Mi a véleményetek a szexuális kisebbségekről úgy általában? (beszélgetős fórum)

A nevelés alapjai 3-4 éves korig kell letenni. Ennyi erővel ennél az életkornál is meghúzható ez a vonal.

De mit lát az a gyerek, akit életkora vagy egészségügyi állapota miatt utasítanak el? Főleg, hogyha pl. lelkileg instabilabb gyerekről van szó?! Azt, hogy nem kell senkinek...

A Tabu című film érdekes!

Mielőtt még talán a 203-as válaszra esetleg külön válaszolnék egy ma tapasztaltakra térnék ki.

A falunkban él egy idősebb (70-80 év közötti) meleg pár, akit elvileg a falubeliek is ismernek és többségében tisztelnek. Már a fiatalabbik is elmúlt 70 éves és sokáig orvosként praktizált. Az idősebbik pedig a 80. életévhez van közelebb. Ő pedig jogvégzett szakember. Sok mindent letett az ország asztalára mindkettő.

Hogy miért is írtam le a fenti sorokat?

A mai napon a lábtörésem (november véve) óta először voltam bent egyedül és gyalog a faluba. Hazafelé a fent említett idős pár mögött jöttem, ugyanis a testvérei a mi utcánkba laknak, csak jóval beljebb, mint mi. De nem is az a lényeg. Az életkoruk és tapasztalatuk miatt fokozatosan figyelnek arra, hogy a másságukkal kapcsolatban, így pl. leginkább kerülik a kézen fogva járást. Nagyon ritka, amikor ettől eltekintenek, ahogy ezt ma megtették. Már csak koruknál és tapasztalataiknál fogva sem biztos, hogy felfigyelnek a különböző, negatív megszólalásokra. Alapvetően, mint heteroszexuális lány, akinek évek óta van barátja, már az eljegyzését tervezi, is a hajszálai égnek állnak. Saját fülemmel hallottam, amikor a fent említett idős embereket, milyen obszcén kifejezésekkel illet két max. 13-14 év körüli fiú. Szívemből rájuk szóltam voltam, de inkább rájuk hagytam, mert nekem nincs jogom hozzá, hisz senkijük nem vagyok. De mégis csak kellemetlenül éreztem magam, hogy nem szóltam.

Csak felmerül bennem, hogy vajon ez maguktól jött vagy, ahogy itt Kérdező Srác már utalt rá, hogy az ilyeneket otthonról hozzák a gyerekek?

Az örökbe fogadás mondjuk nem teljesen a fórum témája, de: az örökbe fogadás nem luxus kérdése. Ha valaki úgy érzi, hogy nem tudna kötődni egy idősebb gyerekhez, vagy nem képes egy súlyosan sérült gyermekről gondoskodni, az nem válogatós, hanem tudja, mire képes és mire nem. Ennek bevállalása egy felnőtt, korrekt döntés.

Mellesleg, bár ez annak a korcsoportnak szomorú, érthető, hogy az örökbefogadók még szeretnék kiélvezni a szülői szerepet egy kicsit, mielőtt beköszönt a sok problémával járó kamasz kor, ami intézetben felnőtt gyermekek esetében hatványozottan igaz.

Nemrégiben a Tabu című műsorban láttam egy férfi párt, akik szintén kisbabára vártak, de példák alapján más homoszexuális párok is hasonlóan gondolkodnak. Tehát a preferencia náluk is adott, legfeljebb nehezebben kapnak ilyen gyereket, ezért sokan, akik megtehetik, inkább béranyát fogadnak.

Reményemet fejezem ki azon a téren, hogy amennyiben még van valamelyik fórumtársnak van még valami véleménye a feltett kérdésemmel kapcsolatban valamint a kezdő hozzászólásaimmal kapcsolatban, akkor megköszönném, hogyha ezt kifejeznék vagy kifejeznétek.

Az 1. hozzászólásom így szólt:

"Kérlek benneteket, hogy politikailag közelítsétek meg ezt a kérdést.

Az én tapasztalatom (mint távoli rokonságban, mint iskolai szinten) teljesen ellentétesek azzal, amit a politika ezzel kapcsolatban hangoztat. Ez pro és kontra igaz.

Hány évesen és mi válthatja ki?"

A 2. hozzászólásom pedig egy pontosítást tartalmazott:

"Kérlek benneteket, hogy NE politikailag közelítsétek meg ezt a kérdést.

a "ne" szócska véletlen kimaradt a mondatból."

Ahogy ez várható is volt, hogy talán teljesen politikamentesen erről a témáról (sem) lehet diskurzust folytatni.

Eddigi - ezzel együtt - 200 hozzászólást összesen 19 kommentelő írta. Ahogyan a tegnap (2021. december 20.) későeste (22:03) írt hozzászólásomban írtam, hogy Köszönöm mindenkinek, hogy a vita, beszélgetés visszafogott és kulturált hangnemben folyik.

Az, hogy Kérdező Srác felvetette a Budaházy Edda vs. Osváth Zsolt vitáját, amely a Pesti Srácok/Pesti TV Polbeat műsorában zajlott még 2020-as év nyarán, mire én ma egy Prof. Dr. Gyarmathy Éva szakmai személlyel készült interjút ajánlottam, ami jóval frissebb és egy egyetemi médiumban jelent meg.

Azt tudom, hogy a jelenlegi - ezzel együtt - 200 válaszból magam írtam - ezzel együtt 62 választ, ami 31% a válaszoknak, amelyek többsége reakciós komment volt.

Remélem, hogy tovább folytatható lesz a diskurzus és bővülni fog még a kör és többen elfogják mondani a véleményüket.

Csak éppen a gyermekvédelemben dolgozók tapasztalatai azok, hogy a heteroszexuális szülők sajnos 90%-ban korhoz és 70-75% pedig nemhez is köti, hogy kit akar örökbefogadni. Életkorban a jobban irányítható 6 éven aluliakat preferálják első, és a 6-12 éves korosztályt másodkörben. A 12 év felettiek kiesnek.

Emellett sajnos egészségügyi állapothoz is kötik. Ez az arány közel 95-96% között mozog, vagyis minden száz tartós ellátásra szoruló gyerekből max 4-5 gyerek kerülne örökbefogadásra, hogyha csak a heteroszexuális párokon múlna. Az egyedülállók valamint az azonos nemű párok ilyen luxust nem engednek meg maguknak, hogy életkorban vagy egészségügyileg válogassanak a gyerekek között.

Bár Semleges 194-es kommentjét jelölöm meg előzményként, de mindenkinek érdekes lehet:

[link]

Az interjúalany: Prof. Dr. Gyarmathy Éva, klinikai és neveléslélektan-szakpszichológussal beszélgettünk.

Érdemesebb ezt végignézni, mint a mások által is emlegetett Budaházy Edda vs. Osváth Zsolt úgynevezett vita, ami messze nem két ember vitájáról szólt, hanem egy harmadik magát orvosnak beállító, de mást leorroló személy. Mindenkinek ajánlanám Gyarmathy professzor asszony által elmondottakat.

Szerintem is apa, anya, gyerekek. Ez egy család. Persze vannak csonka családok és mozaik családok. Mindig is voltak és lesznek.

Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy ahol két azonos nemű nevel fel gyereket, gyerekeket, ott milyen valószínűséggel milyen orientáltságú lesz a gyerek?

Minden hozzászólásodat - amire reagáltam - végigolvastam.

Úgy érzem, pattogtatjuk a labdát, mint egy kosármérkőzésen. Tudod mit? Tiéd a 3 pontos.

Már mindent leírtam, amit a témával kapcsolatban gondolok. Ezzel részemről befejeztem.

Egyébként a téma jó.

Az egész onnan indult ki, hogy korábbi hozzászólásomban elmondtam a véleményemet, miszerint a családot apa, anya és gyerek/gyerekek képezik. Te erre azt írtad, hogy ezzel degradálom azokat, akik valamilyen okból egyedül nevelnek gyereket. Most meg azt írod, hogy te értetted, mire gondoltam, viszont sokan félreérthetik. Hát, nem igazán láttam, hogy rajtad kívül bárki reagált volna a hozzászólásomra. Gondolom, ha valaki félreértette volna, vagy szintén degradálónak tartotta volna, amit írtam, akkor szóvá tette volna.

Átalakító műtétről én biztos nem írtam.

Továbbá én nem írtam sehol, hogy jobb egy árvaházban nevelkednie egy gyereknek, mint egy azonos nemű párnál. Azt írtam, hogy ha már az árvaházat emlegeted, akkor sok heteró pár vár örökbe fogadható gyerekre.

Én nem kértem sem orvosok, sem senki más véleményét. Tisztában vagyok a fogantatás témájával. Engem viszont nem befolyásol a véleményem megfogalmazásában az, hogy mit mondanak a szakemberek. El tudok képzelni olyan szakembert, aki szakmailag indokol, ugyanakkor mégis arra tenné a voksát, hogy ha örökbe adásról esne szó, akkor ne azonos neműekhez kerüljön a gyerek.

Ez egy kissé túlzás, ugyanis 18 éves kor alatt nem végeznek ilyen műtéteket. Viszont 16 éves korától kaphat olyan hormon kezelést, amelynek a hatása visszafordíthatatlan, és ehhez, ha elég érettnek ítélik, nem kell szülői hozzájárulás, sőt akár még fiatalabb is lehet, ha magánklinikára viszik.

Én JK Rowling miatt olvastam róla, aki összerúgta a patkót, szerintem teljesen jogosan, néhány militáns transz aktivistával, ezért egy meglehetősen részletes esszében magyarázta a véleményét.

És mi van, ha az a bizonyos gyerek mondjuk 14-15 éves korában felfedezi magában, hogy meleg? Kihez forduljon? Tanárhoz nem tud fordulni, mert neki tilos beszélni a melegségről a gyermekvédelmi törvény alapján, különben kirúgják, feljelentik.

Az osztálytársai piszkálják majd őt, ratyinak nevezik, neadjisten meg is verik. A szülei valószínű homofóbok, szerintem nagyon kevés toleráns szülő van. Szóval kitől tudna segítséget kérni? Talán egy pszichológustól. És ki ad neki magyarázatot arra, hogy nem a Julit nézi meg, hanem a Bélát?

Bűntudata lesz, hogy rossz ember, aminek a politika és a vallás is megágyaz. Lehet öngyilkos lesz a bántások miatt, felköti magát. Szerintem a melegség felerészt genetika, felerészt nevelés/környezeti hatás miatt lesz meleg.

Például ha egy apa állandóan ordibál és veri esetleg a fiát, nem csodálkoznék, ha abból a fiúból később meleg válna- lévén amit az apja nem tudott nyújtani neki szeretetet, gyengédséget, azt majd más férfitól megkapja. Ez egy lehetséges pszichológiai magyarázat.

Először is köszönöm azt, hogy egy kulturált beszélgetés folyik a fórumban.

Másodszor pedig köszönöm azt, hogy - legalábbis érzéseim szerint - őszintén írtátok meg a véleményeteket a feltett kérdésemre.

Harmadszor pedig talán, hogyha egy olyan fiatal találja meg ezt a fórumot, aki úgy érzi, hogy mindenki megveti azért, mert ő más mint a többi kortársa, akkor talán e válaszokból rájön, hogy nem mindenki veti meg őket azért, mert ők melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek. Ez nem ördögtől való és ők ugyanúgy hasznos emberei a társadalomnak, mint a heteroszexuális társaik. Az, hogy nekik nem lehet gyermekük az ilyenkor mindegy.

Negyedszer: A legnagyobb baj a szülői elutasítással van vagy lehet. Azért merem ezt így kifejteni, mert az a tinédzser, aki egy ilyen kényes kérdést még a szüleivel sem tudja megbeszélni, mert tudja, hogy a szülei nem fogadják el ezt, akkor csak magába fordul és annak jó vége nem biztos, hogy lesz. Ez még akkor is igaz, hogyha az általa ismert kortársak esetleg toleránsak a dologgal kapcsolatban.

Ha végig olvastad volna a soraimat, akkor én is reagáltam rá:

"Ha a mesekönyvekre gondolsz, akkor abban talán van némi igazad."

A klasszikus család persze a legjobb. Viszont sokan félreérthetik. Én értettem azt, amit írtál, viszont rá szerettem volna mutatni arra, amit talán te egy korábbi hsz-ben írtál (de lehet, hogy más volt - akkor bocsánat). A férfiből nem átalakító műtét nélkül soha nem lehet anyuka, ahogy ez fordítva is igaz.

Tudom, hogy vannak - mégpedig nagyobb számban - olyan vélemények, akik szerint jobb egy árvaházban nevelkednie egy gyereknek, mint egy azonos nemű párnál.

Volt szerencsém orvosokkal is beszélni róla, miután az új jogszabályok elfogadásra kerültek. Bizony a szakorvosok többsége azt mondja, hogy a másság genetikai hajlam, amit nemigazán befolyásol az, hogy kik nevelik, merthogy a megfoganásánál egy férfi és egy nő volt jelen.

Tovább nem olvastad?

Ez is ugyanebben a hsz-ben van: "Amikor érzékenyítésről beszélek, akkor arra utalok, hogy - szerintem - a szülők többségének eszébe sem jut óvodás, vagy akár kisiskolás korú gyereknek a szexuális másságról beszélni."

Az első mondatot eleve úgy kezdtem, hogy amikor érzékenyítésről beszélek...

Erre utaltam volna:

"Másik dolog. Igen. Komolyan írom, hogy szerintem az ált. iskola 7. és 8. osztályos biológia tananyagának a témája teljesen más, mint az érzékenyítés témája, és ezért nem mosható össze. Ugyanis az teljesen magától értetődő, hogy ezekkel az ismeretekkel találkoznak a gyerekek felsőbb osztályokban. Sőt jó dolog, és szükséges is. De megvan az ideje."

Ezeket a mondatokat tőled idéztem. A 7. és 8. osztály márpedig a 12-14 éves korosztályt jelenti.

Kérlek, olvasd el még egyszer, amit írtam. Két különböző korosztályról beszéltem.

Úgy látom, elbeszélünk egymás mellett.

Nem volt sértő az a bizonyos hsz-ed, és mint írtam, nem is nekem szólt, csak számomra furcsa volt az a kifejezés, hogy ha vennétek a fáradságot.

Nem értem, hogy az, amit írtam, hogy én a családot milyen felállásban képzelem el, és tartom igazi családnak, miért lenne degradáló azokra, akik - mint írod - bármilyen okból egyedül nevelik a gyereküket.

Szó sincs degradálásról. De nem is értem ezt a felvetésedet. Semmi degradálót nem írtam.

Bizony sokan vagyunk így, hogy nem vagyunk egyedül a véleményünkkel. Nyilván vannak olyanok, akik a te véleményedet osztják, és vannak olyanok is, akik velem értenek egyet. Ez így van rendjén.

Te azt mondod, jobb a gyereknek egy leszbikus vagy meleg párnál, mint árvaházban nevelkedve.

Én az árvaházban nevelkedést nem említettem. De ha már erről beszélünk, akkor én azt mondom: nagyon sok heteroszexuális pár vár örökbefogadásra. Akkor én meg a voksomat arra adom, hogy kerüljön a gyerek a klasszikus értelemben vett családba. Ahol anyuka nő, apuka pedig férfi.

Már elnézést, de egy 13-14 éves gyereknek lehet beszélni iskolai köntösbe bújtatva arról, hogy hogyan kell d..ni, milyen örökítő ivarsejtjei vannak, a szülésről is lehet beszélni nekik, de a másságról nem? Ez kicsit abszurd és erősen kettős mérce szaga van.

Ha az egyikről csak a szülőnek van joga beszélni a gyereknek, akkor a másikról miért nem?

Egyetértek nagyjából egészében veled. De

"A bunyevácok (horvátul: Bunjevci, szerbül: Буњевци) délszláv népcsoport a Bácskában. Magyarországon elsősorban Baja környékén, a Vajdaságban főleg Szabadka, Zombor és Bács városokban és vidékein élnek jelentősebb számban.

Forrás: Wiki :-))

Hát, akkor ezek szerint a Pride-ot nem egyformán látjuk.

Másik dolog. Igen. Komolyan írom, hogy szerintem az ált. iskola 7. és 8. osztályos biológia tananyagának a témája teljesen más, mint az érzékenyítés témája, és ezért nem mosható össze. Ugyanis az teljesen magától értetődő, hogy ezekkel az ismeretekkel találkoznak a gyerekek felsőbb osztályokban. Sőt jó dolog, és szükséges is. De megvan az ideje.

Már óvodáskorban, sőt előtte is felfedezik a gyerekek a saját testüket, és tudják a legjellemzőbb különbségeket a lányok és fiúk között. Amikor érzékenyítésről beszélek, akkor arra utalok, hogy - szerintem - a szülők többségének eszébe sem jut óvodás, vagy akár kisiskolás korú gyereknek a szexuális másságról beszélni. Minthogy az sem valószínű, hogy ilyen korú gyereknek eszébe jutna a másságra rákérdezni. Hacsak a saját környezetében nem lát olyan felnőtteket, akikről sugárzik a másság. De (megint csak szerintem) ilyenkor ha a szülőtől a korának megfelelő választ kapja, akkor azzal megelégszik. De az, hogy a gyereknek oktatni kellene a másság jelenségét az elfogadás miatt - nem tartom helyesnek. És pont ezt mondom: hadd döntsön a szülő arról, hogy mikor beszél ezekről a dolgokról a gyereknek. Hiszen a gyerekekben maguktól nagy valószínűséggel fel sem merülne ilyen kérdés. És bizony úgy gondolom, hogy a hagyományos mesekönyveket sem cserélném fel a másságról szóló mesekönyvekkel. Minek a gyereknek olyanról mesélni, ami magától eszébe sem jutna?