Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Mindenki másnak szót fogad, csak nekünk nem a kétéves kislányunk fórum

Mindenki másnak szót fogad, csak nekünk nem a kétéves kislányunk (beszélgetős fórum)


16. Ghost👻 (válaszként erre: 14. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 26. 18:34

Pelenkázásnál nekem az jött be anno, hogy mintás pelus volt. Abból lett a varázs pelus.

Eldugtam előle. Mondtam, hogy ügyesnek kell lennie és ha kész leszünk lesz rajta valami motívum. Zsiráf, manó, kutya füle.

Mindig türelmes volt és boldogan mondta, hogy épp mi van a pelenkán.

Igaz, hogy az én lányom 22 hónaposan szokott le róla.

15. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 13. - Charlize)
nov. 26. 18:29
Voltunk ősszel, én is gyanakodtam idegrendszeri éretlenségre, de a konduktor szerint nincs ilyen probléma, nem is kellett a felmérés után többet mennünk. Szerinte játszmázik, próbálgatja a határait, de elég keményen.
14. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 11. - Ghost👻)
nov. 26. 18:10

Köszönöm! Van, hogy felemelem a hangom, de nem használ.

Az előbb pelenkázásnál megint kezdte dobálni magát, felvettem, megnyugtattam, figyelmet tereltem, így nagy nehezen be lehetett pelenkázni.

Lehet, az is a baj, hogy nagyon rám marad minden, mert úgy tűnik, még több türelem kellene.

nov. 26. 17:15

Az idegrendszeri fejlődésre hat a TSMT torna. Mi is most fogjuk kezdeni. A tornász észre is vette, hogy nem mindig csinálja meg a gyerekem, amit kérünk. Az idegrendszer fejlődéssel ez is javulhat. (Pedig egyensúlyzavar miatt kezdtünk megoldást keresni.)


A mesét 2 évesen még nem ülte végig, nem érdekelte. Kb. fél éve van csak ez, és csak este fáradtan az ölemben marad meg.

12. Charlize (válaszként erre: 10. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 26. 17:04
Mégegy eszembe jutott: TSMT torna!
11. Ghost👻 (válaszként erre: 10. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 26. 16:27

Bízz magadban! Jó anya vagy!

Mik a reakcióid?

Ha tele a púpod,nyugodtan emeld fel a hangod egy kicsit ès kérdezd meg hogy a kutya meg a macska,ez milyen viselkedés? Láttad màr anyát hisztizni,akaratoskodni stb..!?

Most kell megfogni!

10. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 6. - Ghost👻)
nov. 26. 16:13

Folyamatosan jár az agyam, ahogy olvaslak benneteket.

Talán én nem bízom eléggé magamban, vagy nem tudom elhinni, hogy számít a szavam, és ezt érzi? Nincs szinkronban a külső és a belső?

Nem tudom. Nehéz.

Szigorú is tudok lenni, ha kell, de mintha leperegne róla.

9. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 7. - Charlize)
nov. 26. 16:06

Ezek mind jók, amiket írsz. Nagyjából hasonlóan próbálok én is hozzáállni. Meseolvasást nem szereti, de azért rendszeresen próbálkozom. Néha meghallgatja a rövidebb meséket.

Testi kontaktus rengeteg, ki se bírnám, hogy ne ölelgessem, pusziljam, már amennyire hagyja:)

Zsipp-zsupp kenderzsupp is minden nap van.


Hogy következetes vagyok-e? Nagyon próbálok az lenni, szerintem 99%-ban sikerül is. Ezt én is nagyon fontosnak tartom, de valahogy mintha ő az én reakcióimtól függetlenül létezne. Sokszor úgy érzem, mindegy, mit teszek, nem befolyásol semmit.

Ha valamit 80x nem engedek meg, ő 81x is megpróbálja.

nov. 26. 15:45

Soha nem mondom, hogy ha vmi rosszat csinál, hogy “nem szeretem”. Csak azt, hogy most szomorú vagyok.


Ha dühög, szoktam mondani, hogy szeretem és várom egy ölelésre.


Ha pl. csapkod egy játékkal, vagy dobálózik vele, az a játék megy a szekrény tetejére pár napra.


Próbálom bevonni házimunkába ha van kedve, pl. bedobálja a ruhát a mosógépbe, megnyomja a gombot indítaskor, adogatja a vállfákat, stb. Ezt bírja nagyon. Így is közösen csinálunk vmit.

7. Charlize (válaszként erre: 5. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 26. 15:40

Arra mindig figyeltem, hogy ha vmit csinálunk, vmi történik, mindig beavassam a kisfiamat is. Ne csak kellék legyen a gyerek a családban, része legyen ő is a történéseknek.

Plusz minden este ölben olvasok neki, amíg issza az esti tejet. Testkontaktus miatt.

Sokszor engedem választani, pl. melyik gyümölcsöt kéri, melyik színű ruhadarabot vegyük fel. Tudjon döntéseket hozni és érezze, hogy számít az ő véleménye.

Voltunk Lidl-ben tűzoltósisakban, sétálni kalózjelmezben... Én élveztem. 🤣 Nem tiltok mindent, esetleg próbálok keretet szabni. Hogy OK, lehet, de eddig-és-eddig a mértékig.


Következetes vagy? Vagy néha inkább engedsz egy idő után?


Tegnap pl. vacsi előtt talált egy csokit a fiókban a kisfiam. (Ő 3 éves lesz januárban). 1 perc földönfekvős hiszti volt, de abbahagyta, mert tudta, hogy nem kapja meg. Ebben elég kiszámítható vagyok.

A Mamánál már tovább próbálkozik...

Plusz látom, hogy amikor a Mamára van bízva és az elfárad, a gyerek kezelhetetlenebb lesz egy fokkal. Érzi...


Így nehéz okot mondani, inkább szakember kellene, ha tarthatatlan a helyzet. Nálunk sincs nyugi mindig, de vállalható.

A bölcsi, a közösség is sokat segített nekünk.

6. Ghost👻 (válaszként erre: 4. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 26. 15:26

Beszélgess vele sokat az ő kis szintjén.

Mond el neki vagy játszátok el hogy ez a viselkedés téged elszomorít. És ha a királynő szomorú akkor mindenki szomorú.

Ne példálozz hogy a kis Luca vagy Józsika milyen ügyes, mert azzal nem lesz jobb, csak tönkre vágod az önbizalmát.

Ha büntetsz mindig tudja hogy miért és hogy mennyi ideig tart, de azonnal ne 2 óra múlva.

Kell a szigor is!

5. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 3. - Charlize)
nov. 26. 14:39

Ezeket mi is alkalmazzuk. A különbség annyi, hogy ő akkor is csinálja, ha nem fáradt.

Ha fáradt, az más, azokat a hisztiket fel se veszem, akkor egyből megyünk aludni. A napirendünk tök jól kialakult szerencsére.

Vida Ágit is kívülről fujom:) Mondjuk ő azt írja, hogy akkor fogad szót a gyerek, ha megbízik a szülőben, és tudja, hogy a szülő az ő érdekében kér dolgokat.

Akkor az én gyerekem nem bízik bennem/bennünk? De miért?

4. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 2. - Ghost👻)
nov. 26. 14:36

A sarokban nem marad ott, és hiába büntetem, ugyanúgy csinálja tovább.

Ha éppen nincs feszkó, akkor tündéri, okos, édes.

Próbálom magamban keresni a hibát (nyilván van is), de nem tudok rájönni, hogy mitől nincs előtte semmi tekintélyem.

nov. 26. 11:03

Az én kisfiam csak akkor ilyen, ha fáradt. Olyankor leállunk a “művelettel”, simizem, ha hagyja, beszélgetünk vmiről, megpróbáljuk kitaláni, miért nem jó neki az, amit én akarok, és hogy lehetne mégis jó, plusz figyelem elterelés hadműveletet vetek be, ha eszembe jut vmi, stb.

Mondókát kezdek, vagy ha öltözünk, az ablakban az autókat figyeljük, jön-e a papa, vagy fürdéskor kitaláljuk, melyik játék jöhet vele a vízbe, rögtönözni kell. Plusz le kell küzdenem, hogy én is kibukjak, muszáj kedvesnek és nyugodtnak maradnom. Na ez a piszok nehéz!


Esetleg Vida Ágnest próbáld olvasni, akár megkeresni:

[link]


Bár ezen lehet, hogy túl vagy...


Az idegenek meg ne érdekeljenek! Akinek van gyereke, az meg fog érteni, a többiek véleménye meg nem releváns.

nov. 26. 11:02

Az én lányom ugyanezt csinálta.

Büntettem.

Játék elkobzás, sarokba állítás.

De ha ügyes volt akkor pedig jutalmaztam .

9 éves. Műsor a mai napig van, főleg ha jön valaki, de már egy nézésből tudja, hogy mikor kell abbahagynia.

Magyarázd el neki, hogy a világ nem körülötte forog és nincs olyan hogy akarok. Maximum szeretnék.

nov. 26. 09:16

Ez így van már nagyon régóta. Pár hónapos kora óta gond az öltözés, pelenkázás, minden, ami kötelező. A bölcsiben, mamánál mintagyerek, velünk földhöz veri magát, felesel, ha mosdatni akarom, és nem akarja, feszíti, rángatja magát, képes lenne ilyenkor szétverni a saját fejét, ha hagynám. Ez is pici kora óta így van.

Olyan, mintha minket nem venne felnőttszámba.

Persze én kapom a műsor 99%-át, en csinálom a kötelező dolgokat.

Pedig nem ebgedek neki, végül mindig meg kell mosakodni, fel kell öltözni, amivel nem játszhat, azzal nem játszhat, szóval kezelem, de nagyon fárasztó és elkeserítő, hogy ez már egész életünkben így lesz? Olyan, mintha nem gyerekem lenne, hanem zsarnokom, akivel folyton-folyvást hadakozni kell. Az utcán minimum háromszor a földön fetreng, mert nem az van, amit ő akar, én meg nem engedek neki. Ilyenkor megvárom, amíg abbahagyja. Persze mindenki minket néz, ez a része szerencsére nem érdekel.

Olyanok tanácsait, tapasztalatait várnám, akiknek szintén hasonlóan viselkedik/viselkedett a gyereke.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook