Mennyire kívánhatja meg a férfi a nőt, ha van köztük szexuális kapcsolat? (beszélgetés)

szerintem ez egy múltszázadbeli nézőpont :) azóta azért már az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nők számára is legalább annyira fontos a szexualitás, mint a férfiak számára :)

nálam például nem alap, hogy ha párkapcsolatban élek, átváltozok egy macinaciban rohangáló házisárkánnyá. a vonzó külső és a figyelmesség ugyanúgy megmarad, sőt, és nemcsak a másik miatt, magam miatt. egy kapcsolathoz nem úgy állok, hogy jaj mindent tegyek meg, nehogy a pasi máshol vadásszon, vagyok én is annyira fontos, hogy ne akarjon elveszíteni. ha nem, akkor megette a fene az egészet :)

Senki sem mondta, hogy a felfogással van a probléma. Egyszerűen csak nem mindent úgy értesz, ahogy azt én leírom.

A nők teljesen másként vannak "bekötve", mint a férfiak, ezt megintcsak nem kellene magyaráznom. Családi fészek, érzelmi biztonság, lelki egyensúly és ezek mellett természetesen a legjobb gének keresése. A férfiakban pedig igenis ott a vadászösztön, a "mag" szórása stb. Az ember olyan "állat", amely a szexet nemcsak utódnemzés céljával űzi, hanem élvezetből is. Ez mind biológia és pszichológia.

Látom megint értelmezési hiba... szó sem volt kiszolgálásról. Egyszerű spontán nőiességről, gyengédségről és minden olyan dolog megadásáról, amitől a párod és ezáltal te is boldog leszel. És máris itt a kölcsönösség és a társként kezelés. Hol itt a kiszolgálás?

"a pasik ezerszer többen és jobban próbálkoznak egy nőnél, mint egy pasinál a nők" - ez egy nagy butaság. A mai világban már messze nem így van...

attól, mert mások másként látják a dolgokat, még nem nehéz felfogásúak, legfeljebb te fogok fel nehezen, hogy mások másként élnek :)

ez a férfiakban benne van a vadászösztön, amit táplálni kell, hogy ne menjen el vagy máshoz, oltári nagy baromság. ezzel az erővel a nőkben is ugyanúgy megvan a nőies csáberő, és a pasik ezerszer többen és jobban próbálkoznak egy nőnél, mint egy pasinál a nők

nálad lehet, hogy a pasi kiszolgálásáról (testi-lelki) és megtartásáról szól ebből a szempontból a példa, nálam a kölcsönösségen, a társon van a hangsúly minden téren.

ha egy pasi a vadászösztönei szerint él, lehetsz te a világon a legdögösebb nő, a legodaadóbb, a legmegértőbb, becsülőbb, tisztelőbb, akkor is vadászgatni fog melletted. ha ő is társkén kezel, ha számára is fontos, hogy értékeljen téged, megadja a törődést, gyengédséget blabla, akkor lesz jó kapcsolat. szerintem ilyenből kevés van, és ebből a kevésből lesz valóban jó páros.

Jól van, látom ez ma nem megy...

Senki nem érti vagy nem akarja érteni miről vekergek itt...

Én erre gondoltam: összejössz valakivel, túl vagytok a randikon és a legszebb oldalatok mutatásán, ami ilyenkor lenni szokott, hogy lenyűgözd a másikat. Összeköltöztök, összeházasodtok, gyerkőc is lesz, egyebek.

Nem kell professzornak lenni ahhoz, hogy a férfiakba bele van kódolva a vadászösztön. Viszont csak akkor vadászik, ha prédára vágyik. Mikor vágyik prédára? Ha valamiért nem megfelelő az aktuális. Az aktuális meg tudja előzni valahogy ezt? Persze. Felsoroltad: önzetlenül és természetesen teszi mindazt, amivel mellesleg meg is tudja tartani a párját. Kettő az egyben. Én sem azért teszem ezeket, mert egyfolytában azon görcsölök, hogy úristen... Ösztönből jön. De egy férfi érdeklődését fent kell tartani. Ehhez igenis el kell érni, hogy újra beléd szeressen, újra el kell csábítani, meg kell tartani a tüzet. Ha egy férfi érzi azt, hogy emberként és férfiként is meg van becsülve, értékelve van és mindemellett csinos és szexi marad a párja, megkapja a figyelmet, a törődést és a gyengédséget, akkor nagy valószínűséggel nem fog vadászni. Ha mégis, akkor legalább megtettél mindent...

Jó, rendben, talán elképzelhető.

De akkor az már nem a normális kapcsolat kategória, hanem egy langyos együttlét, ami a megszokáson alapul. És ott is ugyan úgy ott van a kapcsolat elárulása, a másik fél kisemmizése lelkileg.

Nem világvége, de teljes hit és bizalomvesztés, közös fedél alatt élő társas magányos nyomor.

És tudod, mit? 20 év után különösen gáznak tartom.

persze. valószínűleg kevés olyan kapcsolat van, ami folyamatosan szuperül üzemel. és itt most nem az egykét éves kapcsolatokra gondolom, mert az gáz, ha abba már a félrelépés is belekerülhetett. el tudom képzelni, hogy egy hosszú kapcsolatban lehetnek olyan periódusok, amikor az egyik meginog, vagy kifullad, amikor olyan kísértésnek van kitéve, aminek nem tud/akar ellenállni, amikor nagy a hullámvölgy stb. mindezt úgy írom, hogy nem csaltam és nem csaltak :)

de valószínűleg ha egy húszéves házasságban megtudnám, hogy a férjem félrelépett egy üzleti útján, vagy elkapott valakit, mikor nagyon összebalhéztunk, vagy piásan hülyeséget csinált, nem érezném úgy, hogy vége a világnak és megbocsáthatatlan kategória. és arra sem vennék mérget, hogy nálam nem fordulhat elő soha, mert ki tudja, mit hoz az élet

"ezek egy normális kapcsolat természetes részei. és akkor is félreléphetsz, félreléphet a társad."

Ugye ezt nem gondolod komolyan?

Egy normális kapcsolatban?

én ezt nemigazán értem. ha egy ember folyton azon görcsöl, munkálkodik, hogy megtartsa a másikat, mindent megadjon neki, nehogy más kelljen, megcsalja stb., az a kapcsolat hogy lehet egyáltalán boldog? ha két olyan ember kerül össze, akik számára a hűség természetes és kölcsönösen elvárt dolog, ha szeretik egymást, ha megvan köztük a szexuális vonzalom és ebben is passzolnak, akkor ne legyen munka egy kapcsolat :) ha eleve eljutsz pár év alatt odáig, hogy elhanyagolod a másikat, nem figyelsz rá, ott már megkérdőjelezném, hogy vajon az a két ember tényleg egymáshoz való-e, és hogy rendbe tegyék a dolgaikat, nemcsak erőlködés-e, mert nem akarják otthagyni a megszokottat

egy megcsalást nem tudsz megelőzni, mert millió oka lehet. amiket megelőzésként tehetsz (pl. nem elhanyagolni sem testileg, sem lelkileg magadat, a társadat, fenntartani a szenvedélyt, gyengédséget, intimitást stb.) ezek nem megelőzések, ezek egy normális kapcsolat természetes részei. és akkor is félreléphetsz, félreléphet a társad.

Hát hogyne!

És ennél a gondolatodnál kapcsolódtam be, hogy szerintem az is lehet, hogy bármennyi kommunikáció és törődés megléte mellett is elhidegülhet testileg az egyik ember a másiktól, és onnan vége mindennek.

Az ellen meg nincs mit tenni.

Ne említsük egy lapon, mert a gyermekbántalmazás családon belüli erőszak. Ismétlem erőszak. Bűncselekmény.

A megelőzés fontosságára akartam a figyelmet felhívni... arra, hogy mindenkinek azt kellene elérnie, hogy ne jusson megcsalásig egy kapcsolat. És ehhez mindkét fél kell.