Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Mi az oka annak, hogy ha egy szülő anyagilag mindent megad a gyerekének, akkor az felnőttkorában nem törődik a szüleivel? fórum

Mi az oka annak, hogy ha egy szülő anyagilag mindent megad a gyerekének, akkor az felnőttkorában nem törődik a szüleivel? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
67. 1a9f281d5b (válaszként erre: 66. - Gigi13)
2010. szept. 29. 13:28

Egyről beszélünk. A barátnőd nyilván olyan személyiségtípus, akiben a tiltás ezt váltotta ki, de ha behódolóbb, akkor maradt volna az állóvízben.

Nem lesz a gyerek olyan, mint a szülő, dehogy, a nevelés sokkal bonyolultabb ennél. Ez a szépsége. Csak ismerni kell a személyiséget ahhoz, hogy tudjam, hogyan adom át azt, amit akarok és hogyan nem. Ez két gyereknél is már teljesen más.

pl. Az egyik testvért sok pici jutalommal és egy nagy tiltással, még a másikat sok kis korláttal és egy nagy jutalommal lehet ugyanarra nevelni, akkor is így lehet, ha testvérek,tehát azonos génállomány és szülői példa van jelen.

66. Gigi13 (válaszként erre: 61. - 1a9f281d5b)
2010. szept. 29. 13:24

Tényleg fontos a példamutatás, ezt én is pontosan így látom. De azért azzal vitatkoznék, sőt! vitatkozok :-), hogy a gyermek nem csinál ja jobban, máshogy saját akaratából, néha ösztönösen, intelligenciájától hajtva, mint a szülő. És néha negatív példaként: sokkal rosszabbul is. Két halál intelligens szülőnek, a legjobb neveléssel és példamutatással is lehet "ebadta ostoba," gyereke..

Két történet: az egyik barátnőm szülei abszolút nem "túliskolázottak", nem is igen olvasnak, művelődnek.. A barátnőm mégis, gyerekkora óta éltanuló, később a legnehezebb egyetemet végezte. A szülei azt sem szerették volna, ha továbbtanul, menjen férjhez, szüljön és slussz, ahogy otthon látta. De ő mást választott. Egyébként nem ellenállásként, mert a szuper diplomájával, jó melójával együtt mégis ő volt az első aki szült közöttünk, és boldog családja is van... amellett, hogy bizonyos dolgokban túlszárnyalta a szülőket..

Ellenpéldát inkább nem említek, Inkább a jó maradjon meg bennünk!!! :-)

65. 1a9f281d5b (válaszként erre: 64. - Dina2)
2010. szept. 29. 13:18

Önmagától dacos gyerek nincs. A dac mindig reakció valamilyen külső hatásra, kivétel nélkül.


Igen, ez a könyv egy klasszikus, pedagógusoknak kötelező, nem vastag könyv, minden könyvtárban fellelhető.

64. Dina2 (válaszként erre: 61. - 1a9f281d5b)
2010. szept. 29. 13:16

kivéve ha a gyerek alaptermészete olyan, hogy: anya szereti az uborkát? akkor én azért sem fogom megenni!

ez az említett Mérei dolog könyv formában van?

63. 1a9f281d5b (válaszként erre: 59. - Dina2)
2010. szept. 29. 13:14
Az ilyen emberekről beszéltem pont :-)
62. Gigi13 (válaszként erre: 59. - Dina2)
2010. szept. 29. 13:13

:-))) haha

de ezenkívül, azért... ez az eset azért nagyon tanuságos is! brrr.. hogy valaki ennyire ne tudja felmérni, hogy meddig nyújtózkodhat...!

61. 1a9f281d5b (válaszként erre: 58. - Gigi13)
2010. szept. 29. 13:13

Nem ártana minden leendő szülőnek elolvasni a Mérei-féle Gyermeklélektant és legalább az alapvető személyiségtípusokkal és a velük való bánásmóddal tisztában lenni.

Így nem fordulhatna elő, hogy a legjobb szándékkal neveljük félre a gyerekeinket.

Aztán ott a példa kérdése, ami fontosabb, mint a szöveg: a gyerek mintakövetéssel tanul És nem fogja megenni az uborkát, ha apa sem eszi meg, nem fog tanulni, ha a szülőt csak tévézni látja, nem fog tornázni, ha a szülő soha stb.

És így az sem történne meg, amit annyiszor hallunk, hogy nem tudja a szülő, hogy siklott félre az egyik gyereke, "pedig ugyanúgy neveltem, mint a másikat". Nem szabad ugyanúgy nevelni. Különféle embereknél különféle út vezet ugyanahhoz a célhoz.

60. Dina2 (válaszként erre: 58. - Gigi13)
2010. szept. 29. 13:12
biztosíték az életben csak egy dologra van: hogy az élet véges!
59. Dina2 (válaszként erre: 57. - 1a9f281d5b)
2010. szept. 29. 13:10

jaj, tiszta OFF, de el kell meséljem: egyik ismerős ismerőse (?) vett fel a nálunk most nagyon népszerű, államilag támogatott kölcsönt. vettek rajta hatalmas plazmatv-t házimozival, nagyipari vizes porszívót, kerámialapos tűzhelyet, komplex konyhai robotgépet, meg még fene tudja mit, csupa műszaki cikkeket.

mire minden rendelés beérkezett, lekapcsolták náluk az áramot, akkora tartozásuk volt a szolgáltató felé...

semmi köze a témához, de nagyon tuti.

58. Gigi13
2010. szept. 29. 13:09
Igen, csak az a baj, hogy annyira nem fekete-fehér a dolog, hogy én pl. leendő szülőként nem látom magam előtt, hogy van -e arra bármi biztosíték, hogy a legjobb tudásom szerint nevelve, legnagyobb szívem szerint szeretve..:-), jó ember, jó felnőtt váljék a gyerekeimből...
2010. szept. 29. 13:04

Azért a világ nem fekete meg fehér.

Ne essünk ennél a kérdésnél is abba a hibába, mint amikor a szegény ember meggyőződéssel hajtogatja, hogy akinek sok pénze van, az boldogtalan, csak érdekkapcsolatai vannak meg a sok munka miatt kiüresedett a családi élete..


Módos emberek is nevelnek normális gyereket.

A baj akkor van, ha a ránkszakadt a bank-típusú emberek nem nevelik a gyereket, csak növesztik, mint a gyomot, morál semmi, erkölcs semmi, értékek semmi, de plazmatévé van, mer' fussa.

Ha értitek, mire gondolok.

56. Gigi13 (válaszként erre: 54. - Dina2)
2010. szept. 29. 12:59

hm, erről én azt gondolom, vagy érzem, hogy az oka a következő: az a testvér, akit jobban elkényeztetnek/ "szeretnek" gyerekkorban, az ezt teljesen természetesnek veszi és nem akar görcsösen megfelelni ennek a kényszernek. Míg az a testvér, aki hiányát érezte, aki több odafigyelésre, szeretetre, törődésre vágyott volna gyerekkorában, akiben mindig hiányérzet van emiatt, az felnőttként is "harcol", vagyis többet tesz, többet segít, ad, hogy cserébe - ha megkésve is - több szeretetet kapjon..

Ami elég szar ügy. És ez csak az én logikai fejtésem..., remélem senkit nem bántok meg vele.

A Bibliában ilyen a tékozló fiú története. És a testvére persze, jogosan (??), háborodik fel rajta, hogy a szegény szülők a jöttére leölik az állatot, hogy lakomát csapjanak.. Tanuságos történet (bár nem vagyok hívő.. mégis)

55. Dina2 (válaszként erre: 52. - Gigi13)
2010. szept. 29. 07:57

ez sem vezet mindenkinél egy célhoz. igen, van aki bepótolni akarja a saját gyerekkora hiányosságait (vagyis amit ő annak vél). de vannak, akik azon elv szerint nevelnek, hogy "én sem kaptam meg ezt meg ezt annak idején, akkor az én gyerekem is felnő nélküle!". valami rejtélyes okból ezek a szülők a világért sem hajlandók beismerni, hogy bármiféle hiányt szenvedtek volna gyerekkorukban.

tehát vagy szöges ellentéte leszel a szüleidnek, vagy a hasonmása.

megint az arany középutat kell keresni.

54. Dina2 (válaszként erre: 53. - Khaty21)
2010. szept. 29. 07:53

és vajon ez a lelki adottság is valahol genetikailag öröklődik?

nagyon is megértem, amiről beszélsz, a saját példámon látom. nálunk is az az eset forog fenn, hogy a nővérem, aki anno sokkal többet megkapott a szüleinktől (mert az akkori gazdasági helyzet nálunk merőben más volt), mint én. mindketten dolgoznak a férjével, stabilak anyagilag, és mégis én vagyok az, aki elváltan, két kisgyerekkel, mégis többet foglalkozom a szüleinkkel, mint ő.

ők nem érnek rá. dolgoznak...

2010. szept. 28. 15:49

Sajnos saját tapasztalatból mondhatom, hogy bármit is megtesz egy szülő a gyerekéért gyerekkorában semmi garancia nincs arra , hogy viszont bármi segítséget elvárhatna.

Én magam is úgy gondoltam , hogy hogy mindent megtettünk értük, a férjemmel együtt, mivel három gyereket neveltünk.

Mégis azok a gyerekeink segítenek többet és állnak mellettünk , akik kevésbé tehetnék meg, és aki a legjobb anyagi helyzetben él, tudomást sem vesz rólunk.

Én azt hiszem ez genetikai dolog, ki milyen lelki adottságokkal születik, a nevelés csak másodlagos.

52. Gigi13 (válaszként erre: 51. - Dina2)
2010. szept. 28. 10:10
szeintem nagyon is Ez a téma! Amit írtál" megadni a gyerekeknek, amit én nem kaptam meg", ez egy nagyon fontos aspektusa a gyereknevelésnek...! Szóval, a gyerek NEVELÉSHEZ érdemes átgondolni, letisztázni, milyen is volt az ÉN gyerekkorom. Mit csinálnék máshogy, és mi az, ami - bár akkor nem éreztem, hogy számomra bármi jó lett volna benne - végső soron jó hatással volt rám, és nem tett keserűvé, boldogtalanná sem.. Kicsi ilyen kor ideje lenne a szüleinkkel elbeszélgetni, vagy csak az ő helyükbe képzelni magunkat, mit miért csináltak. Nem volt pénzük rá? Nem volt fontos számukra? Nem szerettek eléggé és nem figyeltek az igényeinkre? Vajon én voltam túl nagyravágyó gyermek, önző és hálátlan??? Sok-sok kérdésre érdemes ilyenkor - gondolom én - pontot tennünk. Hogy tiszta lappal indulhassunk neki a MI gyermekeinkkel...
51. Dina2
2010. szept. 28. 08:31

tehát a megoldás újfent az "arany középút". amit persze a legnehezebb egyenesben tartani.

sajnos én olyan szülő vagyok, hogy ha lenne rá lehetőségem, a csillagokat lehoznám a gyereknek az égről, vagyis az az "amit csak megkiván" típus.

most az egyszer szerencse, hogy nem vagyunk eleresztve anyagilag...

de ez gondolom abból következik, hogy nekem gyerekkoromban nagyon-nagyon kevés játékom volt, alig vettek számomra valamit, úgy gyerekkoromban, mint kamaszként. ezt sokszor számonkérem azóta is-de csak önmagamtól. hogy olyan béna voltam gyerekként, hogy soha nem is kértem semmit.

úgyhogy előjön az a másik tipikus szülői tulajdonság, hogy a gyerekemnek akarom megadni mindazt, ami én nem kaptam meg anno.

na, ez most kicsit OFF volt, csak kibukot belőlem.

de mindezek ellenére nagyon kötődöm a szüleimhez, ami azt jelenti, hogy segítem is őket, ha tudom, meg persze hetente legalább kétszer meglátogatjuk őket, és szinte naponta beszélünk telefonon.

50. Dina2 (válaszként erre: 48. - Gigi13)
2010. szept. 28. 08:24
Köszi, kedves vagy!
49. Gigi13
2010. szept. 27. 16:35
ja, és - hogy ne csak a munka részét emeljem ki, mert ez túl sarkított lenne - a testvéremék a gyerekekkek kirándulnak, sétálnak, sportolnak, játszótereznek, nagyokat beszélgetnek, nevetnek, rengeteg dolgot csinálnak együtt...:-) IDŐT szánnak rájuk!! Szemben a hasonló anyagi helyzetű párokkal, akik között van olyan - sajnos tapasztalat - akik a gyereket berakják a tv elé, benyomnak egy dvd-t és... hát persze a gyerek szereti, könnyű élvezet, dehát... ugye értitek, hogy ez nem az, ami közös élményeket szerez..., hacsak nem ül oda a szülő is, és beszélik meg a látottakat, de én nem ezt láttam...:-(
48. Gigi13
2010. szept. 27. 16:09

A nővéremék Ezt nagyon jól csinálják! 3 gyermekük van, ebből 2 már gondolkodó, számolni tudó kisgyerek. Mindenféle nagyobb segítségért kapnak egy kis zsebpénzt. (A kicsikért nem, tehát az sem megy feledésbe, hogy segíteni JÓ!:-)) De a hőn áhított játékokra így gyűjtik a kis pénzüket otthon. És olyan büszkén gyűjtik! :-) Dicsekednek, hogy még mennyit kell gyűjteni a kis kiszemelt legós dobozhoz, stb..

És a játékboltban azt is megtanulták, hogy bizony minden pénzbe kerül. Hogy nem lehet mindent megvenni, mert anyáék keresete véges. Persze azért a Jézuska meg a Nyuszi kivétel, de amúgy... tisztában vannak a pénz értékével. És azzal, hogy anya és apa a dolgozóban megdolgozik érte.

És eleinte szégyelltem, hogy - ugyan mindig várnak egy kis ajándékot, ha megyek hozzájuk (hisz gyerekek, örülnek neki) - néha kifutok a fizetésemből, és egyszerűen nem tudok ajándékot vinni nekik. (Elég gyakran megyek, kb. 2-3 hetente). De nagyon jól sült el ez is Ezekkel a felvilágosított gyerekekkel: Felfogták, és kis büszkeséggel tudomásul vették, hogy Giginek most nincs pénze. Ezért most nincs. És kész. Semmi probléma nem volt belőle. Olyan kis okosan megértették, és mentünk játszani...:-)

Szóval, egy kis odafigyelés, nevelés kérdése, és a gyermeket nem szabad hülyének nézni.

Az a baj, hogy ha a szülőnek is a pénz az atyaúristene, akkor mit fog tanítani a gyermekének, na mit??!!

Abszolút egyet értek Astraroth-al, és még annyi, hogy a gyermek is élvezi a munkát. Annak az örömét, hogy segít, hogy képes bizonyos dolgokat megcsinálni, hogy szerves része a kis méhkasnak!!!

:-))) Olyan büszke pl. a kis unokaöcsém, amikor apjának segít a kerti munkákban, vagy a nagymamának. Vagy a kislány, aki anyával pucolja a krumplit. Persze, ha anya sem főz, apa sem barkácso, kertészkedik, marad a TV???:-(((

Nagyrészt mégis csak a szülőn múlik, szerintem. De ha nem is, tegyük meg, ami tőlünk telik, nemde??!! JÓ TÉMA, gratulálok, Dina!

2010. szept. 27. 15:14

mondjuk az is biztos, hogy alapjáraton elég gázos természetű a csaj, önző + van benne egy jó adag irigység is. Ezt asszem az apai nagyanyjától örökölhette, a férjem szerint ő ilyen természetű. Nem is nagyon tartjuk vele a kapcsolatot.


Egyébként biztos, hogy sokat számít a kötődés, hogy mennyire kötődik lelkileg valaki a szüleihez. Ez viszont nem az anyagiakon múlik.

46. Hisztikirálynő (válaszként erre: 44. - Andi6020)
2010. szept. 27. 15:09

Naigen, erre nem tértem ki, de sajna hozzátartozik az igazsághoz, hogy a sógornőm, mint királylány volt nevelve, az öccse (a férjem) viszont nem. Ő nem kapott lakást, kocsit a segge alá, mint a nővére. Ő maradt otthon a családi házban a szülőkkel és (később már velem együtt) ápolta a szülőket, mert sajna betegek lettek és elmentek egymás után. A szülő ház viszont ezek után nem lett a férjemé, mert a nővérének így is kellett a fele, hiába kapott már egy lakást a szülőktől...

jaj, kisregényt tudnék írni a sógornőm hálátlan természetéről. Nem tudom anyósomék hogy tudták ennyire elcseszni.

45. FormáSan (válaszként erre: 44. - Andi6020)
2010. szept. 27. 14:57

Igy van:-DDDD ezt próbáltam magam is még a legelején leirni!

Lehet megadni, vagy nem megadni mindent vagy semmit se, az még a gyermeket nem változtatja át, hiszen egy kis egégyésiségnek született meg.....

44. andi6020 (válaszként erre: 42. - Hisztikirálynő)
2010. szept. 27. 14:20
Gondolom, ha szerinted jól nevelték az anyósodék a gyerekeiket, akkor a párod is megkapott mindent, amit a testvére (ha nem így lenne, akkor ezt nyilván kiemelted volna, és valamennyire kétségbe vonnád a "jó szülőségüket"), szóval ha mindkét gyerek megkapott mindent, akkor már meg is dől az elmélet, miszerint azért lett ilyen, mert mindent megkapott. Szerintem ez egyéni természettől függ.
43. Hisztikirálynő (válaszként erre: 41. - Castellina)
2010. szept. 27. 12:51
pontosanígyvan!
2010. szept. 27. 12:51

A sógornőm totál ilyen.

Mindig megkapott mindent, míg a szülei (anyósomék) éltek, lakást, bútort, havi "zsebpénzt" is, még 30valahány évesen is. Szóval ki volt nyalva a seneke, viszont semmit sem vártak el tőle cserébe. Soha nem kellett semmit tennie azért, amiket kapott. Pedig anyósomék nagyon lelkiismeretesen nevelték a gyerekeiket, a férjemet is. Ő hálistennek nem hasonlít a nővérére. Szóval a lényeg, hogy hiába kapott meg mindent a sógornőm a szüleitől, mikor azok betegek lettek, feléjük sem nézett, hanem a férjem és én viseltük gondjukat. Vajon miért?

Szerintem ők ott cseszték el, hogy mindig csak adtak, soha nem vártak cserébe semmit. A sógornőm pedig nem ismeri a hála szót! Sajnos.

41. Castellina (válaszként erre: 1. - Dina2)
2010. szept. 27. 11:55

A gyereknek ez jön le: minden kívánságomat teljesítették, szolgáltak engem.


A szolgákat pedig nem sokra becsülik:)


A szülök nem vívták ki maguknak a tiszteletet, hisz a gyerek dróton rángatta őket.


Mit várnak ezek után?

40. 274c9996b8 (válaszként erre: 1. - Dina2)
2010. szept. 27. 11:53

Pontossan ezert , mert "mindent" megadnak nekik !

Epp ugy mint a parkapcsolatokban itt is a NEM szonak , nagybetukkel kell(-ene!) napirenden lenni !

2010. szept. 27. 11:50

Sziasztok!


Szerintem:


1. Amit mindenki mond: nyilván az anyagiak mellé kell a szeretet is.


2. Kimarad az a jó kis együtt küzdős időszak. A szorongás 10 négyzetméteren öten a nagyszülőknél, majd az első albérlet falainak közös festése, ami igenis nem árt a gyerekeknek, és látják, hogy csak munkával, de vidáman és lendülettel lehet valamit elérni, és ezt a szülei meg is teszik.


3. Az általában későn, jó anyagiak közé született gyerekek sokszor olyan "túltervezettek". Ez persze nem bizonyítható, de látszik egy gyereken, ha az "szerelemgyerek". És talán ő még látja fiatalnak, szerelmesnek, és elsősorban esendő embernek a szüleit, és nem csak pénztermelő automatának...

38. Dina2
2010. szept. 27. 11:18

és vajon ezek a gyerekeknek nem jutnak eszükbe a szüleik, amikor már saját gyerekük van? amikor észreveszik, hogy hoppá, nem is olyan egyszerű beteremteni a mindennapit?

mindenesetre elgondolkozva, valóban nem lehet általánositani, mert még e témán belül is vannak különbségek: van olyan szülő, aki tényleg semmi mást nem ad a gyereknek, csak anyagi javakat, és annak értékelését tanítja meg a gyerekkel (ezek a gyerekek később az szülő feje felett veszekednek az örökségen...).

van szülő, aki meg szeretet is ad, na szerintem ezekaz igazán elkényeztetett gyerekek. mert az előzőek esetleg csak elhanyagoltak és mintha nem is érdekelné őket az érzelmi adok-kapok.

de az utóbbiak a "kapok" felé igenis igényesek, minden téren, igazi zsarnokká válhatnak, a szülők bánatára. ezek, akikről lentebb irtam, hogy csak akkor van szükségük a szülőre, ha segítség kell nekik. a szülő szegény, meg csak hogy kapjon egy kicsit a gyerekből, megad neki még felnőtt korára is mindent.

de mi lesz az ilyen gyerekből, ha a szülők elmennek?

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook