Miért érzem úgy hogy lemaradok? (beszélgetős fórum)

Gondold át , mi az amit még ... én is azt tettem ,és utána jártam hogy hogyan lehetne mégis....

De legjobban a családomtól féltem ,mit fognak szólni, de semmit nem mertek. Valószínűleg ők is sejtették mi van velem, és mostanra már lenyugodtam....

Minden esetre most belül a kétségbe esés és a dűh tombol...

Megyek is egy kis levezető fátvágni, hátha hosszú lesz a tél.

Majd este vissza nézek.

Mások élik a saját életüket, Te is keresd meg a sajátodat. :)

Amin most átmész egy rövidke szakasz, és teljesen normális, néha az ember megzavarodik, kapkod össze-vissza, és egyszer csak kitisztul a kép, és az út is. :)

Volán. 70 pasi.

Igazatok lehet mert ha jol meggondolom a kollégáim tulajdonképpen mindíg támogattak. Valószinü hogy magamnak raktam fel a mércét túl magasra, a kérdés az hogy akkor ez most baj?

Jó csaj nem (csak)a külsőd miatt leszel! :) Sokkal inkább az számít, hogy mennyire tudsz, vagy akarsz közösségi ember lenni.

Én is 43 évesen kezdtem "új" (másabb) életet.

Magadnak akarj megfelelni és ne a környezted legyen az első, akinek meg akarsz felelni.

A tükröt meg dobd ki! :) néha torzítja a látásmódunkat :)

Nekem edzőteremben 3. alkalom után érezhetően feljebb ment a popsim. :O))

40 felett - ez az én tapasztalatom, semmi tudományos alapja nincs - gyorsabban hat a sport, a mozgás a testre, mint fiatalabb korban. Ha egy negyvenen éves heti 2-3 alkalommal aktívan sportol 1-1 órát, teljesen karban tudja tartani a testét... tapasztalatom szerint.

Nekem is vannak néha bajaim magammal (meg másokkal :D), de azok nem a külsőmből származnak.

Jó csaj meg ne akarj lenne 40 akárhány évesen, JÓ NŐŐŐŐ, aaaaz igen (ez pedig testi, szellemi, és mentális harmónia már ilyenkor)! :DDDD

Ki fog ez alakulni. De ha jól sejtem, nem a külsőd miatt aggódsz. Csupa fiú? Az nem rossz, én is szeretek fiúk között dolgozni.

Hm, vízi sportok.. csak nem a vízilabda vagy a kajak-kenu válogatottnál dolgozol? :-D

Nem is tudom igazából mi is fáj annyira. OLyan sok mindennel kellett szembesülnöm újabban, lehet hogy csak idő kell hogy feldolgozzam...

Úgy szeretném ha most egy hónap múlva vissza megyek a dolgozómba (mert most lett 3 éves a fiam)A kollégáim örömmel vennének (csupa fiu)és jó csajnak tartanának megint...

Igen, a gyerekeink az elsők. Eddig pici volt, azért nem, most az ovi kezdődik, aztán első osztályba megy, az kemény. Ötödikben nagy a váltás, akkor az lesz a baj. A középiskola kezdete, rémálom, annál csak az érettségi a rosszabb, meg a felvételi. Még egy esküvő, jön az unoka, akkor ott lesz szükség ránk... egy részén én már túl vagyok, hidd el, ha elég önző a környezeted ahhoz, hogy téged állítson be önzőnek, akkor soha nem lesz megfelelő idő.

Valahogy próbáld meg elkezdeni.

Ja, a fentitek kifogásnak sem rosszak. :-) Én már csak tudom. :-D

tudod megértelek.... 45 múltam..és én kb 4 éve voltam oylan lelkiállapotban mint te most...akkr én utáltam a tükröt...aztán eljutottam oda, hogy elfogadtam magam...ilyen vagyok...aki szeret szeretem aki nem az ne is szeressen... és szépen odaadtam minden addig őrzött ruhámat a "csini" korszakomból...eltelt fél év és azt vettem észre, hogy apadnak rólam a kilók, hogy egyre derűsebbek a napjaim, hogy többet mosolygok..és "meglepő" módon a környezetemtől is ezt a pozitív kisugárzást kaptam vissza...

nem mondom, hogy az elmúlt 3-4 évben csupa pozitív hatás ért mert ez nem igaz... de megváltozott az hozzáállásom dolgokhoz emberekhez... fel mertem vállalni olyan dolgokat véleményeket is amik nem mindenki előtt voltak népszerűek, de nem bántam meg és nem csinálnám vissza... tudom, h nehéz... főleg az első lépések azok, de aztán egyik követi a másikat és egyre könnyebb.

néha vállalni kell a kockázatot..ha vki nem érzi magáénak továbblép...ha hasonlóan érez talán segít:)

ráeröltetni úgysem lehet senkire gondolatot és nem is szabad:)

Én is szeretném kiprobálni a hastáncolást de nekem csak a hasmenés jött eddig össze..

Szóami szó én egy vizisportot néztem ki magamnak de kezdek az idővel össze csúszni megint és a fiam most lett ovis!

... és most jött el az ideje, hogy kinyílj! :)

45 éves vagyok... a gyerekeim nagyobbacskák, egyik már nem is lakik itthon, hivatali munkát végzek... mellette mindenfélét varrogatok, hastáncolok és edzőterembe járok, és jól érzem magam... mostanra jött el az én időm. :)) .... és a Tiéd is! ;))