléttel. Bizony, tisztában vagyok ezzel. Én magányos voltam akkor.

Living Dead: Igazad van, az állatok tényleg nagyon sokat segítenek. :) Van itt: kutya, macska, hörcsög. :D Ha rájuk gondolok, már mosolyog a szívem és ez tényleg jó. :D Nem szoktam sétáltatni a kutyánkat, mert akkora, hogy biztos elrántana már az első öt percben és rohanna világgá. :D

Köszönöm mindenkinek válaszát és a segíteni akarást. :) Aranyosak vagytok értékelem. Remélem a válasz is kielégítőnek hatott rájuk és remélem nem volt túl nagy hülyeség. :D

Nagyon kevés olyan szerencsés van, akinek nem találnának a gyermekkorában necces dolgokat.

Le kell ezeket a terheket rakni.

Inkább legyen kevés ember körülöttem, mint akár egy valaki, aki egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy egy minimális jó hangulat legyen akár. Annál még a magány is jobb.

Szerintem sokkal rosszabb, amikor az ember egy pokoli munkahelyen a semmiért gürcöl, ráadásul folyamatosan szekálják.

El kell indulni otthonról, csak a kezdet nagyon nehéz... ha megcsinálod, ez önbizalmat is ad majd.

Pszichológushoz szerintem sem kellene menni, ezerszer többet ér 5 km futás. Arról nem is beszélve, hogy némelyik pszichológus a legsérültebb lelkű. Mint az egyik kollegám... nah mindegy. Az ő lelkét kell(ene) a legjobban ápolgatni. De nem akarok általánosítani természetesen.

Én is tisztában vagyok azzal, hogy ha valaki elkezdene a gyerekkoromban turkálni, nem kicsit necces dolgokat találna, amivel tisztában vagyok, dehát ezt dobta a gép. Hozott anyaggal dolgozunk. Most meg észre kell venni azt ami szép lehet, és elindulni.

Hihetetlen, hogy állandóan a pszichológusnak tejelni külditek a népeket! Szép kis summát zsebretesznek. Ügyes! Ki van ez találva.

Próbálj felvidulni, olvass pl. Rejtő Jenőt. Vagy légy kreatív. Ha átadod magad a depressziónak, az valóban le fog húzni. Ne tedd! Mozdulj meg, magától semmi se lesz. Szerintem még nem olyan nagy a baj. Nem lehet, hogy türelmetlen vagy? Vagy még túl fiatal?

Szerintem nagyon erőt kellene venned magadon, és eljárni egy fitnes terembe. Anno amikor más városba költöztem, elindultam és ott szereztem egy igaz barátnőt, aki már vagy 8 éve barátnőm.

Ott emberek között lennél, szól a zene, mozogsz, ami alapból megdobja az ember hangulatát, szóval csak jobb lehet.

Nem tudom, az nem volt - e probléma a kapcsolataidban, barátságokban, hogy sokat beszéltél magadról? Azaz a másikról nem nagyon volt szó? Bocs, ez csak feltételezés. Szerintem egy barátságban a kommunikáció abszolute kölcsönös, és vannak kimondatlan "szabályok", amiket ha valaki megszeg, akkor az igencsak a kapcsolat végéhez vezethet. Ha valaki állandóan panaszkodik... az nagyon terhelő lehet, persze ha gondja van az embernek, akkor nyilvánvaló, hogy megosztja a barátjával, csak ne tíz tali alkalmával non stop az legyen, hogy ez folyik a csapból is.

Illetve a pozitív dolgok hangsúlyozása... mi nagyon sokat adunk egymásnak a barátnőimmel, mert meglátjuk egymásban a szépet és jót és ezt ki is mondjuk.

Aki meg kihasználós, az nem barát.

Igen, városban általában van például családsegítő is. Ott úgy tudom, vannak szakemberek, akik ilyen helyzetekben is segíteni tudnak.

Valahol írod, hogy a szakemberhez utazni is pénz.

Dehát nem dolgozol, időd, gondolom, mint a tenger, nyugodtan sétálj el. Addig is a levegőn vagy.

Az önsajnálat sokszor luxus.

Hát akkor ha ennyi bajod van, máris vannak céljaid!

Rázd meg magad, gondold át, mit tehetnél, aztán ha néha keseregsz, hát keseregsz, mindenki kesereg valamin, legalábbis a legtöbbünk élete tele van problémával, csak meg kell próbálni megoldandó feladatoknak látni őket!

Tudod, "lemehetsz hídba, de nincs aki felavat":)

Amúgy meg azért vagy roncs, mert belelovalod magad abba, hogy egy roncs vagy! Nem vagy roncs:) Isten ugyanolyan értékes termtménye vagy, mint bárki más:)

Biztos van egy csomó jó tulajdonságod.

Jóindulatú vagy? Tudsz kedves lenni? Ha valaki problémával fordul hozzád, megpróbálsz neki ésszerű keretek között segíteni? Ha akár egy is (főleg az első) igaz rád, értékes ember vagy:)

Ha egyik sem igaz rád, tessék azon dolgozni, hogy mind igaz legyen:)

Calathea80: Más baj? Csak baj van. Van pénzhiány is bőven és betegségem is van. =/ [mondom, hogy egy roncs vagyok :D]

Én nem nyavalygom, csak nagyon fáj és nem tudok mit kezdeni magammal és magányos vagyok. És nincs senkim, akivel ezt megoszthatnám.

Úgy érzem, kicsit már én sem vagyok itt magamnak. Annyira megölt engem lelkileg ez a sok "barát" aki volt eddig az életemben.

Fantasya: Azt nem merem elmondani, hány éves vagyok, mert úgy érzem, nem nagyon vesznek az emberek komolyan, ha tudják, hogy hány éves vagyok. De egyébként nem 14. :D És úgy érzem, attól még, hogy nem vagyok 40, fájhat, érezhetem magam ramatyul és érezhetem magam "máshogy". Városban élek, csak eléggé a külvárosi részen.

csorieva: Nem dolgozom. Semmihez nincs erőm.

Ez milyen tanfolyam? És mégis, kérdem én, kinek kell olyan ember, mint aki én vagyok? Talán életemben nem voltam ennyire padlón. És lehet, hogy csak másokat tennék tönkre még jobban. Mert engem már nem lehet jobban tönkretenni, de lehet, hogy másokat még igen.

andi6020: Az a baj, voltam már. Lehet, hogy kicsit több esélyt kellett volna adnom neki, vagy nem tudom, de én már nem találok értelmet az életemben, sajnos.

Dolgozol?

Én egyébként nagyon ajánlanám neked az agykontrol tanfolyamot, a Dr. Domján László félét, bár a you tubon is sok mindent megtalálsz belőle, de ottl enni egészen más. Először is kb 200 ember van egy-egy előadáson, ami 2 hétvége. azaz 4x 8 óra.

Itt biztos találsz barátokat

Szia!

Szerintem keress fel egy pszichológust, szakember tud rajtad segíteni, hogy ne lásd ilyen borúsan a dolgokat!

Ezt nem rosszindulatból mondtam!

Judit