Mi idegesít titeket egy-egy emberben? (beszélgetős fórum)

Ki. Ha rájönnek, hogy értelmes emberi lény vagy szemtől szemben, egyébként pedig csak aláznak, mert nem ismernek.

Nos, igen, bár egy része ajádnék, mert angol környezetben voltam másfél évig. Egy éve tanítok.

És ezt Te le tudod valahogy rázni magadról? Úgy értem, ki lehet ezeket zárni?

Imádom az angolt! Szerencsés vagy, hogy ilyen jól beszélsz! Bár gondolom megdolgoztál érte! :)

szia

engem is mindig ezzel zaklatnak

kicsi a világ:)

Mert magukkal nem elégedettek, a saját feszültségeiket és elnyomott vágyaikat nyomják rád.

Angolt.

Es mit tanitasz?

Hat en tok komolyan veszem magam, foleg baba ugyben!

Csak nem ertem miert erez mindenki ellenallhatatlan vagyat, hogy beleokoskodjon az eletembe!

Most azon vagyok amugy, hogy meglassam a dolgok jo(bb) oldalat!

Többnyire az ostobaság-de főleg azért, mert energiát kell belefektetnem abba, hogy lekezeljem, ehhez meg sokszor lusta vagyok.

:)

Túl lehet ezen lépni, ha nagyon határozott vagy.

Én pl. nálam majdnem kétszer idősebbeket tanítok, őket nem zavarja, mert komolyan veszem magamat is, meg őket is.

Idősebbnek is nézek ki, de ha egy új fórumra megyek, azonnal megkapom a személyeskedést, hogy te még csak 18 vagy? Ehhez nincs elég élettapasztalatod etc.

Ne hagyd, hogy bárki is megmondja mit csinálj! Én is korán akarok babát, anyám engem idősen szült, máig bánja, hogy csak két gyereke van.

Lehet, hogy sok mindent feladsz, de sok minden mást is kapsz cserébe érte! És milyen jó lesz a babádnak később, hogy ilyen fiatal mamája van! Szóval csak fel a fejjel!

Fú igen, ezt én is utálom!

Meg mikor mindenki meg akar győzni, hogy ne akarjak babát, mert meg fogom bánni és hogy fiatal vagyok! Hiába mondom, hogy egyrészt ez az én dolgom, másrészt nem vagyok annyira fiatal... ráadásul nem azok a dolgok foglalkoztatnak mint az átlag 23 éves lányokat... utálom mikor általánosítanak!

Na ma felfedeztem egy új embertípust:

Csökönyös, ostoba, magabiztos. Fú de rossz kombináció.

A párbeszédünk így zajlik:

-észérvek, bizonyítás(én)

-nem(ő)

-de igen, észérvek, bizonyítás (én)

-nem(ő)

Mostmár kezdem unni. Rossz ha a másik nem látja milyen buta...

dettó

egy korábbi hozzászólás

Én szeretem anyósomat de szörnyû részletességgel kérdez mindig a dolgokról. Mindennapi, egyszerû dolgokról, amikre 5 szónál többet nem pazarolnék, arról vele órákat kell trécselnem.

Idegesít, ha nem tudják beismerni, hogy vannak dolgok, amikhez nem értenek, és bár nem is kell, ôk okoskodnak!

Hogy vannak akik 1 perc alatt eldöntik, hogy én milyen ember vagyok, aztán persze beismerik, hogy nincs igazuk...

Nem bírom, ha az én életemmel van valaki elfoglalva, pedig a sajátjával is bôven lenne mit kezdenie!

Hát, röviden ennyi! :)

A Nagypapám az a típus amit leírtál.Nem könnyű elviselni az biztos.

Én is nagyon utálom amikor "megpróbálnak elszámoltatni" hogy mikor hol kivel voltam.Senkinek semmi köze hozzá.

Vigyázat ezzel a "leszarom" szóval mert egyszer megtörténik. Volt már rá példa, hogy egy hölgy állandóan ezt mondta és aztán megtörtént. Egy kicsit kellemetlen volt.

Mindig az történik ami az agyban van. Az agyunk a mi számítógépünk azt hajtja végre ami benne van.

Igazad van! Nem is szabad véresen komolyan venni mindent.

Neked is jó éjszakát és jó pihenést! Szia!