Mindig álmodok, de miért? (beszélgetős fórum)

Én is rengeteget,és szineset,filmszerűt álmodom,de szerencsére még nem éreztem meg előre semmit.

Sokszor irigylem azokat,akik alig emlékeznek valamire,mert ez nagyon fárasztó,olyan,mintha 2 életet kéne élnem,és mindkettőben helyt állnom.

Tényleg?

Te is mindíg emlékszel mindenre?

Nem zavar téged néha a dolog?

Sziasztok,

gondoltam hogy mekérdezem mások hogy állnak ezzel a dologgal.

Szóval az alvásról és álmodásról van szó, azt mondják hogy az a normális ha az ember, általában nem is emlékszik az álmaira, és hogy, igaziból az ember alig pár percet vagy még annyit sem álmodik.

Nos most lehet hogy sokan kinevetnek, de én ezzel nem így vagyok.

Én amióta az eszemet tudom szinte kivétel nékül minden éjjel álmodok, néha teljes történeteket, amiket olykor annyira át és élek hogy amikor felébredek nem is tudom hirtelen hogy melyik valóságban vagyok. Nem nem vagyok örül vagy ilyesmi, csupán arról van szó, hogy én az álmaim minden részletére emlékszem.

Néha megálmodok dolgokat elöre, dolgokat amik a világban történni fognak, - mint pl. repülö szerencsétlenség, vagy hasonlók- és néha az álmaimon keresztül értesülök dolgokról.

Leírok egy példát is, hogy jobban értsétek mire gondolok: már pár éve volt, hogy egyik délelött otthon voltam, és bár éjjel aludtam, mégis egyik pillanatról a másikra annyira fáradtnak éreztem magam hogy alig bírtam a lábamon állni, lefeküdtem a kanapére az elöszobában, és szinte azonnal aludtam és álmodtam. Anyukámról álmodtam - aki 800km-re volt tölem- azt álmodtam hogy, eljött meglátogatni és én megmutattam neki a lakást, és egy kisebb ünnepséget is csináltam neki a magyar barátaimmal, és volt egy hegedüs aki anyukám kedvenc dalát játszotta, és hírtelen nagyon sírtam álmomban, nem akartam anyukámtól elbúcsúzni , és azért könyörögtem hogy bocsásson meg hogy ilyen messze vagyok töle, arra kelltem fel, hogy a könnyeimtöl csupa nedves volt a párna és a melkasom nagyon fájt, alig kaptam levegöt. Ekkor tudtam hogy baj van otthon, de bevallom nem mertem otthon felhívni, azt gondoltam biztos butaság, de a szívem méllyén tudtam hogy nagy a gond. Másnap reggel telefonált apu, és a hugom hogy elözö nap délelött - kb. pont amikor álmoddtam- anyukámnak infakrtusa volt, és a kórházban van. Nem lepett meg a dolog mert, éreztem elöre, de nem akartam elhinni. Azóta anyukámat megmütötték és HÁL ISTEN jól van - kopp kopp - de ha belegondolok igen furcsa...

Amikor a páromat kérdezem ö szinte sosem emlékszik arra hogy mit álmodott, én minden éjjel álmodok és mindíg eltudom mondani nagyon pontosan hogy mi történt, hol voltam, mit csináltam, mintha tényleg igazi élmények lennének. Van hogy ha rosszta álmodom akkor, szinte egész nap még az érzések hatása alatt vagyok, olyan intenzív az élmény.

szóval ha esetleg nektek is van véleményetek, élményetek a dologgal kapcsolatban írjatok nyugodtan.