Mi a véleményetek a gyümölcscukorról?Valaki azt mondja jobban hízlal mint a kristálycukor.Igaz? (tudásbázis kérdés)
OK, a lényeg, hogy helyrekerült.
"elhasznál egy ATP, aztán nincs visszaút."
Izomban valóban nincs (vagy elhanyagolható), de a májban van, különben nem lenne glukoneogenezis. (Fruktóz-1,6-biszfoszfatáz: fruktóz-1,6-biszfoszfát + H2O --> fruktóz-6-foszfát + Pi).
Igazad van. Az általad idézett kijelentést olvastam valahol, de azóta rájöttem, hogy nem teljesen így van, hisz a glikolízis során α-D-glükóz-6-foszfát és az β-D-fruktóz-6-foszfát oda vissza alakulgathat, aztán jön az energia befektető lépés, elhasznál egy ATP, aztán nincs visszaút.
Köszi a helyreigazítást!
"Izomban nem tud fruktózból glikogén keletkezni, mert nincs hozzá enzimünk."
Miért ne tudna? A hexokináz foszforilálja a fruktózt (--> fruktóz-6-foszfát), majd egy izomeráz glukóz-6-foszfáttá alakítja, abból a foszfoglukomutáz glukóz-1-foszfátot képez.
A felhasználás nem azért kismértékű az izomban, mert nincs enzim rá, hanem azért, mert a máj sokkal hatékonyabb metabolizálja (nagyobb enzimaktivitás), amit segít az is, ha glukózzal együtt jut be a fruktóz, ugyanis előbbi affinitása a hexokinázhoz nagyobb, mint utóbbié, így a fenti metabolikus nem lesz számottevő.
Hehe, stevia növénykét én is akartam egy időben szerezni, aztán rájöttem, ez nem nekem való, a fűszernövénykéimet is sajnálom megcsonkítani, én ilyen béna vagyok, nálam ez nem működik. :)
A teát én is csak nagyon édesen tudom sajnos meginni, ezért kb egy éve egyáltalán nem is ittam, mondjuk a gyomrom sem örült a savtartalmának.
A dietetikust mindenképpen javaslom, mert sokminden kering a neten, emellett én is nyilvánvalóan azt mondom, ami nekem, az én problémámra bevált és amit én tapasztaltam. A legnagyobb jószándékkal is lehet, hogy olyat mondok, ami Neked nem annyira válik be.
A dietetikus személyesen megismer, látja a korod, súlyod, testalkatod, az esetleges egészségügyi problémáidat, meg tudod vele beszélni az életformád, a sportot, a táplálkozást, szóval teljesebb képet kap.
(Dietetikus előtt érdemes legalább egy hétig viszonylag pontosan írni, miket eszel. Táplálkozási naplót vezetni időponttal, pontos mennyiségekkel, hogy pontosan lássa, hogyan táplálkozol. Ekkor még ne változtass, úgy egyél, és azt írd fel, ahogy eddig is szoktál, hogy lássa a kiindulást.)
:)
Teljesen hasonló az előéletem és a tapasztalataim is.
A steviával is így jártam, csak a kifejezetten erős ízű ételekben megy el, mert különben érzed a mellékízt.
Az édesítés nem hiányzik, az alapanyagoknak van saját ízük, és bőven van bennük annyi szénhidrát, mire szükségem van. (Egyébként azóta sokkal több energiám is van, szóval szó sincs koplalásról, nélkülözésről.)
A gyümölcsök némelyike tényleg meglepően édes tud lenni (én régen az epret (!!!) ettem cukrozva, nem is értem, marha édes :)).
Nálam az utánasózással voltak gondok, meg persze a cukorfüggőséget sem kell nekem bemutatni...
Az én két kis cserjém nem nagyon sikerált, mert rágva a leveleiket éreztem az édes ízt, de ízesíteni már nem tudtam vele. Nagyon durva a mellékíze? Akartam korábban rendelni, de nem akarok egy csomó pénzt kidobni az ablakon, ha ehetetlen... A mézre nemrég szoktam rá(mindennapos, 1 evőkanál kb., de nem igazán mérem...többet úgyse tudok megenni, kivéve a lépesmézből), most két teáskanál kerül a nagy ritkán fogyasztot teába. A tejről meg kiderült, hogy a tehéntej fehérjére allergiás vagyok:D ujjé
Ennek a xilitnek utánanézek, mert sütéshez csak nagy ritkán jó a méz(amúgy imádok sütni).
Megmondom őszintén. Akartam ültetni steviát, de mire találtam egy botanikust, aki leszállítota volna, addigra hidegek lettek, és nem lett volna értelme postázni a palántákat. Aztán vettem stevia cseppeket, de kávéban teában zavart a mellékíze. Aztán csak állt a polcon. Közben eltelt fél év és már nem hiányzott többé az édesítő. Teát nem szoktam édesíteni. (na jó, zsírdisznó koromban akár 4-5 kanál cukrot is beletettem - aztán mikor kezdtem odafigyelni az étkezésre, akkor lemértem, 1 kanál 6g volt, 4 kanál kb. 100 kcal.) Ezt csak azért írom, hogy szemléltessem, milyen "cukorfüggésből" (és vele járó inzulinrezisztenciából) szabadultam ki. Később a tejet is édesnek éreztem (tejet-tejterméket már nem fogyasztok, nem jó a kazein intoleranciámra)
Azóta eltelt 2 év, hogy leszoktam a cukorról. Minap bekaptam egy marék ribizlit, és meggyanúsítottam a barátnőmet, hogy biztos megcukrozta :) Olyan édesnek tűnt, pedig soha nem szoktam ribizlit enni, mert nem szeretem a savanyút. Esetleg agyoncukrozva - kis tál ribizlire egy leveses kanál cukrot szoktam tenni pár vvel ezelőtt) Adott az övéből, amit valóban megcukrozott. Ha hiszed, ha nem nem ízlett. Cukor nélkül sokkal finomabb. Egyetlen dolog a kávé, abba stevia tablettát szoktam tenni, vagy esetleg sacharint. Ha pedig sütök valami édességet, mint például mákmuffint, akkor a mák ledarálásához xilitet szoktam beleszórni, így nem tapadnak össze a ledarált mákszemek.
Ez a fruktózos megoldás az én fejemben is megfordult, aztán kis utánajárás után arra jutottam, hogy a cukorbeteeknek is be kellene tiltani a fruktóz alapú "dia" édességeket, ugyanis csak a sírjukat ássák vele maguknak... :(
(főleg ha a napi ajánlás többsöröséve édesítenek, és még magukat is becsapják, hog a dia az mehet...)
Amit az édes ízről írsz, azt alátámasztom, de szinte minden kajában van annyi CH, hogy legyen mit lebontson a szervezet. Kávéba 1 kanál rizstejpor vagy hajdina-tejpor)
Másrészt meg úgy gondolom, hogy a szervezet hozzászokik, hogy nem kell heves inzulinreakció, ha nem lesz minden kaja agyoncukrozva...
Ennek megfelelően te mivel édesítenél?
Eddig csak az almapüréről hallottam, mint gyümölcsös alternatíváról.
Azt hallottam(bocs, ennyi a forrásom:D), hogy az édesítőszerek ill. a stevia is azért okozhat még gondot, mert ugyan érezzük az édes ízt, mégsincs benne cukor amit lebonthatna, tehát ezzel becsapjuk a szervezetet, és még jobban kívánjuk...?
(ne hagyd, hogy túlfeszítsem az idegeidet)
Itt írnak egy patkánykísérletról, magas fruktózbevitel olyanná tette a májukat (zsírcsomók és zsugorodás) mint az alkoholistáknak. (hisz felhasználása csak a májon keresztül lehetséges, míg a glükóz közvetlenül bekerül a véráramba) Azonkívül, hogy nem emeli az inzulin szintet, nem emeli a leptin szintet sem, ami nem fog jóllakottság érzést okozni. (leszámítva, hogy az édes íz rövid távon elüli a gyomrodat)
Továbbra is az a véleményem, hogy a gyümölcsök jó energiaforrások (főleg fizikai terheléskor), rostoknak köszönhetően lassan szívódik fel a fruktóz belőlük, addig a tömény fruktóz por gyorsabban bomlik acetyl-CoA -vá, mint ahogy elfogyna, vagyis ez megintcsak a zsírképzésnek kedvez.....
Istenem....hogy én hogy tudok fogalmazni.
Maradjunk annyiban, hogy én is az az átlagpolgár vagyok, aki minden marhaságot bevesz:)
Ha majd ráveszem magam, hogy biológiát ismételjek, talán végre utánanézek a témának:)
A stevia még mindig elég ismeretlen, gondolod a cukorgyártós összeesküvéselmélet miatt?
(tényleg kérdezem, én csak erre tudok gondolni...)
Volt itthon két stevia 'bokrocskám', de szüret nem nagyon lett belőle:D
Oké:)
Velem lehet beszélni, mivel sajnos elég semmilyen műveltséggel nem rendelkezek ebben a témában, csak a mezei kis eszemre hallgatok.
De most mindjárt átállok inputelraktározó üzemmódba, és jegyzetelek.
Gondoltam már rá, hogy elmegyek dietetikushoz, de egyelőre úgy hiszem jól étkezem. Korábban voltak gondjaim, de azok teljesen megszüntek(a súlyfelesleggel együtt).
És teljesen igazad van, sok mindennel kábítják az embert, megfelelő ismeretek hiányában meg könnyű is.
Féligazság. Izomban nem tud fruktózból glikogén keletkezni, mert nincs hozzá enzimünk. Ez igaz. Csak májban képes átalakulni. Ez is tény. A máj glikogén tároló képessége 70-100 g. Valóban sok helyen írkálják, hogy a fruktóz feltölti a máj glikogén raktárát. Ez már vitatható. Miért is tenné? Ha elég magas a vércukor szint, akkor azok a reakciók gátoltak, amik által a fruktózból glukóz lesz. (glukoneogenezis). Ha pedig energiahiány áll be, akkor meg simán átalakul glukózzá, megintcsak nem glikogénné, mert ekkor meg a glikogénszintézis gátolt.
Akárhogy is nézzük, fruktózból csak annyit szabad fogyasztani, amennyit azonnal felélsz, hacsak nem a zsírdepóidat szándékozod feltölteni. Márpedig ez ZSÍRPÁRNÁT jelent!!!
Ha tudományos alapon szeretnéd megérteni a cukrok működését, ne áltudományos, féligazságokkal szenzációt és látogatottságot hajhászó oldalakon informálódj, hanem keress meg egy erre specializálódott dietetikust, hogy magyarázza el Neked. ÉS akkor már személyre szabottan meg tudjátok beszélni, jó-e így a táplálkozásod, érdemes-e változtatnod.
Magyarországon kb 20 éves késésben vagyunk a világ fejlődéséhez képest. Szerintem többnyire azért, mert általában nem nagyon beszélnek nyelveket, olvasnak nemzetközi folyóiratokat és járnak nemzetközi konferenciákra azok, akiknek kéne. Emellett az emberek régi meggyőződései is nehezebben módosíthatók.
Igen, a máj glikogénraktár, de nem csak a fruktózt raktározza ilyen formában (hanem pl a glükózt is), és nem csak a máj, hanem az izmok is fő glikogénraktáraink. A fölösleg meg zsír lesz.
Ja, és a kristálycukor nem szőlőcukor!
Féligazságokból nagyon szép történeteket lehet összerakni, csak nem járunk velük túl jól.
Már a sokadik oldalon olvasom (most épp a vitalon
(de egy természetgyógyász oldalán is olvastam, ennek azért még utánanézek), hogy a két fajta cukra közül az egyik(szőlőcukor) nagyon gyorsan felszívódik és el is használódik, míg a másik(gyümölcscukor) glikogénként raktározódik el a májban(ami amennyire én tudom nem zsírpárnát jelent).
Másrészt a méz jótékony hatásai eléggé közismertek.
Aligha mondhatnánk el ezt a fehércukorról vagy épp a mindenféle művi édesítőszerről.
Úgy általában elveszi az étvágyam az édesség felé. Nem hinném, hogy a napi pár evőkanál méz bármennyire is rossz hatással lenne rám, vagy épp másra. Hosszú távon szerintem inkább a fogyást segíti elő...másrészt a cukorra valóban nincs ilyen formában szükségem, viszont a lelki részére a dolognak(egy pozitív, jó érzés) nagyon is.
Az édesítőszernél jobb alternatíva.
Hát, ha az eddig fogyasztott csoki HELYETT eszed a mézet, akkor a szénhidrátfogyasztásod nem nőtt, nyilván nem is hízlal jobban, mint az eddigi csoki.
A semmihez képest azonban mindkettő sok szénhidrát és hosszútávon a hízlalás a kisebbik baj. Az is csak tünet.
Az édességéhség az egyik legtipikusabb tünete az inzulinrezisztenciának.
(Mindegy, hogy csokira, mézre, kenyérre, sütire vagy kólára vágyakozik az ember, az szénhidrátéhség.)
"· Néhányan azt gondolják, hogy a mézben nagyon sok az energia, ezért az hizlal. Szerencsére ennek nagyon kicsi a valószínűsége, mert a méz annyira édes, hogy hamar eltelik vele az ember, nem tud belőle sokat fogyasztani."
Mást is olvastam róla, de a fentieket csak igazolni tudom. Bááár...volt, hogy egy nap alatt háromnegyed kiló (!!!) mézet ettem meg(meg voltam fázva). Mellette még azért 'rendesen' étkeztem, és nem híztam (pedig a következő napokban folyamatosan mérlegeltem). És nem, nem vagyok nehezen hízó típus...
Igen, ezt írtam az 5. hozzászólásomban is, csak próbáltam elkerülni a szakkifejezéseket, mert nem mindenki jártas a témában. Én is olvasom ezeket a kutatásokat.
Alapvetően szerintem nem létezik diétás cukor. Amit a természet beletett az ételeinkbe, annyi egészséges, az annál több már túlzás. Ez teljesen logikus és egyszerű, nyilván a szervezetünk teherbírása és szükségletei is a természetben megtalálható tápanyagokra alakultak ki.
Ha valaki nem tudja teljes mértékben kiszorítani a plusz édesítést, akkor a steviát ajánlom, de ezt sem mindenbe és csak kis mennyiségben.
Egyébként az édesítés elhagyása után néhány héttel a legtöbb ember újra felfedezi az ízlelés élményét. Elkezdi érezni az alapanyagok valódi, sokszínű, érdekes ízét.
Gyümölcscukorral úgy érdemes édesíteni, hogy aszalt gyümölcsöket használsz. A műzlikbe, pelyhekbe is cukor helyett inkább mazsolát kell tenni. A tejberizst is feldobja a gyümölcs, lehet befőtt is, friss gyümölcs is, de az aszalt gyümölcsöt is belefőzhetjük - így a leve is édes lesz.
Emellett természetes édesítőszer még a méz. Persze, drágább így édesíteni, de egészséges. Azt egy szóval nem mondom, hogy diétás, mert nem, ugyanolyan hízlaló, mint a cukor, de természetes anyagok.
A szénhidrátok valóban a legfontosabb tápanyagok között vannak, de a mai átlagember az egészséges mennyiség legalább tízszeresét fogyasztja!
A természetben a gyümölcs- és zöldségfélékben a fruktóz található meg legnagyobb mennyiségben. A szénhidrátbevitelünk bázisát így érdemes zöldség és gyümölcsfogyasztással megteremteni. Ezeket ugye fölösleges a saját cukortartalmukon kívül édesíteni, cukrozni.
A fruktóz tehát egészséges és természetes. Ami a zöldségben, gyümölcsben van. Amit abból kivonnak és mi porként más ételekbe rakunk, az sok. Az természetesen nincs benne azokban, amikhez hozzáadtuk és ez hosszútávon megterheli a szervezetünket.
A cukrozás ízlés kérdése. Manapság divat. Elég nagy hiba.
A példa kedvéért: egy szelet átlagos torta (nem cukormázas vagy marcipános, mert az sokkal több), vagy egy kakaóscsiga kb. 80-100 gramm szénhidrát.
Ez 1,2 kg almának, 1 kg meggynek, 1,5 kg málnának, 1 kg őszibaracknak, 1,1 kg narancsnak fele meg. (Zöldségből még sokkal nagyobb mennyiségnek, mert azokban kevesebb a cukor.)
Szerintetek nem nagy terhelés ez "csak úgy desszertként" a szervezetünknek, ami a természetben megtalálható mennyiségű cukorterhelésre alakult ki?
További ajánlott fórumok:
- Két boltban sem kaptam kristálycukrot. Így kénytelen voltam...
- A piskóta keverésénél porcukrot vagy kristálycukrot kell használni?
- Diéta alatt nagy bűn egy evőkanál kristálycukor?
- Fruktóz intolerancia, avagy gyümölcscukor felszívódási zavar. Ki mit tud róla? Van e köze a cukorbetegséghez?
- A piskóta tésztába rakhatok kristálycukor helyett porcukrot, ugyanannyi kell belöle?Mármint 1 kanál cukor helyett 1 kanál porcukor kell?
- Kinek milyen gyümölcscentrifugája van, melyik típust ajánlanátok?