10 hónapos kislányunkkal alig foglalkozik az apja. Miért? Ennyire nem akarta? Vagy.. (beszélgetős fórum)

az ilyen nem apa!

sajnálom:(

szerintem,ha lesz egy párod(vagy lehet,hogy van is már) még az többet törődne vele,mint az igazi...

Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mondjam-e vagy tartsam magamban... A baj egyrészt összefügg a férfiak alaptermészetével és erre könnyű ráfogni, hogy nem elég érett az apaságra, másrészt sajnos a "nemvártsággal" is összefügg. Ez a baba (aki nem mellesleg gyönyörű és egy kis mosolygós tündér!!!Megnéztem ám!) belerondított az ő kényelmes életébe ami eddig csak róla szólt. És ahogy látom egyszerűen nem is akar ezen változtatni! Te vágysz egy társra aki éppen olyan csodálatosnak látja a babád mint te. Ez a vágyakozás előbb utóbb az ő pici lelkébe is bele fog égni és hidd el nekem ezzel nem teszel jót! Ha apa nem kíváncsi arra az egyetlen apró jó dologra amit eddigi életében létrehozott hát menjen csak a haverokhoz a kocsmába... Engedd el. Sajnos nem egy esetben láttam, hogy nemvárt lányok, hogy küzdenek az apjuk szeretetéért...Pedig fordítva kéne lennie.

És a kor nem mentség vagy kifogás csak egy múlékony állapot. Az apaság pedig nem csak egy biológiai tény hanem jobb esetben egy kötelék ami persze tanulással kezdődik.

Könnyűnek hangzik de persze tudom, hogy nem az mégis hidd el nekem: ENGEDD EL EZT A FIÚT!!!!

Sok erőt és kitartást kívánok és ezeket ahogy már te is tudod bizony a kislányodból merítheted!!!!

Megnézted a képedet! Nagyon szép a kislányod. Egy percig se gondold magad rossz anyának!

Nagyon sok örömöt kívánok neked! Remélem minél előbb megoldódik a helyzet.

Az ilyen rosszindulatú megjegyzésekkel pedig nem kell törődni!

Igen, sokszor, főleg ennyi idő után, hogy semmi se hatott rá, és egyáltalán nem látszik rajta a leghalványabb igyekezet sem, kezdem elhinni, hogy ő valóban csak engem akart, a babát meg szereti nyilván, de csak kötelességből, vagy inkább azért hajtja, hogy de igen akarja és majd más lesz minden, mert tudja, hogy "ezt kell tenni". De valójában ő nem erre az életre vágyik. Hányszor kértem már, hogy ha így van, csak mondja meg, akármilyen rossz is lenne... és nem.

Hétvégén megbeszéltük, hogy leülünk nyugodtan és mindketten elmondjuk a másiknak, hogy mit szeretnénk. Ha ez sem segít már, akkor tényleg hagyni fogom. Ha szeret minket és igazán fontosak vagyunk számára, lépni fog valamit. Ha meg nem... legalább vége lesz ennek a rémálomnak, ami senkinek se jó. :( Félek remélni is. Még jó hogy itt a kislányom... jól meg is ölelgetem.

No de itt nem is ez a kérdés!

Ha nem tudsz érdemben hozzászólni, segíteni akkor felesleges bármit ideírni.

"Nekem ez a véleményem. Bocs, de ez van." :D

engem egyébként tényleg érdekelt a véleményed, és az is, hogy miért ilyen sok ember hozzáállása.

"Ne ítélkezz." :p

Pont annyira érdekel engem a véleményed, mint téged az enyém.

A fórumindító naplóját olvasva az a véleményem, hogy összetehetik a kezüket, hogy egészséges a gyermekük. Minden rosszindulat nélkül. Ha ebből az jön le, hogy bunkó vagyok, akkor sajnálom.

Legyenek boldogok, őszintén kívánom nekik, de attól még az a véleményem ami.

Ja, és itt nem fog megoldást találni a problémájára, az is tuti. Max kibeszéli magát, és ennyi.

Sok sikert mindenkinek.

Bocsánat de így nem lehet ítélkezni!

Ha az anyukája ennyire figyel erre a babára, akkor nem hiszem, hogy rossz helyre született!

És kérdés sem ez volt!

ez szimplán csak bunkóság volt!

ha valaki segítséget, tanácsot kér, és neked csak ilyen beszólás jut eszedbe, tartsd magadban. ez meg az én véleményem.

Szerintem felelőtlenség volt megszülni. Egyikőtök sem igazán érett, meg alkalmas a gyermekvállalársa.

Szegény gyerek! :(

Együtt vagyunk. Csak sok a problémánk, több okból kifolyólag (munka, a gyerekkel való kapcsolata, a velem való kapcsolata..), és mostanában sokat veszekszünk.

Összeköltözni most nem tudunk. Nincs állandó keresete, munkája lenne, de most megint úgy néz ki, hogy nem akarja.... Mármint nem akar dolgozni, nem használja ki a lehetőséget, ha akad munka. Mikor megszületett a kicsi, együtt laktunk, kb. 2 hónapig. Azért költözött el, mert már állandó feszültségben voltunk mindketten. Nem bírtam elviselni, hogy nem dolgozik (akkor épp nem volt munkalehetőség, de idővel lett volna), egész nap a gép előtt ült, filmeket nézett, vagy épp játszott az xbox-al.. Ráadásul állandóan tele tömte magát nyugtatóval, és olyankor szörnyen viselkedett meg nézett ki.... Hála az égnek azóta már nem csinál ilyeneket. Akkor jobb is volt, hogy elment. Mindenkinek.

Ha dolgozna rendesen, visszaköltözhetne, de nem szeretne, a szüleim miatt. Külön meg, ahhoz tényleg nagyon dolgoznia kéne, meg nekem is. De én csak jövőre tudok elmenni dolgozni. Addig semmikép se tudjuk megoldani.

Azt tanácsolom, hogy mondd neki, hogy mit csináljon, mit szeretne a kislányotok. pl. most hintázni szeretne, ültesd bele, és hintáztasd kicsit. Szerewti, ha közben énekelem, hogy hinta-palinta...

Szóval valahogy így.

Férjem sem tudott kezdetben mit kezdeni a fiával.

Sőt, most, hogy már lassan 2 éves a gyerek, még mindig mondom neki, hogy most mit csináljon vele: "Ott a cumisüveg, légyszi, itasd meg! Légyszi adjál neki a szendvicsből!

Légyszi most menj át vele a kisszobába, és játszatok, mert főzni szeretnék. Játszatok a puzzleval, vagy vonattal, mert azt nagyon szereti!" stb...

A férfiaknak el kell mondani, hogy mit szeretnénk, különben a legtöbbjüknek lövésük nincs róla...

Biztos szereti a lányotokat, csak egyszerűen nem tudja, mit csináljon vele...

Mikor a játszón vagytok, te vigyél egy újságot olvasgatni a padon, s hagyd, hogy az apuka menjen a hintához, csúzdához a picivel. Vagy a homokozóba (vigyél 2 lapátot, 2 vödröt, s apuka is tud építeni ;DD).(azért fél szemmel figyeld őket, s ha kell szólj, hogy így, vagy úgy jobb lenne!)