Miért döntenek emberek úgy, hogy nem vállalnak gyermeket? (beszélgetés)

Elnézést nem kell kérned. Szerintem nem is indulatosak a szavaid (legalábbis, amilyen indulatokat én láttam már itt, a fórumokon). Egyszerűen ez a véleményed.

Szemben többekével, és az enyémmel is.

Igen. A gyerekvállalás egyértelműen magánügy. Nem trendiség kérdése. És bizony, van, amikor bölcs döntés. Szerencsére eljutott már sok ember odáig, hogy nem kérdőjelezi meg mások szabad döntését. Jó, hogy nem ott tartunk, mint régen. Jó, hogy egy nő ma nyíltan vállalja, hogy nem szeretne gyereket.

Nézd meg, Funnygirl 11. hozzászólását (már ha akarod, mert ez nem felszólítás). Egy őszinte nyilatkozat. Nem véletlen az eddigi 11 lájk.

Azt mondod: "szerintem ez a "szabadon választott gyermektelenség" egyszerűen csak egy civilizációs ártalom.". Elfogadom, ez a véleményed.

Az enyém pont az ellenkezője. A szabadon választott gyermektelenség nem civilizációs ártalom, hanem civilizációs vívmány.

Mondom mindezt anyaként.

A valóság?

Kinek a valósága?

Az én "valóságom" az, hogy gyereket vállalni jó.

"Bizonyos szint" alatt is, és "bizonyos szint" felett is.

Persze, az is "jó", ha "szabadon rendelkezhetem" a testemmel.

S az is érthető, ha valaki "fél" az anyaságtól.

És így tovább.

Nem szerettem volna megbántani senkit azzal, hogy hozzászólok egy engem személy szerint közvetlenül nem érintő kérdéshez.

Sajnálom, ha valaki esetleg mégis sértő szándékot vél felfedezni a szavaim mögött!

Ez nem annyira vélemény volt,,inkább a valóság.Tény ,,ha nevezhetjük annak.

Nem kell mindenkinek szülni.

Szerintem meg az a civilizációs ártalom, hogy az embernek mindenáron szaporodnia kell, nyomorba is, a betegségbe is, meg hogy a felelőtlen szülők egy életre megnyomorítják a szerencsétlen gyerekeiket mert maguk is mentálisan nyomorultak, aztán még szekálják is az új generációt, hogy bezzeg régen nem picsogtak mindenre, meg ilyenek.

De ezt nem lehet kimondani, leírni, az tök oké, hogy aki nem szeretne gyereket, azt basztatjuk, hogy megbánod, szar/értelmetlen az életed stb., mert róluk nyilván ugye lepereg, de ha egy gyereket tervezőnek/gyerekesnek mond valaki hasonlót, akkor az máglyán égetni való. :D Pedig mindkettő csak azt csinálja, amit szeretne, és nem ártanak a másiknak vele.

Azt hagyjuk is, hogy végre egy olyan korban élünk, amikor egy nőnek van döntése a saját teste felett. Még néhány évtizede sem volt meg ez a luxus az elődeinknek, régebben aztán nem volt ilyen, hogy nem akarsz szülni, nem akarsz gyereket, mert ha tetszik ha nem, a férjed ellátja a házastársi kötelességét (ha hozzá akartál menni, ha nem, ha akartál szexelni, ha nem) és ha terhes lettél akkor azt megszülted akkor is, ha ottmaradsz. Ha 8-szor, akkor 8-szor, nincs mese, egy abortusszal az életedet és ami még rosszabb, a jó hírnevedet kockáztattad... Szülés utáni depresszió? Senkit nem érdekelt. Meddőség? Iszonyú szégyen, hogy azt az egy dolgot, amire való vagy, nem tudod teljesíteni. Idő saját magadra, a karrieredre, arra hogy kötöttségek nélkül élvezd az életet? Ezek férfi kiváltságok, nőként ilyenről álmodni felért egy világra szóló botránnyal...

Nem nevezném ártalomnak,,inkább megszűnt a nyomás ,hogy gyerek kell.Vállalható is lett.

Sokkal jobb ha azoknak akik nem anyás lelkűek csak azért legyen ,,mert kell ,,mert a társadalom elvárja,,mert a rokonság elvárja,,mert a szülők elvárják,,stb.

Gyanítom, hogy FI nem az ilyen véletlen esetekre kérdezett rá.

Régen annak a nőnek nem "lett" gyereke, aki meddő volt. (Vagy ő, vagy férje. Ez utóbbiról azonban, hogy ti. a férfi is lehet oka a gyermektelen házasságnak, nagyon sokáig nem tudtak semmit.)

A meddőség nem ment dicsőségszámba.

Régen.

Ellenben ma az a "trendi", ha valaki vállalja a gyermektelenséget.

Sőt, ha még meg is tudja "ideologizálni" a döntését, akkor ráadásul még "bölcs" is!

Hiszen "magánügy", nem igaz?!

Elnézést kérek az indulatos szavaimért, de - hogy a fórumcímre is válaszoljak - szerintem ez a "szabadon választott gyermektelenség" egyszerűen csak egy civilizációs ártalom.

Nem érzek magamban annyi felelősséget és vagy erőt,hogy teljes mértékben tudjak gondoskodni egy gyermekről.

Gyökérok:késői házzaság (39 évesen nem fogom megszülni az elsőt).

Teljes életet élünk a férjemmel és Prézlivel 🦮 .

Nem hangzik durvának, egyáltalán nem. Két gyerekem van, én ezt az utat választottam, nagyon szeretem őket, nem tudom elképzelni, hogy ne legyenek, de igenis van ebben valami, amikor arról írsz, hogy haptákban állni.

Talán sarkos kissé, de nagyon kifejező. Néha éreztem én is ezt.

Megkérdezhetem, hogy te miért érzed/gondolod így?

Ha túl személyes, ha nem szeretnél válaszolni megértem, de érdekel, hogy mi a te döntésednek az oka, gyökere.