Miért olyan nehéz a társkeresés manapság? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Miért olyan nehéz a társkeresés manapság?
Valamint a következő esélyes egy puskagolyóra. A diktátorok ritkán végzik szépen.
Miért akarsz mások életébe beleszólni? Neked attól jobb lesz?
Van amikor a gyereknek is jobb, hogy válnak a szülők! Nincs többé minden este üvöltve veszekedés, egyik szülő gyalázza a másikat stb stb.
Ismerek ilyet, a gyerek a válás óta jól tanul, barátkozik és nincs magatartási probléma.
Igenis boríthat akinek gyereke van, megteheti!
Még ha a szüleidről van szó, akkor sem lehet beleszólásuk az ő kettejük dolgába. Nyilván ha anyukádnak az a szerelem kölcsönös és jó lett volna, nem megy vissza. Nyilván, ha jó házasság lett volna, nem lesz szerelem mással, amiért elmegy. Sok probléma lehet két ember között, ritka az, amikor tényleg két összeillő ember találkozik, lesz szerelmes egymásba. Azoknál hidd el, nem olyan problémák jönnek elő, hogy mással kavarnak vagy elmennek.
És igen, az ember felelősséggel vállaljon gyereket, de nem értem, pont te írod, hogy borítson az, akinek még nincs gyereke, hiszen írtad, hogy egyik kapcsolatod sem volt jó, amiben gyereket szültél. Akkor borítékolva volt, hogy nem is lesz jobb, nem? Megsértődhetsz ezen, de mindenki követ el hibákat. Ha te is elkövetted ezeket, akkor másoktól, idegenektől vagy akár a saját szüleidtől miért nem fogadod el? Ők legalább újra egymásra találtak, nem tudom, hogy végül jó lett-e az újrapróbálkozás vagy sem, de másoknál meg olyan alap problémák jönnek, amiket nem lehet megoldani. És nem kell boldogtalanságba kényszeríteni mindenkit. Egy gyereknek is rossz, ha olyan családban nő fel, ahol viták vannak, nem szeretik egymást.
Az meg tévhit, hogy elvált szülők gyerekei csakis boldogtalanul nőhetnek fel, mert milyen rossz az. Itt az emberek hozzáállása számít, az, mennyire figyelnek a gyerekre, mennyire biztosítják a szeretetteljes otthont, nem az, hogy most külön vagy együtt.
Nem érted, hogy kicsi gyerekek maradnak csak az egyik szülőjükkel? És aztán jön a huzavona a láthatásról, a tartásdíjról...
Oké, elárulom, az én anyám is lelépett, mert szerelmes lett, aztán visszajött. És felteszem, hogy nem csak azért lépett le, mert szerelmes lett, hanem mert problémáik voltak apámmal. De nem lehetett volna ezeket megbeszélni, megoldani? Miért kell rögtön borítani? Borítson az, akinek még nincs gyereke.
De látod, rögtön cáfoltad is azt, amit írtál. Nyilván az első házasságodban (vagy kapcsolatban) is úgy gondoltad, szeretitek egymást, és nem úgy terveztetek, hogy majd úgyis szétmentek egyszer.
Más kapcsolatát nem te éled meg, egészen más kívülről látni. És pláne ha tudtad, hogy próbálták helyrehozni, tehát akarták, tettek érte, mégsem sikerült, akkor nem volt menthető. Biztos lehetne látszatkapcsolatokat fenntartani, de minek?
Ööööööö, átgondolom majd, amit írtál.
"Ne történjen meg, de nálad is előfordulhat, hogy kiderül, a férjed régóta szeretőt tart, vagy évek múltán te hidegülsz el, vagy beüt egy kis szerencsejáték, alkohol, drog, bármi. Gondolod, akkor is mindenáron együtt akarnád tartani a családot, házasságot, még ha tönkre is mennétek benne?"
Nekem két apukától van két gyerekem, mindkét férfitől különváltam, úh. elég sok mindent láttam már.
"Nyilván akik válnak, nem apróságok miatt, amiket helyre lehetne hozni."
Hát ez az!!! Azok az esetek, amikről én tudok, a házasságot helyre lehetett volna hozni (onnan tudom, hogy volt is erre irányuló kísérlet). Nyilván volt probléma, nyilván befigyelt egy harmadik, de helyre lehetett volna hozni.
Arra még nem gondoltál, hogy nem mindenkinek való család, házasság, gyereknevelés, nincs mindenkiben ott a felelősségtudat, a valódi odafigyelés, kompromisszumkészség, áldozatvállalás? Lehet, hogy pont jó, hogy azok a fiatalok, akik nem alkalmasak párkapcsolatra, egyedül vannak, vagy az "egyszülős" családok nincsenek belekényszerítve egy rossz házasság megélésébe évtizedeken keresztül.
Attól még, mert valaki egyedül van, nem feltétlenül boldogtalan vagy rossz az élete, ugyanúgy sok kapcsolatban, házasságban élő boldogtalan és nem azt kapta, amit várt.
Olyan ez, mintha neked nem tetszene a pöttyös sapka, ezért azt gondolnád, aki ilyet hord, kényszerből hordja és szenved.
Ne történjen meg, de nálad is előfordulhat, hogy kiderül, a férjed régóta szeretőt tart, vagy évek múltán te hidegülsz el, vagy beüt egy kis szerencsejáték, alkohol, drog, bármi. Gondolod, akkor is mindenáron együtt akarnád tartani a családot, házasságot, még ha tönkre is mennétek benne? Nyilván akik válnak, nem apróságok miatt, amiket helyre lehetne hozni.
Visszatérnék arra a gondolatra, hogy
a) rengeteg az egyedülálló fiatal
b) rengeteg az egyszülős család.
Vajon az jó, hogy a felnőtté válás helyett (házasságkötés, gyermekvállalás) 30 év körüli fiúk, lányok utaznak haza hétvégére a szüleikhez?
És furcsa módon sok esetben nem az igazán rossz házasságok mennek szét, hanem azok, amiket helyre lehetne hozni. A gyerekek pedig nagyon nagyot szívnak az egyszülős családokban.
Ha csak a gondolatban létezik, akkor nem biztos, hogy a valóságban is van a félelem tárgya.
Erre utaltam
Ée legtöbbször tényleg nem létezik.
Olyan is van....
Én roppant szeretem nézni az idős párokat akik kézen fogva tudnak sétálgatni egymással, ők tudnak valamit!
További ajánlott fórumok:
- Miért regisztrálnak és leveleznek más nőkkel társkereső portálokon a normális párkapcsolatban élő férfiak?
- Manapság sok a társkereső nő és kevés a férfi?
- Miért vannak társkeresési gondjai sokaknak?
- Miért jár fel a barátom társkeresőre, ha már megtalált ott engem?
- Miért nehéz manapság jó párkapcsolatot fenttartani?
- Mi van az emberekkel, miért nehéz manapság barátságokat kialakítani?