Mi az a gyerekkorodból származó dolog, amit a mai gyerekek már nem fognak megtapasztalni? (beszélgetés)

Ő már nem tud várni. Minden azonnal kell. Nincs meg az a rendszer (struktúra), ami a 80-as, 90-es években volt.

Esti mese hétkor, ha lemaradtál, így jártál. Millió egy óvodai, iskolai program. Fagyizások, kirándulások. A szabadság, hogy mehettél, de sötétedésre otthon kellett lenned. És nem aggódtak a szüleid, mert viselkedtél, mert simán rád szólhatott a szomszéd néni is. Áh, hiányzik :)

Ami még Channa írása(kisdobos,úttörő) kapcsán eszembe jutott,,az a beteglátogatás szokása volt.

Ezt mindenki nagyon szerette,,jöttek a hozzád közel lakó iskolás barátok,hozták a leckét,apró ajándékot ,matricát rágót,cigiző sünit, mentholos szipkát,aprócsokit,elidőztek.Persze ha nem fertőző voltál,,:)

Penel gyerek vagyok+kulcsos, azaz a nyakamban lógott a kulcs, ahogy minden gyereknek akkor. Szerintem, ilyet már nem fognak tapasztalni a gyerekek, már az enyémnek se volt a nyakában kulcs.

Ha lementünk a játszóra, akkor odamentünk a kaputelefonhoz és felcsöngettünk, és egyszerűen megkérdeztük, hogy lejössz játszani? Nem kellett bejelentkezni!

Ahogy máshol is elhangzott már: suli után megbeszéltük, hogy kettőkor lent találkozunk a játszón, és az úgy is volt;) Nem kellett még többször egymásra írni, telefonálni és semmi.

Cukros kenyér?

Szerintem idetartozik az is, hogy már nem lesznek kisdobosok és úttörők.

És még nagyon sok minden van, de ezekről szoktunk olvasni ilyen hősös leírásokban;)

Ez jutott nekem is eszembe,,vagy ahogy Érdekes írta a szabadság.

Nyáron főleg,,reggel lementünk az udvarra vagy át a parkba,kuncsorogtunk pár fillért mozira,fagyira,inni és néha enni sem mentünk fel,,bekiabáltunk valamelyik földszinti nénihez,és már kaptunk is vizet:)Egésznap játszottunk,mindenfélét.

De jó olvasni, hogy amerre laksz röpködnek szitakötők.

Azt hittem eltüntek teljesen.

A felsoroltak közül semmit sem tudnék már megmutatni

sem a gyerekemnek, sem az unokáimnak.

Néha szoktam mesélni nekik ezekről, ha éppen úgy adódik.

Budapesten is van, a Csepeli Kis-Duna partján szoktam a kutyával sétálni, ha a nádast figyelem ott röpködnek a szitakötők, de az Alföldön még több van.

Muszáj ezekhez kimozdulni, hogy lássuk.

Kamaszként a közeli parkban a haverokkal beszélgetni - sokszor sötétedésig - úgy, hogy közben a szüleimnek eszébe se jusson, hogy bajom eshet.

Az út mellett parkolni a kocsival, és akár be se zárni.

Az jó, ha el tud valaki a gyerekekkel, unokákkal jutni szüretre, vagy disznótorra. Régen emlékszem az utcákban majd minden háznál tartottak disznót. Itt a Pest megyében ma ez már nagy ritkaság, a disznótor élményszámba megy.

Sült vér reggelire, előtte pálinka, forralt bor, utána disznó perzselés, disznó feldolgozása, hurkakészítés, abálás, disznósajt készítés, és még amit akar a háziasszony. A gyerekek játszanak, az ebéd, meg a vacsora isteni. De jó volt!

Olyan helyen laktunk, ahol a kerünk végében folyt a kanális, mindig volt benne víz és káka, nád, mocsárivirágok stb...

Sokat ülten a víz szélénél és gyönyörködtem a sok színű, tarka szitakötőkbe. Rengeteg volt. Amikor a nap kisütött szinte csillogott a szárnyuk. Szitakötőt gyerekkorom óta nem láttam kb.50.éve de a gyererekeim se láttak, látnak.

Amit itt olvastam, mindent lehet.

Kimondottan vannak ilyen napok, ahol ezt megnézhetik,kipróbálhatják.

Egyet talán nem, tehénnel húzott szekeret még én sem láttam.

Papsajt terem még. Meg is kóstoltattam velük, nem voltak oda érte.

Kukoricát lehet skanzenekben morzsolni, vagy vidéki rokonoknál, ismerősöknél.

Nálunk még van disznóölés.

Gyerekem ültetett, és szedett krumplit, hagymát. Férfiak kaszálnak a ház mögötti réten, mi gereblyézzük össze szárazon kazlakba.