Mi a véleményed a meseolvasási szokásokról? (beszélgetős fórum)
Én gyerekkorom óta imádok olvasni, nagyon hamar meg is tanultam magamtól. Kérdezgettem a betűket, stb. Szüleim, nagyszüleim egyszerű emberek voltak, nagymamám tanyán élt, varrónő volt, majd városban lakott velünk. Úgy nőttem fel, h láttam, minden este lefekvés után könyv volt a kezükben. Mai napig tisztelem és szeretem a könyveket, amit semmi e-book nem helyettesít. Mikor az első gyerekem pár hónapos volt, délelőtt, lehetőleg azonos időben az ölembe vettem, magunk elé tettem egy kemény lapos hajtogatós könyvet és 'olvastunk'. A második gyerekem 9 éves volt amikor abbahagytam a minden esti meseolvasást. A nagy akkor 15 volt, egy szobában aludtak, persze őt ez nem zavarta. Voltak kedvencek, amiket minden este olvasni kellett, és mellé mindig 1-2 újat. Mind2nek nagyon gazdag szókincse volt és van, a fiam a fiatalabb, nem volt egy eminens tanuló, de a helyesírása mindig tökéletes volt. Természetesen meg is beszéltük a meséket, amit a tv-ben néztek, annál többnyire én is ott voltam, h utána tudjunk róla beszélni. Szerencsére akkoriban nem voltak ilyen idétlen mesék. Nagyon szerettük Pósa Lajos verseit, könnyen tanulható aranyos költemények, de szinte mindenevők voltak. Ha ajánlhatok könyvet (sokat tudnék, de hirtelen ezek jutnak eszembe
Nem mondom, h ronggyá olvastuk, mert nagyon vigyáztak a könyvekre, de majdnem. Annyira kedves, barátságos, nyugalmat és jó érzést árasztó könyvek, örök érvényűek. Aki mostani fiatal szülőnek ajánlottam, mindegyik visszajelezte,mennyire szeretik a gyerekeik.
Nálunk minden este működött a meseolvasás.
Amikor veszélyeztetett terhes lettem, és nem tudtam a lányommal lenni, felolvastam ( akkor még) kazettára egy halom mesét, amit esténként meg tudott hallgatni.
Nekem szüleim, nagyszüleim nem voltak "un. tanult emberek", de megtanították a KÖNYV tiszteletét.
Tilos volt a könyvbe firkálni, szamárfület hajtani, lapot kitépni.
A mai napig nem tudom elviselni amikor egy könyv össze van firkálva.
Tudom sokak számára hihetetlen, hogy az unokámnak is az én gyerekkori mesekönyvemből olvasok.
Igaz megveszem neki az új mesekönyveket is, de szigorúan csak azokat amelyik nem a "debil" kategóriába tartoznak.
Pedig ez okozza a beszédhibák zömét, aminek a következménye a súlyos olvasási- és helyesírási zavar. Találtak ki ehhez mindenféle "okos" diagnózist, még BNO kódjuk is van, amivel megbélyegzik a gyereket... szerintem egyszerűen csak képen kéne törölni a szülők nagy részét, hogy foglalkozzanak már vele, mert a fontossági sorrendben ő az első.
Mi is nagyon sokat olvastunk és beszélgettünk a gyerekeinkkel, 20 hónapos korukban oda-vissza fújták pl. az Öreg néne őzikéjét, a mondókák tömegével dőltek belőlük, más gyerek meg még egy szót sem tudott kimondani... még most is sokszor visszanézem az erről készült videókat :)
Nálunk a kölykök el sem aludtak addig, amíg nem olvastunk legalább 3 mesét. Kettővel sosem érték be, a negyediknek már a címénél aludtak :)
Jómagam is elolvasok havonta két könyvet. Mindig ott van a táskámban, ha bárhol várnom kell, előkapom és nem töltöm haszontalanul az időt :)
3 éves koruk után nézhettek tévét, de nagyon megválogatva, hogy mit. Nagy fájdalmam, hogy pl. Mátyás király meséit a fiam kizárólag a kedvemért hajlandó nézni és általában ki kell zsarolni :). Akkor nézhet pl. Scooby Doo-t, ha előtte egy Mátyás királyt is.
beszédhibákkal kapcsolatos vonatkozásról még nem is hallottam... Bár minket gyakorlatilag nem érint, nem tévézik a gyerek ;)
Viszont napi minimum 1 órát olvasok mesét, talán ennek is az eredménye, hogy széen tisztán beszél és óriási a szókincse.
Ennél nagyobb baj, hogy kész képet ad, nem engedi, hogy a gyerek magának találja ki pl. a szereplők kinézetét, vagyis ellustítja a fantáziát.
Talán ennél is nehezebben hozhatók helyre azok a beszédhibák, amiket előidéz. A gyerek ugyanis utánzás alapján tanulja meg a hangképzést, szájmozgást. A báb- és rajzfilmfigurák szája csak mozog, de nem artikulálnak, és a kicsik ezt a szájmozgást utánozzák. A szülő egy darabig irtó édesnek tartja az érthetetlen beszédű, pösze gyerekét, aki még iskolás korában is pösze, és nem érti, hogy az a "büdös kölök" (bocsánat) miért nem tud rendesen olvasni és helyesen írni... :(((
Az már csak hab a tortán, hogy milyen ronda figurák vannak a mesefilmek többségében :(
E téren nagyon szomorú a helyzet, legalábbis pedagógusként ezt tapasztalom :( Anyuka-apuka nem ér rá olvasni, mert sok a dolga, megy a tévésorozata, vagy a neten lóg :( Este meg fáradt... egyébként is, lát eleget a tévében :((( Pedig a gyerek szellemi tápláléka a mese. Először a mondókák, aztán az állatos mesék, kb. 5 éves kortól pedig a tündérmesék (nem tündérekről szólnak, hanem csodás elemek, boszi, sárkány... van benne). Azért csak 5 éves kortól ajánlott ez, mert akkor már különbséget tud tenni a mese és valóság között, és nem fog félni attól, amit hall.
Fejleszti a szókincsét, a fantáziáját, a problémamegoldó gondolkodását, a konfliktuskezelést.
A már olvasni tudó gyereknek is kellene felolvasni, mert szüksége van rá. Olyan ez, mintha valaki szereti a drámát: más élmény olvasni, és más élmény ugyanazt megnézni a színházban. :)
én korábban mikor olvasni akartam neki mesét, mindig az lett belőle h olvastam 2 szót,gyerkőc hajtotta tovább, kivette a kezemből, elvitte...
néha elmondtam neki a 3 kismalacot, de vagy érdekelte, vagy nem.. inkább a Bogyó és Babócát nézi szívesen, vagy a Kisvakondot, stb. mint h üljön 1-1 olvasás alatt.. korábban legalábbis ez volt.. most,hogy betöltötte a 2. évét, most kezdik inkább lekötni a mesék... szerintem nálunk majd ezután jön el a meseolvasás időszaka..
nem hiszem, hogy sok mindennel lemaradtunk volna.. de majd kiderül..
Ha itt van az unokám, minden délben, este alvás előtt olvasok neki.
Házi rend alvás előtt: Mama olvas, Áki mama vállgödrében feküdve nézi a mesekönyvet. Mese után: Áki papahasán alszik.
Vejem szülei felesleges pénzkidobásnak tartják a könyvekre fordított összeget.
jah, ez is bemondás alapján történt felmérés..
ha esténként benéznénk 1-1 szobácskába, lehet még fele ennyi sem lenne az eredmény..
"Az Ipsos felmérése alapján a szülők egyharmada hetente sem mesél kisgyermekének, és a három évesek felének esti mese sem jut minden nap. A 3 év alatti gyerekek szülei közül csupán 46 százalék mesél mindennap. Ahol 4 és 8 év közötti gyerekeknek pedig csak 31 százaléka hall naponta mesét.
A 30 év alatti szülők 53, míg az idősebbek 38 százaléka mesél naponta. A meseolvasás általában az anyukákra marad. A felmérés szerint az apukák egynegyede vállalja a mindennapos mesélést.
A városban és a falvakban élők mesélési szokásai között a 3 év alatti gyerekek esetében nincs látványos különbség, ám a 4 év felettieknek a városiak 36, míg a vidékiek csak 22 százaléka mesél.
A mesék között a népmesék és a híres írók művei vezetik a népszerűségi listát (51 százalék), de a szülők által kitalált történetek és a mondókák is kedveltek, főképp a 30 év feletti szülők esetében.
A mese(nem)olvasás mintája gyerekkorból is eredhet. A mai felnőtteknek még ritkábban meséltek, mint a mai gyerekeknek. Gyerekkorban a nők 26, a férfiak 22 százaléka hallott mindennap mesét, és még a diplomások közül is csak 47 százaléknak olvastak naponta szülei."