Milyen hatással volt a rendszerváltás a fiatalok életére..? SOS (beszélgetős fórum)

Szóval volt, ahol egyszerre 3 generáció rögzítette álláspontját: nagymama, anya és Subidubidu.

Beszéljünk a párttagságról: a csoportunkban két párttag volt, az egyik hármas társbérletben lakott évtizedekig, semmit sem tudott elintézni ez ügyben. 1988-ban meghalt az egyik társbérlője és így tudott a két bennmaradónak külön lakást adni a tanács és sokkal kisebb alapterületűt.

A másik párttagunk elég szegény körülmények között élt, 3 gyereket nevelt egy beteg férjjel az oldalán és állandó pénzszűkében volt.

A párttitkárunk fia és az én lányom együtt jelentkeztek a külker.fősulira: az ő fiát nem vették fel, az én lányomat igen! Akkor miről beszélünk?!?!

Azt hiszem írtam, hogy nem voltam párttag, de még KISz-tag sem.

Uniformizálás?! Ma saját magukat kényszerítik bele az emberek: mindenki rongyos farmert hord!

Mi tisztán jártunk, de elszakadt ruhánkat nagymami megfoltozta.

Egy fiatal lányka írt erre a fórumra, de kitörölték a mod.-ok, neki azt üzenem: ne menjen ki, ott sem sokkal jobb, ráadásul nagymamája szíve megszakad...

Valaki kampány-ígéretet tett, hogy a fiatalokat visszahozza külföldről. Jó lenne tudni, hányat sikerült?!

Nikike!

Hány oldalasra sikeredett a házi dolgozat? :)

Nem a felvételin múlott.

Maximum pontja lett, arra hivatkoztak, hogy nem fér bele a létszámba-gondolom nem kell ecsetelnem, hogy a kádárista gyerkek milyen felvételi pontszámot teljesítettek?

:)

Már megint én vagyok, bocs, egy kissé szakaszos a gondolkodásom, ez már a korral jár. :)

Régen sokkal keményebb volt az érettségit adó oktatás, és maga az érettségi is. Ugyanakkor könnyebb volt bejutni a felsőoktatásba, mert csak azoknak a tantárgyaknak a pontszámait vittük, amikből tovább akartunk tanulni. Ezért egy 4-es középiskolai átlagú tanulónak is nagy esélye volt bejutni, ha a 2-3 felvételi tárgyból kiemelkedően teljesített. Ma mindenből kitűnőnek kell lenni ahhoz, hogy az állami finanszírozású rendszerbe bekerülhessen valaki. Ezt azért tartom tisztességtelennek, mert nem csak a kitűnő tanulók tehetségesek, sőt: nekik esetleg csak jobb a memóriájuk, vagy többet seggelnek (bocs), de nem feltétlenül alkalmasak a választott pályára. Ebből következően megint csak ott lyukadtam ki, hogy akinek pénze van, az tanulhat... Így nagyon sok valódi tehetség elkallódik...

Engem meg a gimibe nem vettek fel elsőre, mert a jellemzésembe beleírták, hogy templomba járok és hittanos voltam. Fellebbezéssel aztán bekerültem, és onnantól kezdve nem éreztették velem a "származásom". A fősulin azért nem kaptam kollégiumi helyet, mert a szüleim állami vállalatnál dolgoztak, a fizetésük "nyilvános" volt, és gazdagnak minősültem a sok adócsaló maszek-gyerek mellett.

Voltak persze a múlt rendszernek visszásságai, ez tagadhatatlan, de akkor a tetteinknek következménye volt. A jónak jutalom, a rossznak büntetés. De a gyermeki jogok már károsan "védik" a gyereket, mert azt sulykolják belé. hogy azt csinál, amit akar, úgyse lesz belőle baja, mert gyerek... Mondd, milyen felnőtt lesz az ilyenekből? Sokszor azt érzem, hogy a törvény a bűnözőket védi...

Aztán: nap mint nap látjuk a tévében, hogy sikeres vállalkozások a körbetartozás miatt mennek csődbe, az apeh viszont a be nem folyt jövedelmek után is vastagon adóztat (ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam). Arról már nem is beszélek, hogy ez a szervezet a legnagyobb adós ma az országban, mert nem fizeti a közüzemi díjakat... na jó, már megint felhúztam magam.

Pedig akkoriban a felvételin a mai gimnáziumi 2.osztályos feladatok voltak...(múltkor került a kezembe egy '70-es évekbeli matek felvételi feladatgyűjtemény fősulira)

Hát...sz.r az élet...:P

nekem anyukám és apukám meséltek, hogy ők a 80as években kezdték az életüket.

anyukámat meghúzták érettségin, mert nem volt párttag (80as évek eleje!), munkát is nehezen talált.

szüleim kimentek bécsbe videólejátszóért és banánért, volt kispolszkink :D. éveket kellett várni kocsira, bár már szerintem a 80as években annyira nem. alámondott kalózvideószalagok, egyforma ruhák voltak, sokszor volt hiánycikk egy-egy termék.

viszont kaptak szolgálati lakást, majd az önkormányzat segített lakást szerezni. a szüleim kemény munkával, de folyamatosan gazdagodtak. rendes munkájuk mellett elkezdtek vállalkozni ( akkor már lehetett). aztán rendszerváltás:küzdünk, hogy fennmaradjunk, rengeteg dologról lemondtunk. pedig dolgos család vagyunk, és jól bánunk a pénzzel is, csak nincs annyi,mint amennyivel inflálódtak/drágultak az árak!

én mit tapasztaltam? gyerekként jó volt: turbórágó, ABC csoki, lengyel piacosok. szerettünk játszani az udvaron a többi gyerekkel. megtehettük, hogy elmegyünk nyaralni a balatonra. úgy '95ig minden évben nyaraltunk. aztán azóta tán kétszer!

én teljesen el vagyok keseredve, nem merek gyereket vállalni, bizonyos csoport meg csak szüli egymás után a gyerekeket....a diplomámmal nem tudok elhelyezkedni, viszont vezető pozícióba a közszférában felénk mostanában cserélik le az embereket alkalmatlanokra, akiknek köze sincs az adott területhez! a létbizonytalanság idegőrlő, hitel (sokaknak duplájára nőtt a törlesztő - nekünk is párommal), kizsákmányolás, munkanélküliség(cukor itthon mindenki tudja mennyi, németországban 180 ft!-ahol fényévekkel jobban keresnek, itthon nem akarnak bejelenteni stb stb) a legkegyetlenebb ez a létbizonytalanság.

rengeteg ismerősöm kint él, és reményeim szerint 2-3 hónapon belül én is kint fogok élni és a szakterületemen dolgozni.mert nem bírom, ami itthon van, nem is érzem, hogy megbecsülnének, a politikai vezetés hülyének nézi az embereket, mi meg csak tűrjük. nem tudok 1 évre előre sem tervezni! munkahelyen állandó rettegés van, hogy kiket fognak kirakni, leépíteni stb stb...

viszont pozitívum, hogy szólásszabadság van (igaz a tv-nek, újságnak nem hiszek :D), hogy hatalmas a választék minden területen, rengeteg szórakozóhely van, internet van, külföldről, kinti eseményekről könnyebb tájékozódni. mozogni is könnyebben lehet, már európában útlevél sem kell, elég csak a személyi a legtöbb helyen.

egyébként javaslom megnézésre a moszkva teret (rendszerváltásról, fiatalokról). nekem nagyon átjött a hangulata. igaz kicsi voltam még akkor, de azért sok dologra emlékszem :)

Anyámat nem vették fel rögtön a TF-re mert nagyapám kuláknak volt minősítve.

ahogy régen, most is árnyaltabbak azért a dolgok...

Röviden:

- a gyárakat, üzemeket, irodákat, szövetkezeteket megszüntették, - emberek ezrei kerültek az utcára.

(Tegye fel a kezét, aki ott állt velem a kb 1 km-es sorban a Reiter F. úti Munkaügyi Központ előtt minden hónapban!) Vártuk a címeket, az ajánlatokat, 86 helyre adtuk be az önéletrajzot, de nem tudtunk elhelyezkedni.

- kikerültek a srácok a suliból, szintén nem tudtak elhelyezkedni.

- Nincs munkahely, nincs állás, nincs fizetés.

- Elbocsátották a jó szakembereket, kivonták a szalámiból, párizsiból, felvágottakból a húst, a tejből a tejet, tönkre kalapáltak mindent, ami szép volt és jó.

- Békében, nyugalomban éltünk, a 80-as években pedig már szabadon utazhattunk, nem voltak koldusok az aluljárók lépcsőjén és nem voltak hajléktalanok. Még a munkás szállásokat is megszüntették, - munkás ugyan volt, csak munkahely nem.

Nyugodtan, fegyelmezetten, vidáman ünnepelhettünk, nem zavarta senki az ünnepi beszédet.

- Lesült a pofánkról a bőr, amikor vad motorosok berregéssel zavarták szeretett Kosáry Domokos professzor Úr ünnepi beszédét!

- Nem volt sztrájk, Karácsonykor haza tudtak utazni a vidéken élők. Nem tudom, hogy nyelvcsapásonként fizették-e a sztrájk vezetőit. Minden esetre most Karácsonykor érdekes módon nem sztrájkoltak a vasutasok.

- Az emberek szerették egymást, nem mentek hőbörögni az utcára.

Én elmondhatom, hogy éltem egy kis békében, biztonságban, persze amíg volt állásom, munkahelyem. Nem voltam párttag, KISz-tag sem, de többször kaptam igazgatói dicséretet, és kiváló dolgozó kitüntetést, prémiumot, nyereségrészesedést, törzsgárda-jutalmat. Hogy a párttagoknak jobb volt, fel sem merült bennünk, hisz nekünk is jutott, - normálisan, emberi módon éltünk!

Valaki panaszkodott itt, hogy az ősei kastélyát, birtokait államosították, - szeretném megkérdezni, hogy ő (mint örökös) miből fizetné ki a rezsit, most, amikor családok feje alól megy a tető az iszonyú magas rezsiköltség, hitelek, törlesztések, kamatok stb. miatt.

Pocsék jelenük van a fiataloknak, de hogy milyen lesz a jövőjük, bele sem merek gondolni....

Hát ha ismered a gazdasági helyzetet,akkor nem nehéz valamit összerizsáznod.Vázolom:

1.nyaralás(minden nyáron többször is akár

1,illetve 2 hétre - manapság: jó ha akad 3 nap szabi nyárra,értsd:új vendég mosogat,fiatal vagy le vagy sz.rva,stb...)

2.lakásvásárlás(gond nélkül összerakható rá a pénz,netán ajándékba meg is kapod - ma:jó ha eladósodhatsz 25 évre egy ócska panelért)

3.megélhetés(a hiánygazdaságot nem számítva,ha valami volt és kellett,megvetted - ma: mindent a szemnek,semmit a kéznek szindrómák tömkellege...)

Na,hát akkor nem gond rizsázni szerintem...:P

4.Szórakozás: Pff...a diszkók mindig mentek,csak a zene változott.Na meg "körítés" hozzá.Ennyi.

5.Erkölcs: akkoriban könnyebb volt lázadni,mert amit most is mindenki művel,akkor is ment,csak akkor titkolták,nyíltan elítélték,ergo:könnyebb volt deviánsnak lenni.Ma extrém hülyének kell lenni,mert nincs igazán etalon.

Amikor én fiatal voltam, és kikerültem az iskolából, oda mentem dolgozni, ahova akartam, hisz minden irodaház, üzem, gyár stb. épülete előtt tábla jelezte, hogy milyen felvétel van. Nem voltam párttag, de szakszervezeti beutalóval minden évben 2 hétre el tudtam utazni. Ha már utazásról van szó, minden évben el lehetett utazni külföldre az IBUSz-szal, és 2 évenként rokoni meghívással. Akinek nem volt rokona, meg tudta oldani.

A megállókban az üvegeket nem karcoltuk össze, a házak falát nem rondítottuk el, nem szakítottuk fel a tömegközlekedési járműveken az ülést borító anyagokat, egyedül is mehettünk este szórakozni, nem káb.szereztünk, nem ittunk alkoholt.

Gyönyörű, virágzó gazdaság volt, jól működő szövetkezetek, szép, hibátlan zöldségtermelés, állattenyésztés, - melyekben királyok voltunk.

Lakáshoz sokkal könnyebben lehetett jutni, a többgyerekes, nehéz sorsú családok tanácsi lakást kaphattak. Én is kaptam, mert 22 évesen özvegy lettem egy pici beteg gyerekkel, - sőt a telefont is bevezették. Hangsúlyozom, hogy nem voltam párttag, nem voltam még KISz-tag sem! Abban az időben el tudtam tartani a gyerekemet, öltözni, utazni, enni tudtunk és minden nyáron nyaraltunk együtt is, és a gyerektáborban mindig volt hely minimális összegért, - de ez még semmi! Ki tudtuk fizetni a rezsinket. Soha nem voltam munkakerülő, mindig volt állásom.

A lányomat taníttatni tudtam, 28 évi munkaviszony után nem rég mondtak fel neki.

Az unokám szintén tanult, de kénytelen külföldön dolgozni egy ideig, csak annyira, hogy megszerezze a szükséges összeget a családalapításra és el tudja tartani az édesanyját.

Mi nagyon jól éltünk, az apukám Németországban dolgozott. Ki alkot véleményt, és jelent ki dolgokat, anélkül, hogy ismerné a másik szüleit? Na ki? Bagoly-veréb-szindróma.

És igen, azt gondolom, hogy a szellemileg nem igényes emberek tartották bajkeverőnek az ellenálló mozgalmat, és léptek be a pártba, mert úgy jobban tudtak élni. Hogy te ebből milyen következtetéseket vonsz le a szüleidre nézve, az nem az én dolgom.

A továbbiakban nem kívánok veled beszélgetni - nem vagyok úgy nevelve, hogy egy vita közepén azzal kelljen érveljek a másiknak, hogy "te ostoba vagy", és ezt legitimnek gondoljam, szerintem ez rangon aluli tempó, és nem vagyok rá kíváncsi. Minden jót.

A véleményed nem tetszik természetesen, mert a szüleimről irsz dolgokat. Olyan emberekről, akikhez semmi közöd, nem ismered őket és ezt én nagyon gerinctelennek tartom.

A te szüleid szerinted intellektuálisabbak voltak, mert ilyen helyekre jártak?

Formabontó művészet: Jancsó filmek?

Te úgy alkotsz véleményt másokról, ahogy csak egy unintelligens ember szokott, igy kétséges számomra, hogy egy szó igazság is lenne abban, amit vetitesz magadról.

Nem fogok neked bizonygatni semmit. Akik ismerték a szüleimet és engem, azok tudják, hogy mennyire vagyunk igényesek a kultúrára.

A te szüleid lehet, hogy portásként, vagy esetleg takaritóként dolgoztak.

Mert ha annyira okosak lettek volna, akkor jól éltetek volna ti is. És szépeket mesélnél te is a gyerekkorodról. Sajnálom, hogy neked csak annyi jutott, hogy borzalmas dolgokat kellett hallgatnod a felmenőidtől. Gondolom ezért vagy most ilyen. A jó szülő nem traktálja a gyerekét felesleges borzalmakkal, azzal a szándékkal, hogy tanuljon belőle.

Gondolom te is majd igy neveled a gyereked, hogy tudja, mennyire kell intellektuálisnak lenni, ahhoz, hogy egy lelkileg megnyomoritott ember legyen.

Én lehet, hogy egyszerű ember vagyok, de nem ostoba mint te.

Azt hiszed azért, mert leirsz néhány dolgot, amelyek a kultúrához tartoznak te kulturált leszel? Tévedsz!

Nem akarlak megsérteni, de az emberi intellektusok nem egyformák. Az értelmiségiek, az intelligensebb réteg mindig is tiltakozott a rendszer hazugságai és a szellemi és kulturális elnyomás ellen. Ők jártak titkos gyűlésekre, pártolták és művelték a nem szocialista elveknek megfelelő, formabontó művészeteket, zenét, képzőművészetet, amit a rendszer egyáltalán nem finanszírozott, sőt, nem engedett. A te szüleid hány szobrászt, írót ismertek, akiknek nem engedték publikálni a műveiket, ehelyett portásként meg raktárosként dolgoztak? Szerintem sehnyat - mert ti egyszerűen egy másik réteg vagytok, és azért mert szerinted vidáman el lehet élni magasabb kultúra, szellemi szabadság és művészetek nélkül, mert elég, ha van ház, kert, munkahely, párizsi, meg évi két hét nyaralás, nagyon sok ember van, akik számára a kultúra és művészet, az irodalom ugyanúgy a hétköznapi igényszintjéhez tartozik, mint az egyszerű embereknek a panem és circensem.

Természetesen az egyszerű emberek szemében a kultúra fölösleges, úri huncutság, életükben egy kiállításra vagy egy felolvasóestre nem mennek el, mert elég nekik a tévé meg a vacsora meg a május elsejei ingyenmulatság, de nem mindenki érez és él így. Nektek a gyűlések bajkeverés, másnak meg az egyetlen módja volt, hogy kifejezze a szellemi elnyomás elleni tiltakozását.

Szóval nem ilyen fekete-fehér a dolog, hogy jól éltünk, megvolt mindenünk, aztán jóvan. Értem, hogy nem tetszik a véleményem, de nem csak egyféle ember létezik.

Fogalmazzunk úgy, hogy gyerekekkel foglalkoztam rendszerváltás előtt és után is. Amiket én tapasztalok, az egyre negatívabb, de nem a gyerek hibájának tudom be, hanem az őt körülvevő világénak.

A rendszerváltás előtt nem volt ennyi bizonytalanság és inger, amire figyelnünk kellett. Nem mondom, hogy így volt jó, mert a tudomány és technika világa ki volt zárva az életünkből. Már ami a haladást illeti. Csak annyit kaptunk belőle, amennyi a pártállamot nem veszélyeztette. A hirtelen jött "szabadsággal" azonban csak nagyon kevesen tudnak élni. Sokan az anyagi javakban való pancsolást jólétként fogják fel. A gyerekek addig soha nem látott játékokat kaptak

és a szülők mind a mai napig akkor érzik magukat eredményesnek, ha ezekkel elhalmozzák csemetéiket. Ezzel egy időben az állandó pénzhajhászás meg létbizonytalanság miatt kevesebb idő jut a velük való törődésre, és a gyerekek csak sodródnak az árral. A játékokkal nem tudnakm mit kezdeni, nem játszik velük senki, nem beszélget velük senki, ebből következően rengeteg a beszédhibás, a beszédet nem is értő gyerek. Az elhanyagolás tanulási zavarokhoz vezet, a szülő a gyereket meg az iskolát hibáztatja, időnként túlzott követelményeket állít a gyerek elé, de segíteni eszébe sem jut. Így alakulnak ki a magatartási- és önértékelési zavarok, aztán a különféle devianciák. Ezeket a tüneteket az internet még fokozza, hiszen egy csomó káros információhoz is hozzájutnak - észrevétlenül. A fent felsorolt tüneteket a kamaszkor még jobban felerősíti.

A kábítószer megjelenése még inkább súlyosbítja a problémát.

A családok a megélhetésért vívott harcban felőrlődnek, ezzel a nevelés alappillére dől össze.

A nagy demokratikus jogalkotásban rosszul értelmezik a gyermeki jogokat, a kötelességekről pedig szót nem ejtenek. Márpedig joga annak van, aki teljesíti a kötelességét. Na, ez az, amit kevesen tudnak. Ennek igazolására az iskolai problémákat tudnám felhozni, gondolom, szembesültél már ilyennel, a tévé is mutat néha.

Ennyit gondolatébresztőnek.

köszönöm mindenkinek aki írt és ír.

Holnap több időm lesz átolvasni.:)

Akkor menjünk még visszább: A nagymamám úgy született, hogy a dédimet megerőszakolta egy Német katonatiszt. A nagy szüleim gazdagok voltak. Nagy birtokuk volt, a háború után pedig semmijük nem maradt, mert államositották azt is. De újra kezdték. Ez vidéken volt. Aztán jött a forradalom, ami ugye vidéken annyira nem volt érzékelhető. Ismerek sok háborús történetet, a nagyapám 7 évig volt fogságban. Nálunk senki nem volt besúgó. 67-be költöztek fel vidékről a nagyszüleim, mert a gyerekek már itt akartak boldogulni. Pesten vettek az vidékiház árából egy telket és ott épitkeztek. saját pénzből, amit a saját munkájukból kerestek meg. Ezt a házat cseréltük el később egy panelre, mert akkor egy ilyen lakás szupernek tűnt. Tehát az állam még eddig csak elvett. Az apukám és az anyukám is rengeteget dolgozott. Volt főállásuk és mellékállásuk is. 3 gyereket kellett eltartaniuk, igy érthető. Aztán az apukám a hetvenes évek közepén belépett a pártba. Nem meggyőződésből, de ki volt úgy párttag? Azért lépett be, mert tudta, hogy előnyünk lesz belőle. Vezető beosztásba dolgozott, igy kötelező is volt.

A családom sokat mesélt, de olyan rosszakat, mint amit itt hallok sosem. Igy én annak hiszek, amiben éltem változatlanul. Még egy: az én szüleim sosem vettek részt semmilyen tüntetéseken, titkos összejöveteleken. Valószinűleg ezért nem volt nekik rossz. Arról meg senki nem tehet ha valaki saját magának rossz körülményeket teremt.

A sok munkának meg lett az ára. Fiatalon meghaltak, de minket úgy neveltek fel, hogy megpróbálták a legjobb körülményt megteremteni számunkra. Ha ez szerinted elitélendő vagy hazugság, hát legyen.

Így van, a szocializmus legnagyobb hiányossága, hogy nincs benne verseny, ami az ember alaptermészetével összeférhetetlen.

Pl. minek tanuljak jól és sokat, ha annak is lesz munkahelye, aki semmit sem csinál??

Sose fogod meggyőzni. A kádergyerekeknek sokkal királyabb életük volt, mint a többinek, és éppen ezért sokkal több pozitívumra emlékeznek.

A dolog iróniája, hogy pont ez a szocializmus óriási buktatója, az orwelli "mindenki egyenlő, de vannak, akik még egyenlőbbek".

Mert az emberi természet bizony hatalomra és harácsolásra törekszik. Ennek nyílt vállalása a kapitalizmus, és burkolt tagadása a szocializmus. Nem szép sem ez, sem az, de az egyik őszintébb.