Mi a véleményed azokról a anyákról, akik szülés után is folytatják elkezdett tanulmányaikat? (Ezért kénytelenek néha elmenni a baba mellől.) (tudásbázis kérdés)

Én két kisgyerek mellet járok az orvosira.

Annak idején a férjem rábeszélt hogy hagyjam ott az egyetemet és legyünk család. Így megtettem és lett egy lányunk. Mikor Zsina két éves volt el akartam menni dolgozni, de a kutyának se kellettem. Így felvételiztem az orvosira és elkezdtem. Aztán férjem mondtam hogy akar még egy gyereket, hogy ne legyen sok év a két gyerek közt mert náluk 6 év van közte és a tesója közt és az nagyon rossz volt. Bevállaltam. Mikor megszületett a fiam fél évet halasztottam, és most szeptbe mentem vissza. Amíg a két gyerekkel itthon voltam a férjem kiment külföldre és eleinte nagyon megijedtem hogy egyedül maradok a két gyerekkel, de szerencsére augusztusba hazajött, én a kerditrendszer miatt sikerült kevesebb tantárgyat felvennem és így nagy szervezések után sikerült megoldanunk hogy mindenkinek jó legyen. Sőt, tán így úgy érzem még több időt vagyok a gyerekekkel, mert amíg velül vagyok 100%osan tudok velük foglalkozni és hasznos percek, míg egész nap velük voltam a sok tevés-vevésbe: takarítés, főzés..stb. elvesztek ezek. Hát most ezek a páromra hárultak, de szt nem is baj ha egy férfi megtapasztalja ezeket :P

Én biztosan megkérdeztem volna, miért mondta RÁD?

TE tudod mit csinálsz, igy van?

Pláne, hogy megtudjátok oldani.

Elhiszem, hogy rosszul estt, de a lekibékéd nem szabad SenkítQl elveszítened.

Gratulálok és sok sikert,egészséget, boldogságot kivánok mindenhez az Életetekben :)

Én is úgy terveztem,hogy végigcsinálom,de 120 km-re kellett volna járnom,és a családtagok nagyon messze laknak,idegenre pedig nem volt szívem rábízni a picimet.Ha édesanyám itt,vagy a közelben lenne,tuti folytattam volna.Így fájó szívvel,de lemondtam,pedig életem nagy álma volt az a szak,és jól is ment.

Minden elismerésem azé,aki folytatni tudja,és azoké,akik segítenek neki ebben.

Miért ne?

Én éppen ma vettem fel a tantárgyaimat és 16napos a kisfiam!!!

Elismerésem. Ez aztán az összetartó család! Jó nektek!

Nálunk pl. ez nem lenne kivitelezhető, mert a szóba jöhető rokonok részben távol élnek, meg még dolgoznak is.

Nincs ezzel semmi gond, szerintem. Attól mert anya lesz a nőből az nem azt jelenti hogy onnantól csak és kizárólag a gyerekkel kell foglalkoznia. Sőt, néha jó egy kicsit külön lenni, ez mind a gyereknek mind az anyának hasznos lehet. Legalábbis én ezt tapasztalom.

És én is csatlakoznék ahhoz hogy minden elismerésem azoké az anyáké akik kisbaba mellett tudnak tanulni.

Ami a legdurvább -legalábbis számomra- az az, h egyik évfolyamtársam dec 26-án szült, orvosi egyetem 5. szemeszterének végén, a vizsgaidőszak elején. ÉS FOLYTATTA A SULIT, végigcsinálta kihagyás nélkül azt a vizsgaidőszakot is, és azóta az összeset. Hát ez nem piskóta.

Igaz a párjának irtó rugalmas a munkahelye, ő osztja be az idejét, de akkor is.

Sziasztok!

Egyetértek az előttem szólókkal, szerintem is több szempontból is hasznos, ha ezeket az éveket tanulásra is felhasználja az ember.

Érdekes, hogy ennyi hozzászólás után még nem került szóba, amire szerintem a sógornőd is gondolhatott. Nem ellenvéleményre gondolok, hanem arra, hogy amellett, hogy természetes az igény, hogy az újdonsült anyuka "ember" és társasági lény maradjon, amellett -néhány vizsgaidőszakon tapasztalatának a birtokában- úgy gondolom, hogy nagyon fel kell kötni a gatyát a kismamáknak. Gyerek mellett helytállni a suliban, vizsgákon, gyakran úgy, hogy esetleg még szoptatnak is, hogy egy rosszul sikerült éjszaka után kialvatlanul megy vizsgázni, strb. sajnos nagyon nehéz.

Ha ezt valaki végiggondolja, és a tanulás mellett dönt, az tiszteletreméltó. És a családja is nagyon mellette kell, hogy álljon.

De ma már nagyok az elvásárok a munkavállalókkal szemben, így nem szabad kihagyni ezt a lehetőséget.

Becsülöm!

Nekem elég volt gyerek nélkül is diplomákat szerezni:)

Hát ige, én is tervezem a továbbtanulást. Fél éves kora után. Bár kicsit aggódok,h nem lehetek majd vele. De muszáj bebiztosítanom magunkat. Bármi történhet, bármikor. És akkor én nem akarok ott állni, úgy, h maximum minimálbérért tudok elmenni dolgozni. És az gyereknek is jobb, ha az anyja -akár akaratlanul is- nem vághatja később a fejéhez, h én bezzeg mindent feláldoztam érted. Soha egy ruhát nem vettem magamnak, mindig csak te számítottál. Ha nem születtél volna meg, akkor elvégezhettem volna főiskolát, egyetemet, nyelvvizsgát tehettem volna stb ...

Én ezt nem akarom. A gyerek pontosan tükrözi az anyja lelkiállapotát. Ha én jól érzem magamat, akkor ő is jól fogja.

hogy tegyék ezt.

vagy az a normális ha 3 éves koráig egy percre sem hagyjuk magunkra?

esetleg költözzünk a kiságyba bele,férj család magunk, ugyanmár figyeljük a lélegzetét is.