Mi a véleményed azokról a férfiakról akik megcsalják párjukat, terhesség, szülés, szoptatás idő alatt? Elválnál tőle? Mit tennél? (beszélgetős fórum)

hát majd kiderül:)

mindenesetre az első lépést megtetted rajtad nem múlik. aztán meglátod hogyan tovább. ez sok mindentől függ. főleg az ő lépésétől

Ja értem!!!!

Bocsesz csak úgy emlékeztem rá,hogy nem dobtad ki.(véleményem szerint jól tetted,de természetesen ez az én véleményem,mert én is ezt tettem volna a helyedbe,akár 20 éves vagyok,akár 30.Nálam ilyen kérdésben nincs pardon)

A kor meg nem számít.Ismerek olyat,aki 40 évesen is úgy gondolkodik,mint egy óvodás és ismerek olyat is aki 20 évesen meg egy 40 éves tapasztalatával rendelkezik.Kit mire tanított az élet.

Liksógorok.Jajj,de drágák és még örülnek is maguknak!!!

Na az ilyet a kutyám helyett vinném kiherélni,mert ezek az igazi gusztustalan férgek és még büszkék is magukra.FÚÚÚÚÚJ!!!!!Undorító az összes ilyen arcátlan majom!

(azt hiszem kicsit felrántottam magamat)

Egyébként nekem is volt egy hasonló sztorim(topic címével kapcsolatban).

40-es faszi több reggelen 6 és f7 között jött cirka 18 éves barátnőjével a kútra hozzánk kávézni reggelente.Látszott rajtuk,hogy nem sokat aludtak egész éjjel és nem azért,mert beszélgettek(értítek mire gondolok).Ekkor még csak mosolyogtam a "vén" kecskén(nem vagyok büszke rá,de én is voltam ilyen cipőben:)).

Erre pár hét múlva tankolt,én lessek be a kocsiban,mert a hátsó ülésen nem a kis hölgy ült,hanem gondolom én a felesége és egy pár hetes csecsemő.Hát nem sok kellett hozzá,hogy ne köpjem nyakon a mocskót.Ugyanis amikor bejárogatott a drága a kis barátnőjével a felesége épp a kórházban lehetett szülni az ő gyermekét!!!!És gondolom az a barom állat annyira izgulhatott,hogy egy kis friss hússal oldótta a feszültséget.

Szóval én az összes ilyen férfinak felírnék egy kasztrálást!!!!

Várjál most nem értelek!

Korábban azt írtad,hogy nem hagytad el,mert egyedül nehéz.Most azt írod elhagytad.

Itt kicsit összekavarodtam,mert olvaslak Benneteket.

Tény és való,hogy nem könnyű egyedül egy picivel,de jobb,ha olyan a kapcsolat.

Nem kell magatokat csak azért lenézni,mert nőből vagytok!!!!

pasik. mit vársz tőlük,

nagy a szájuk:)

:::::::::) jaja!

de engem a sztori akkor is idegesít. Lehet prűd vagyok, de azért .....

ja vágom:)

két pasi beszélgetett egymással. azt hittem házaspár.

bocs. igy már világos.

esküszöm passzolok:(

halvány lila gőzöm sincs

na ezt hallgassátok:

A férjem "nagyszerű "ismerősei mesélték, hogy nemrég született gyermekük, örömmel mondják, hogy milyen tuti fürdetni, meg mennyire csepp az a kis teremtmény, stb, stb, erre következő beszólás egyik a másiknak: emlékszel,múlt hétem hogy meg*** a csajt egyszerre?

?!?!?!könyörgöm, mi ez????

hát ezt neked kell tudnod:)

te ismered a pasit:)

"ha úgy alakul" ez meg ugye idő kérdése, amit ki kell várni. Természetesen nem az idő végezetéig és van határ. Igaz én sürgetném azt a döntést, azt a lépést, de nem jött még el az ideje, sem a megbocsátásé.

Akkor hát elitélendő-e a várakozásom?

olvastam.:)

és nem is neked szántam csak a topicra irtam:)

én erre csak azt tudom mondani hogy jól tetted ha "kipakoltad"

persze,ha ugy alakul hogy tényleg eltolta de pedálozik akkor hajolj rá hogy bocsáss meg,hisz mindenki hibázhat. de ha esetleg ugy alakul hogy igaz megbánta de mégsem akar változtatni akkor jobb lesz egyedül, ez igy van.

igaz nehéz de jüön majd olyan aki tényleg szeret.

hát remélem sikerül zöld ágra vergődnötök.

ha nem akkor a gyerek boldoggá tesz.:)

:)) Lsd 10-es hozzászólás részemről.

Ehhez tettem hozzá, hogy nálunk nem a szex volt az oka, tehát nem az, hogy keveset adtam. Ezért is pakoltam ki...

És én mondom, hogy nem szabad az ilyenhez ragaszkodni. A mi esetünkben sem én ragaszkodok.

És tényleg nehezebb gyerekkel, ez a válaszom arra, hogy miért várok döntést tőle. Ha "egyszer meg lehet" bocsátani és ő be tudja bizonyítani, hogy megérdemli, akkor talán megadható a második esély. Ezért mondtam, hogy nem mindig a tovább lépés a jó döntés. Én arra várok, hogy kiderüljön, hogy mit kell lépnem. A mostani helyzetben ő az, aki nem boldog és aki megbánta a tetteit, nem én. Miért hibáztassam én magam, ha ő is tudja, hogy ő hibázott. Egy szóval sem mondtam, hogy nem szeretett és nem becsül meg.

és ha ennek ellenére otthagy menjen .soha többé nem akarom látni

sajna elég büszke ember vagyok.nem hagyom hogy sárba tiporjanak

igy van:)

de ha a topic eredeti címét nézem

"Mi a véleményed azokról a férfiakról akik megcsalják párjukat, terhesség, szülés, szoptatás idő alatt? Elválnál tőle? Mit tennél?"

én ugy otthagynám gyerek ide vagy oda hogy csak na.persze ha az ő hibájából történt.és ráadásul hazudott is.de ha én hagnyagoltam el vagy nem adtam meg neki a szeretetet és ezért máshoz ment, akkor megbeszélném vele hátha lehet változtatni.

Igen. :) Azt hiszem, nekik és nekünk kicsit más a stílusunk és ez az, ami a félreértésekhez vezet.

És ha neked 5 évedbe tellet, akkor miért kéne nekem fél év alatt túltennem magam rajta. :)

visszaolvasgattam és bizony mylynak sok mindenben igaza van.

nőlj fel gyereked van

ez igy van.

attól mert valaki 22 évesen egyedülálló anya attól még nem biztos hogy felnőtt. az embert tapasztalatai teszik felnőtté és nem a kora meg hogy van -e gyereke

Nagyon fiatal vagy,majd egyszer megérted miről beszélek,mert hogy "Biztos hogy mindig a továbbállás és a menekülés meg az önmarcangolás a jó lépés? " nem erről,az biztos:)))

20 évesen szültem egy kislányt ,egy olyan embernek,akit inkább el kellett volna ,hogy hagyjak,mert nem szeretett engem,valójában,ezt érzi az ember,legbelűl.

5 teljes évembe került,amíg úgy jöttek össze a dolgaim,hogy végérvényesen szakítani tudtam vele,mert egy gyerekkel ,már nem olyan könnyű elmenni.

Hát hogy mit ne mondjak, eléggé kiforgattad a dolgokat, de mindegy. Tudod a többség olyan, mint én vagyok. Azt meg csak hogy tisztázzunk, nem igaz, hogy sodartatom magam az árral, ugyanis, ha visszakeresel eg kicsit épp azt tanácsolatm valakinek, hogy hagyja el a pasit, ahogy azt én is megtettem. Hogy hogyan élem meg, az egy másik dolog...de hogy az ilyen embereket mennyire könnyű leépíteni,hát nem tudom, talán az olyanoknak, akik az eszükkel szeretnek, mint szerintem te is, azoknak könnyű lehet, nekem nem. Mert én a szívemmel szeretek. És nem azért haragszom másokra, hogy most ott tartok, ahol (egyébként ez nem egy rossz ott), hanem azért, ahogy velem bántak, akkor amikor nyílván még nem volt okuk rá. Ha visszamehetnék az időben, akkor se csinálnék másként semmit, talán csak szájonvágnék egy-két embert,azért amit megenged magának. A kislányomat pedig nem "rámerőszakolták", hanem én vállaltam, hogy boldoggá tegyem azt, aki engem is boldoggá tesz. Hogy végül a picur engem tesz a legboldogabbá az azért van, mert ezt sem bántam meg. Ezek szerint minden úgy jó ahogy csinálom és sokszor a várakozás is az élet része...ha én most várok valamire, annak biztosan oka van és te ezt onnan ahol vagy nem ítélheted meg. Talán épp most kovácsolom a sorsom, az életem és azt a bizonyos döntést sem csak a seggemen ülve várom. Biztos hogy mindig a tovvábbállás és a menekülés meg az önmarcangolás a jó lépés? Döntse el kiki maga.

Egyébként a topic nem rólam szól!