Mindent elvesztettem a depresszió miatt (beszélgetős fórum)

Te szegény, ide orvosi segítség kell. Megtudod fogalmazni, hogy mi a baj, mi a problémád? Nyilván beteg vagy, ez betegség amit kezelni kell. Muszáj lépned. Én is ölellek és próbálj erőt venni magadon.

Írj nyugodtan ide a fórumra beszéld ki magadból, de ez nem lesz elég, sajnos.

Pontosan ezt szerettem volna tanácsolni én is.

Ahogy írtad, a kórházban korábban is beállították a gyógyszereidet, egész jó állapotban jöttél ki onnét. Keresd meg a régi dokidat, beszélj vele.

Itt közöttünk jó helyen vagy, de mi bárhogyan is szeretnénk, ennél többet tenni neked nem tudunk. Itt vagyunk, támogatunk, beszélgetünk veled bármikor, de!! kell az orvosi segítség is! Ne hanyagold el.

Jaj te lány, küldök egy nagy ölelést! Szerintem ez kórházi tartózkodás nélkül nem fog menni. Kérj azonnal orvosi segíséget! Nem hallani jót a kórházi állapotokról és nem is tudom a pszichiátriák fogadnak-e betegeket, de szerintem nagyon nagy a baj. Olyan fiatal vagy!

Kérlek kérj orvosi segítséget!

Sziasztok!

Leírom a történetem, mert nincs itt mellettem senki,kinek mesélhetnék erről.

Súlyos depresszióban szenvedek. Ennek tényét sokáig nem vettem figyelembe. Nem tudtam, hogy beteg vagyok. Nem akartam róla tudni.

2013-ban kezdődött pánikrohamokkal. Először csak éjszaka, majd nappal is. Idővel már egész nap fulladtam, ideges voltam. Szervi kivizsgálásokon átestem, megkaptam a diagnózist: Pánikbetegség. A háziorvos elküldött engem és édesanyámat pszichiáterhez. Ekkor még kiskorú voltam, 15 éves. Nyugtatót írt fel, de nem szedtem őket. Meg voltam győződve róla, hogy nekem nincs ilyen bajom. A tanulmányi átlagom egyre csak romlott, a barátaimmal egyre kevesebbet találkoztam. A szüleim elváltak, mikor 18 éves voltam. Nem miattam, a kapcsolatukban történt törés, de engem nagyon megrázott. Apukámat teljesen elvesztettem azóta. Már csak évente párszor látom. Olyan mintha nem is lenne apám. Egész napokat aludtam, testi fájdalmaim voltak, nem ettem, sokat hánytam. 2017 nyarán kórházba kerültem, amit nem szeretnék részletezni. Beállították a gyógyszereimet, zoloft frontinnal amiket most már szedtem, mert a helyzet türhetetlenné alakult. A régi barátaimat már mind elvesztettem, teljes egyedül voltam. Néhány hónap elteltével segített a gyógyszer, jobban éreztem magam. Lehet, hogy volt egy kis placebo hatása is. El tudtam hagyni a nyugtatókat (nagyon féltem, hogy nem fogom tundi). 2017 végén megismerkedtem egy nagyon helyes, kedves fiúval akibe hamar beleszerettem. Végre úgy éreztem, hogy újra rendbe fog jönni az életem. Követező ősszel elkezdtem az egyetemet, volt párkapcsolatom, lettek barátaim. Közben elhagytam a gyógyszert orvosi segítséggel. Minden rendben ment az idei év tavaszáig. Nem tudom, hogy a járványhelyzet viselt meg, vagy amúgy is így történt volna. Egész nap otthon ültem, a beadandóimat elkezdtem hanyagolni, ahogy a mindennapi rutinfeladatokat is. Átvette a főszerepet ismét az alvás. A barátaimat megint kisemmiztem, de még neten keresztül is. Volt, aki közölte, hogy nem szeretné velem többet tartani a kapcsolatot, mert nem tudja kezelni a hangulatingadozásaimat. A barátommal is megromlott a viszonyunk. Akaratlanul bántottam meg sokszor, elutasítottam, hetekig nem volt köztünk semmi intim. Nyár elején el szeretett volna vinni kirándulni, de azt is elutasítottam. Nem értem miért viselkedtem így, mert nagyon szeretem, de egyedül akartam lenni, a szexre pedig rá sem tudtam gondolni. Októberben szakítottunk, mert szerinte fél éve rá sem néztem. Ez sajnos igaz volt, de nem akartam elveszíteni. Azt mondta, hogy szüneteltessük és ha jobban leszek kezdjük újra, de ő már belefáradt. Megint szedek gyógyszert, de nem érzem, hogy jobban lennék. Teljesen össze van törve a szívem, reménytelennek érzek mindent. Az egyetemet sem folytatom. Nem tudom mit kéne tenni első lépséként. Nincs senki akivel beszélhetnék, anyukám is teljesen összetört miattam. Úgy érzem, hogy teljesen magam vagyok és nem tudok ebből kimászni egyedül és már a gyógyszer sem segít. 1 hónapja nem hagytam el a lakást, 16-18 órákat alszok. Ismét lefogytam, 46kg vagyok. Meg fogok valaha végleg gyógyulni? Lesz-e szép életem? Állandóan ezekre gondolok. Nagyon kellemetlen, de egész nap hányingerem van, reggel mindig percekig öklendezem. Éjszaka sokszor ébredek fulladásra. A kinézetem is ijesztő. Mint írtam, nagyon sovány vagyok, beesett az arcom, karikásak a szemeim, látszik rajtam, hogy beteg vagyok.

Nem segítséget várok tőletek, de jól esett kiírni magamból.